Másnap reggel, pontban hatkor kelltem. Izgatottan pattantam ki az ágyból és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Lefürödtem, majd megszárítottam hosszú, barna tincseimet és megfogtam a sminkes dobozkámat. Nagy vagyok oda a sminkekért úgyhogy csak alapozót, púdert és szempilla spirált "kentem" magamra. Mivel a ruhám szűrkés volt ezért egy szűrke rúzst is használtam. A hajamat kivasaltam, majd elindultam reggelizni az étterembe. Svéd asztal volt szóval azt ettem amit csak szerettem volna. Joghurtnál és müzlinél állapodtam meg. Nem nagyon szoktam mást enni reggelire, van mikor nem is eszek igazából, csak ebédet. Miután végeztem, ránéztem az órámra. Nyolc harminc volt. Ideje felmenni és magamra adni a ruhámat.

Lehet, hogy egy kicsit merész, de valljuk be, hogy ha JiYong-al akarok valahova menni akkor egy ilyen ruha a minimum! Igazából csak egy dolog aggaszt engem annyira... Már csak két hét és mehetek haza. Igen. Nem itt élünk, hanem Amerikában, azon belül New York-ban. Miután felvettem, elégedetten mosolyogtam, aztán eszembe jutott valami. Táska! Azt az egyet nem vettünk, nekem pedig nincs ehhez a ruháhpz való. Idegesen túrtam a hajamba, majd átmentem anyához. Bekopogtam az ajtón, amit ki is nyitott azonnal.

- Mi a baj?— kérdezte.

- Nincs táskám...— rágcsáltam az alsó ajkamat.

- Semmi baj! Nem kell ennyire puccosnak kinézned! A végén még azt hiszi, hogy randinak hiszed vagy valami!— mosolygott, de engem nem nagyon nyugtatott meg.- Ne izgulj nem lesz semmi baj! Tetszeni fogsz neki, táska nélkül is.— kuncogott.

- Ne haragudj...— sóhajtottam, mikor lenyugodtam.- Csak izgulok mert róla van szó és...— sütöttem le a szemem.

- Tudom, hogy mennyire oda vagy érte.— simított arcomra.

- Úgyse kellenék neki...— mosolyogtam szomorúan.

- Szép vagy és kedves! Menni fog.— bólintott.- Hányóra?— nézett órámra.

- Úristen tíz perc és itt van...— kerekedtek ki a szemeim, hasam pedig görcsbe rándult.

- Na eredj!— hesegetett el.- Aztán nekem nehogy baj legyen mert kiherélem!— mondta, majd becsukta az ajtót.

Még gyorsan elmentem a szobámba összeszedni azokat a cuccokat amiket még nem szedtem össze és már mentem is a lifthez. Megnyomtam a földszint gombot és már el is indult. Tudni kell, hogy üvegből van és látni lehet a hotel ki és be járatát. Megláttam egy fekete autót aminek szintén feketék voltak az ablakai, majd azt, hogy GD kiszáll a kocsiból. Neki dőlt a kocsinak és a bejáratot nézte. Igézve néztem az egész lényét. Egy halvány rózsaszín ingben volt ami a mellkasájáig ki volt gombolva, fekete napszemüvege eltakarta a gyönyörű szemeit. Gondolataimból márcsak az zavart meg, hogy megállt a lift, jelezvén, hogy lent vagyunk. Kiszálltam, majd egy nagy sóhajt elhagyva elindultam kifele. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót, majd találkozott a tekintetem vele. Nyelnem kellett egy nagyot, ugyanis egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Szokásos szexi mosolyát megvillantotta, amivel engem már a sírba tudna vinni. Lassú léptekkel, remegő lábakkal oda mentem, majd egy mosoly kíséretében meghajoltam.

- Szia!— köszönt mosolyogva.- Többször ne hajolj meg.— kuncogott.

- Bo...bocsánat...— kezdtem el dadogni és arcom egy paradicsommal versenyezhetett.

- Szép vagy.— vette le a szemüvegét, így láthattam a szemeit, amik igézően néztek rám.

- Kö... köszi...— próbáltam mondani valamit.

- Ne légy zavarban.— simított arcomra.

Könnyű ezt mondani Mrs. Van csajom de azért mással megyek valahova a szabadidőmben Kwon JiYong!

- Gyere!— fogta meg a kezem, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtót.

Beültem és próbáltam rendezni a vonásaimat. Sajnos nem értek koreaiul ezért nem is értettem, hogy mit mondott GD a sofőrnek. Hát igen... Sajnos ez pech az én számomra. Elindult a kocsi és felettébb nagy csend keletkezett a kocsiban. Sose voltam egy beszédes alkat, de ahogy elnézem a mellettem ülő isten se.

- Miért nem a barátnőddel vagy?— kérdeztem, de amint realizáltam, hogy mit mondtam a szám elé kaptam a kezem.

Ő csak elkuncogta magát és rám nézett. Én is ránéztem, egyenest a szemébe. Ő csak megvonta a vállát és mosolygott. Tehát nem tudja. Szuper! Jól kezdődik.

- Tudod, ha haza érek akkor egész este vele vagyok stb.— kezdte el.- Kell nekem is egy olyan nap amikor nem vagyok semmihez és sekihez se kötve. Azzal vagyok akivel akarok és ahol akarok, azt csinálva amit csak szeretnék. Persze csak normálisan.— kacsintott.

- Nem akartam...— húztam a számat.

- Hány éves vagy? Nem nézel ki annyinak mint én.— könyökölt a támlának.

- Tizenhat...— csuktam be a szemem.

- Hűűűhaaaa... Nagyon fiatal vagy.— mondta meglepően kedves hangon.

- Ha tehetném akkor minimum tíz évvel idősebb lennék.— sóhajtottam.

- Szerintem jó dolog tininek lenni.— kuncogott.

- Szerintem nem.— ráztam a fejem.

- Miért?— érdeklődött.

- Mert így nem lehetek azzal akit szeretek...— suttogtam még véletlenül se a szemébe nézve.

Az út további része csendben tellt. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy semelyikünk se szeretett volna tovább beszélni a témáról.