Baekhyun a folyó mellett fel-alá sétálva osztotta az instrukciókat egy hangszóró segítségével. Az első csoport az árral szemben evezett a bójákkal kijelölt szakaszon, míg a többiek a parton követték az eseményeket. Elemében volt, és ezt ő is érezte. Pontosan tudta, mi hogyan segíti a sportolók fejlődését, és a tapasztalatai is nagyban hozzásegítettek újdonsült edzői mivoltához. Hiányzott neki a hely, és ez a környezet is. A víz csobogása, az evezők szinkronmozgása, a kajakosok adrenalintól túlfűtöttsége.

Talán elvégezhetne egy sportedzői tanfolyamot, és beállhatna Yixing mellé tanítani. Biztos volt benne, hogy a férfi nem bánná.

Az első csoport harmadik köre után a táborozók második felére került a sor, hogy vízre szálljanak. A csónakok mellett a dokkon állva a mentőmellények is gazdát cseréltek.

- Ez nevetséges.

Baekhyun megállt az előtt az egy személy előtt, aki megvetően a földre dobta a sárga anyagot.

- Vedd fel - a hangja ellenkezést nem tűrően metsző volt, és bárki más, aki eddig habozott volna, azonnal teljesítette volna az utasítást.

- Nem - állta a tekintetét Chanyeol. Baekhyunnak kicsit felfelé kellett fordítania a fejét ahhoz, hogy szembe tudjon nézni vele. Hogy ilyenkor mennyire átkozta azt a magasságkülönbséget! Mindenesetre ez nem befolyásolta a tekintélyét mások, csak Chanyeol előtt.

- Nem kérés volt.

- Én pedig nem vagyok hajlandó felvenni ezt a vackot. Yixing soha nem írta elő nekünk, és éles helyzetben sem lesz rajtunk, nem értem, most miért kell ez.

- Először is, Yixing-hyung nincs itt - hangsúlyozta ki Baekhyun a szót.

- Másodszor pedig, akár éles helyzet, akár nem, most én vagyok a tábor felügyelője, és az én biztonsági szabályaim szerint játszunk. Szóval ha azt mondom, hogy mindenkinek kötelező a biztonsági mellény, akkor az alatt mindenkit értek, és ez alól te sem vagy kivétel, Chanyeol - figyelmeztette a magasabbikat, majd lehajolt, és a mellénnyel a kezében közelebb lépett a fiúhoz.

- Vagy felveszed most, vagy beégeted magad mindenki előtt azzal, hogy szépen visszamész a táborba, mert én nem vagyok hajlandó úgy a vízre engedni téged, hogy nincs rajtad ez a vacak - suttogta úgy, hogy csak a kettejük hallja, majd Chanyeol mellkasának nyomta a mentőmellényt. Ezek után sarkon fordult, összecsapta a tenyerét, és újra föl-alá járkálásba kezdett.

- Rendben, fiúk, mindenki kész? Akkor kajakba, és kezdjetek evezni! - mondta, majd hátranézett Chanyeolra, aki összepréselt ajkakkal próbálta kordában tartani dühét. Hallotta, hogy Kai a nevét sziszegi, amiben össze volt sűrítve mindaz, hogy mi lesz már, igyekezzen és vegye fel a mellényt, amit még mindig a kezében tartott. Ahogy lassan mindenki elhelyezkedett, kezdett feltűnni a fiúknak, hogy még mindig ugyanott áll a stégen. Halk susmorgások kezdődtek, és a nyüzsgés Baekhyun fülét is elérte. A fiú visszafordult a stég felé, ahol a tekintete ismét találkozott Chanyeoléval. Majd mintha jól szórakozna rajta, kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét. Chanyeol keze megfeszült a mellényen. Na nem, ezt már nem hagyja! Ki ő, hogy gúnyt űzzön belőle mindenki előtt?

Chanyeol a büszkeségét félretéve bújt bele a mellénybe, a szemkontaktust pedig egészen addig nem szakította meg, amíg be nem szállt a kenuba.

❇❇❇❇❇

Baekhyun egy hangos nyögés kíséretében feküdt ki a dokkon, miután az első reggeli edzésnek vége lett, és a fiúk szétszéledtek. Nem gondolta volna, hogy ennyire fárasztó alig harminc főt instruktálni. Persze volt olyan, aki megpróbálkozott saját maga oktatásával - gondolt vissza a magas fiúra, és nem bírta megállni, hogy ne forgassa a szemét. Makacs öszvér.

Ennek ellenére azonban úgy érezte, sikeresen zárta az első kört. Most már tudta, milyen habitusú csapattal van dolga, és milyen irányban kell haladnia ahhoz, hogy a lehető legtöbbet tudjon segíteni nekik. Ehhez pedig már csak pár órát kellet várnia, hogy a délutáni edzésen újból vízre szálljanak, és csiszolják magukat.

Baekhyun egy újabb hangos nyögéssel fordult a hátára, majd az egyik kezét szemellenzőnek használva védte magát a déli napsütéstől. Persze, semmilyen délutáni edzés nem lesz akkor, ha hőgutát kap, amiért kint fekszik a tűző napon. Ülőhelyzetbe tornázta tehát magát, majd felállt, és leporolta a nadrágját. Tekintete meg-megállapodott a folyón, aminek hűvös vize szinte csábította, hogy mártózzon meg benne. 

Miért is ne? - gondolta magában. Legalább a lábát belemárthatná. A folyó vize tisztán csillogott, ahogyan a dokk szélére sétált, az egyetlen lépcsős kapaszkodóhoz, amit az biztosított. Levette az edzőcipőjét és a zokniját, majd szép lassan beleeresztette a lábát a vízbe, élvezve annak hűsítő hatását. Az első lépcsőfokon pihentetve viszont csak a bokájáig ért fel a víz. Óvatosan közelebb kúszott a széléhez, és a korlátban megkapaszkodva eggyel lejjebb próbált állni, amikor az baljóslatúan reccsent egyet. Baekhyun felkiáltott, ahogy a létra egyik oldala megadta magát, és a dokktól elválva, megdőlve a vízbe merült. A lába lecsúszott a lépcsőről, és mire kettőt pislogott, már derékig a vízben volt. A szíve a torkában dobogott, ahogy próbált megkapaszkodni a létra még stabil részében, illetve a dokkban, miközben lába továbbra is le-lecsúszott a lépcsőről a sodrás és a pánik miatt. 

- Baekhyun! - nyúlt le érte egy kéz, mire automatikusan ráfogott, és hagyta, hogy kihúzzák a vízből. Időközben a létra egyik fokára is sikerült végre ráállnia, ezzel segítve, hogy a karjánál fogva minél hamarabb szilárd talajra húzzák.

- Mondd, te megőrültél?! Mégis mit gondoltál?... Baekhyun! Hé, jól vagy? - rázták meg a vállánál fogva, amikor nem válaszolt, csak továbbra is erősen kapaszkodott megmentőjébe. Baekhyun képtelen volt válaszolni a torkában lévő gombóc miatt, így inkább csak bólintott egyet, de ezzel nem győzte meg segítőjét. Mindenesetre az egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében talpra segítette.

- Gyere, menjünk - terelte a faházak felé, biztosan tartva a karjánál fogva.