Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

15.rész

Telltek a hónapok és lassan tél lett. JiYong-hoz költöztem Koreába, mert így könnyebb volt mind kettőnknek. Igaz anya nem annyira örült neki, viszont nekem JiYong fontosabb volt jelen pillanatban.

- Megjöttem!— kiabált, miután belépett a bejárati ajtón.

Hatalmas vigyorral az arcomon, ugrottam a nyakába, majd egy apró puszit adta a szájára, mire neki is mosoly kúszott fel arra a gyönyörű arcára. Megfogtam a kezét, majd egyenest a fürdőszobába húztam, hiszen volt egy aprócska kis meglepetésem számára.

- Mi az?— kuncogott, csillogó szemekkel.

Izgatottan haraptam be az alsó ajkamat, majd a csapra mutattam, ahogy egy látszólag hőmérő volt, de persze nem az volt. Kikerekedett szemekkel nézett rám, majd lassú, kimért léptekkel ment oda a csaphoz. Kezébe vette a kis tárgyat, majd szája egy "o" alakot vett fel.

- Ez...— akadt el a szava.

- Igen!— tapsikoltam, mint egy kisgyerek.

- Liah...— nézett rám, bekönnyezett szemekkel.

- Te... Nem... nem örülsz?— csüggedtem el egy szempillantás alatt.

Szívem összeszorúlt, majd a sírás kerülgetett. Tudtam, hogy ez lesz. Mit is képzeltem! Nem vagyok én a felesége, hogy majd gyereket szülök neki 18 évesen egy 31 évesnek. Tiszta hülye vagyok. Lassan kezdtem el hátrálni, majd kifutottam a házból. Hallottam ahogy kiabál utánam de nem érdekelt. Csak el akartam innen menni. Még az örömnek a szikrája se látszott a szemeiben. Mivel nem tudtam, hogy hova menjek, T.O.P felé vettem az irányt, hiszen egyedül őt tudom, hogy hol is lakik.

•••

Amint oda értem, bekopogtam, hiszen ő csak egy sima kis luxus kertesházban lakott. Igaz nem volt annyira őrizve, mint JiYong-é, viszont nagyon is biztonságos volt ahhoz képest. Kis idő múlva megajádnékozott azzal, hogy kinyitotta nekem az ajtót.

- Szia! Mi a baj?— látta meg kisírt szemeimet.

- Ji... JiYong... baba...— hüppögtem kétségbe esetten.

- Hé...— ölelt át, majd simogatni kezdte a hátamat.- Gyere be, megfázol. Még kabátot se vettél fel te butus.— húzott be a meleg házba, majd bezárta az ajtót.- Csinálok neked egy teát. Addig ülj le a kanapéra. Mindjárt jövök és mesélhetsz mi van azzal a tökkelütöttel.— kuncogta el a végét, majd elment.

Engedelmesen leültem a kanapéra, majd nézelődni kezdtem, miközben vadul szipogtam. Egy csomó kép volt a polcain. Mind a csapattal vagy a szüleivel készültek. Elmosolyodtam, majd próbáltam nem arra gondolni, hogy most JiYong mennyire utálhat engem.

•••

Amint elmeséltem T.O.P-nek, hogy mi történt, ő csak mindent tudóan bólintott egyet. Kellett egy kis idő, mire felfogta, hogy mit is mondtam neki az imét. Lehajtotta velem együtt az utolsó korty teát, majd belekezdett.

- Szerintem örül neki csak meglepődött. Tudod őt ennyire még senki se szerette, mint te és ő se szeretett senkit ennyire, mint téged.— magyarázta, mire újból kitörtek a könnyeim, de most azonnal letöröltem őket.- Tudod ő egészen huszonéves koráig azt se tudta, hogy milyen szeretve lenni. A szülei sosem támogatták és senkije sem volt. Aztán szépen lassan rájött, hogy mi bandatagok szeretjük őt és tiszteljük. Hidd el, hogy örül a babának és nem véletlen ment utánad nyár elején egészen be a suliba, hogy vissza szerezzen téged. Nagyon össze volt törve és nem találta a helyét a világban. Miattad van most ott ahol van. Te vagy az élete. Gyere haza viszlek.— állt fel.

Fel sem fogtam, hogy miket mondott. Viszont szerettem volna ezeket GD-től is hallani és nem csak a legjobb barátjától. Igazam volt. Tényleg hülye vagyok! Hát hogyne örülne annak, hogy gyereke lesz?! Istenem Liah de buta vagy!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro