8.rész
JiYong POV:
Csak néztem a nyugodtan szuszogó lányt a karjaim közt. Árasztotta magából a nyugodtságot és a szeretetet. Mostmár bárhogy is vannak a dolgok köztem és Liah közt, nem tudom megváltoztatni és őszintén szólva nem is szeretném. De Dara-t se akarom elveszteni. Két évet elfelejteni vele nem kis dolog lenne. Viszont most végre azt érzem, hogy valaki teljes szívéből szeret. Nem akarok választani de muszáj. Nem tudom, hogy jó döntést fogok-e hozzni most vagy nem, de felkaptam a telefonomat, kiszálltam a kocsiból és felhívtam Dara-t.
- Szia kicsim!— szólt bele.
- Ő... Szia. Beszélnünk kéne...— kezdtem el nehézkesen.
- Baj van?— kérdezte aggódóan.
- Nincs... Vagyis van, de ne legyél mérges. Jó?
- Bökd már ki!— szólt rám indulatosan.
- Szakítani szeretnék...— fújtam ki egy adag levegőt.
- HOGY MI?!— akadt ki.
- Délután már nem szeretnélek a házamban látni.— közöltem ridegen.
- Tettem valami rosszat?— sírt.
- Szia!— tettem le, majd visszasétáltam Liah-hoz.
Még mindig aludt. Muszáj voltam elmosolyodni, hiszen nagyon aranyos volt. Közben észre vettem egy bódét. Tele volt plüssel. Emlékszem, hogy mikor a parkban voltunk mesélte, hogy imádja a plüssöket. Oda sétáltam, majd elkezdtem keresgélni neki. Végül egy fehér macira esett a válsztásom, ugyanis imádja a macikat. Önelégült vigyorral lépdeltem vissza a kocsihoz, ahol Liah már felébredt és egyenesen rám nézett. Kikerekedtek a szemei mikor elővettem hátam mögül a macit.
- Tessék!— nyújtottam felé egy kedves mosoly kíséretében.
- Az enyém...?— vette el.
- Igen.— bólintottam.
- Köszönöm!— ugrott a nyakamba.
- Tetszik?— kuncogtam.
- Nagyon!— vállt el tőlem, majd a macit kezdte el szorongatni.
- Mi lesz a neve?— haraptam be a számat.
- GD.— felelt azonnal.
- Mi?— nevettem.
- GD.— ismételte fülig érő mosollyal.
- Cuki vagy.— pusziltam homlokon.
Ő csak kipirult arccal bámúlt engem. Most úgy néz ki mint egy kislány, aki végre megkapta az oly nagyon akart játékot. Nem akarok elszakadni soha tőle. Azt szeretném, hogy örökre mellettem legyen. Nem tehetek róla. Szerelmes vagyok ebbe a lányba.
- Szeretsz?— kérdeztem, miközben a derekára tettem a kezem, így egy kicsit közelebb húzva magamhoz.
- Tudod, hogy még az életemnél is jobban.— nézett boci szemekkel.
Közelebb hajoltam, majd egy lány csókba invitáltam ajkait. Olyan finomak voltak, hogy egész nap el tudtam volna rajtuk időzni. Jobb kezét a hajamba vezette, majd maszírozni kezdte. Másik kezével pedig a macit tartotta. Lassan válltam el tőle, majd a homlokomat az övének döntöttem.
- Leszel a barátnőm Liah?— néztem a szemébe.
- Igen.— bólintott könnyes szemekkel.
...
Miután vissza vittem Liaht a hotelbe, elgondolkodtam. Helyes egyáltalán amit teszek vagy amit érzek? Hiszen én már egy majdnem harminc éves ember vagyok ő pedig még csak tizenhat. Nem akarok és nem is tudnék elszakadni tőle már. De azt se akarom, hogy egy vén ember mellett élje le akár a huszas vagy harmincas éveit. Ő nem ezt érdemli. Mégis olyan naiv vagyok, hogy soha nem akarom más pasival látni. Még egy ilyen lányt soha nem találok az életben. Ő nem olyan mint a többi. Ő komolyan gondolja azt, hogy szeret. Ez pedig csak még jobban fokozza az iránta táplált érzéseimet.
Sziasztok! Ne hargudjatok, hogy ez a rész egy kicsit rövidebb lett mint a többi, de sietve írtam meg személyes okok miatt. Remélem tetszett nektek azért ☺️☺️❤️❤️😘😘
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro