Hiányzik GD. Egyszerűen megőrülök a hiányától. Annyira szeretném megölelni, megcsókolni és csak szeretni, amíg bele nem halok. Rá jöttem, hogy bármennyit is nézem JiYong videót, képeit, csak még rosszabb lesz. Anyukám azt mondta, hogy majd elfelejtem azt ami Szöulban történt. Viszont én sose fogom.

•••

JiYong POV:

Hiányzik Liah. Egyedül ez a kis cica az ami megmaradt nekem belőle. Nem akarok mást csak látni. Ahogy tellik az idő, egyre rosszabb és rosszabb. Most egy fellépésen vagyunk és épp a Bang Bang Bang-et énekeljük. Minden dühömet és csalódásomat beleadtam a szövegbe.

- Jól vagy?— kiabálta Taeyang.

- Nem.— válaszoltam.

•••

Miután végre vége lett a koncertnek (na nem mindtha nem szeretném a rajongókat) azonnal haza indultam, ám Taeyang megállított.

- Tönkre fog tenni!— nézett a szemembe komoly arccal.

- Mire gondolsz?— ráncoltam a szemöldököm.

- Te is tudod.— sóhajtott.

- Engem az tesz tönkre, ha nem láthatom...— sziszegtem.

- Hidd el, hogy le fog cserélni. Beszéltek ti egyáltalán?!— hitetlenkedett.

- Taeyang...— fújtam ki élesen a levegőt.- Ne szólj bele az életembe!

- De bele fogok, mert a legjobb barátod vagyok!— kiabált az arcomba, mire bennem megindult valami.

- A sajátoddal törődj! Ki vagy te?! Liah sose fog lecserélni! Ő az enyém és én az övé! Ameddig csak élek! Senki nem választhat el tőle!— kiabáltam vissza.

Idő közben, mindenki minket kezdett el nézni. Nem sokára megérkezett T.O.P is, aki eltolt Taeyang-tól, hiszen csak egy kicsi választott el attól, hogy beüssek neki egy nagyot. Idegesen néztünk egymás szemébe, míg meg nem szólalt.

- Olyan vagy, mint egy szerelmes tini.— rázta a fejét.- Hol az a JiYong, akit megismertem?— hátrált, majd elment.

Igaza van. Most az egyszer tényleg. Viszont Liah akkor is az életem. Nem hagyhatom el. Beszélnem kell vele. Nem mehet ez így tovább. Viszont nem utazhatok innen el. Minden nap vannak koncertjeink és örülök, ha Iye-vel tudok egy kicsit foglalkozni.

•••

- Megjöttem!— kiabáltam a házba, ahol Iye már várt.- Szió!— vettem fel kezembe, majd simogatni kezdtem.

- Miau~~~— nyávogott.

- Gyere, együnk.— vittem a konyhába, majd öntöttem neki egy adag kis cica tápot.

Ai-yee csak evett, mintha az élete múlna rajta. Bevallom nem nekem való dolog ez az állat tartás, viszont egyedül se szeretek lenni. Liah nélkül nehezebb minden. Azt se tudom, hogy nélküle hogyan tudtam eddig élni. Sok köztünk a kor különbség, viszont engem ez nagyon nem érdekel.

Liah POV:

Az egész napom azzal tellt, hogy sírtam. Nem keres és nem is hallok róla semmit. Ma volt koncertjük, ahol egyáltalán nem mosolygott, úgy mint szokott. Üveges volt a tekintete, arca pedig érzelem mentes. Zsebemben elkezdett pittyegni a telefon. Amint megláttam, hogy ki írt, feloldottam, majd azonnal olvasni kezdtem.

GD😍: Sajnálom... Nem tudom mit ia mondhatnék. Annyira hiányzol Liah... Annyira szeretlek, hogy az már fáj. Veled akarok lenni minden percben és pillanatban. Te vagy az életem és nem szeretnélek elveszíteni. Sok a munka és alig van szabadidőm. Iye nagyon szépen növekedik már^^. Remélem jól vagy és nincs semmi baj❤️❤️ Szeretlek!

Szemeimbe könnyek gyűltek. Kezemet szám elé emeltem és csak sírtam. Nem tudom mit kéne írnom. Boldog vagyok, mégis szomorú.

Liah❤️: Szeretlek... Hiányzol... Sose veszítesz el. Örökké a tied maradok❤️ Mostmár jól vagyok és nincs semmi baj❤️❤️

GD😍: Ugye tudod, hogy most nagyon meg akarlak ölelni?

Liah❤️: Tudom...