Már nem ragyogott fent a Nap, minden sötétbe volt burkolózva. Csak két fiú bolyongott az utcákon, de nem együtt, hanem külön-külön. Az egyik szíve egy ismeretlen hiánya miatt sajgot, aki nem is volt olyan messze tőle, mint hitte volna. A másik fiú pedig részeg volt. Nagyon-nagyon részeg. Azt gondolta, hogyha leissza magát minden megoldódik, és elnyomhatja azt a különös érzést, ami már napok óta kerülgette.
Botladozva lépkedett a járdán, aztán egyensúlyát elvesztve esett neki valakinek. Valakinek, akire haragudott, de bár ne tette volna, így csak mindent megnehezített.

- Calum? - kapott a szöszi fiú a másik után kalapáló szívvel.

- He'? - kérdezte a kiwi gyerek mit sem sejtve arról, hogy ki szólította meg. Aztán mikor ránézett az őket segítő karok tulajdonosára azonnal kirántotta magát a másik kezei közül - Megint te? Miért nem hagysz végre békén? - szinte köpte a szavakat.

- Én csak segíteni akarok! - védte magát a szöszi, aztán közelebb próbált férkőzni a másikhoz.

- Nem kell a segítséged....Rohadtúl nem! - sziszegte a kiwi gyerek.

- Miért vagy velem ennyire elutasító? - emelte fel a hangját Luke, bár nem akart kiabálni Calummal - Csak veled akarok lenni...hát tényleg nem érted?

- Na látod, pont ez az amit nem akarok - hajolt bele a fiú a másik arcába - Eddig normális életem volt. Normális vágyakkal. És most? Hmm? Az normális szerinted, ha rájön az ember, hogy meleg? Hogy már nem a lányok érdeklik, hanem egy kék szemű,szőke hajú srác, akivel életében csak egyszer smárolt, mert a haverjai átbaszták? - nagy erővel taszított egyet Luke vállán, aki nem a váratlan lökés, hanem a szavak súlya miatt lépett hátra párat. Felfogta, hogy Calum őt hibáztatja a történtek miatt, viszont boldogabb volt mint bármikor, mert tudta, hogy érdekli a másik fiút.

- És ez akkora nagy baj? - lépett közelebb Luke Calumhoz, aki látszólag megnyugodott már.

- Ha anyuék, ha anyuék megtudják vagy a srácok...soha többé még csak rám se fognak nézni - huppant le a fűbe. Arcát csak a Hold fénye világította meg. Annyira már nem is volt részeg, a friss levegő jót tett neki.

- De én akkor is itt leszek neked. Mindig. Persze csak akkor, ha hagyod - gugolt le a szöszi Calum elé, homlokát a másikénak támasztva. Azt hitte, hogy a kiwi fiú megint elhúzódik majd, de nem tette. Ahhoz is túl kimerült volt már.

Calum lemondóan sóhajtott egyet - Megcsókolsz? - pillantott az igencsak zavarodott Luke felé - Csak hogy tudjam, hogy tényleg akarlak-e.

Luke pislogott egy nagyot, majd minden hezitálás nélkül megcsókolta Calumot. Abban a csókban benne volt minden, amit a két fiú érzett. Szerelem. Zavarodottság. És egy pici félelem.

Lihegve húzódtak el egymástól.
Calum szeme csillogott, de nem csak a sok alkoholtól - Azt hiszem...nem - rázta meg a fejét édes mosollyal az arcán - tudom, hogy akarlak.

Ezek után csak ültek ott a fűben boldogan egymást ölelve, nem foglalkozva azzal, hogy milyen hideg is valójában az éjszaka.

Azon az estén mind a ketten kaptak és el is vesztettek valamit.