- Baekhyun-ah. Baekhyun!

- Mhng.

- Kelj fel, te álomszuszék! - nevetett fel Yixing, ahogy a fiú a másik oldalára fordulva próbálta meg kizárni a hangokat, a kezével még a férfi felé is nyúlt, hogy elhesegesse.

- Lassan indulnom kell, és neked is fel kéne már kelned, az órád már háromszor csengett.

- Hmmng - nyöszörgött még egyet Baekhyun, mire Yixing felsóhajtott. Mi lesz így akkor, ha nem lesz itt, hogy fölkeltse?

- Na gyere - ragadta meg a karjánál és az egyik lábánál fogva, kihúzta a paplan alól, majd a még félálomban lévő fiút elkezdte pörgetni maga körül.

- Áááá! - kiáltott fel Baekhyun, ahogy kipattant a szeme és vészesen közel találta magát a padlóhoz.

- Hyung! Tegyél le! - kapálózott, de a férfi csak nevetve tovább pörgette. Amikor már mindketten elszédültek, Yixing letette a földre a fiút és dülöngélve a kisasztalnak támaszkodott.

- Uh, hányingerem lett - csukta be a szemét, mert még mindig forgott körülötte a világ.

- Szerinted miért kértem, hogy tegyél le? - nyögte Baekhyun a padlón kiterülve. Soha többet ilyen reggelt.

Mikor már nem akarta ő sem kiadni magából a tegnap esti vacsoráját, lassan föltápászkodott a földről és immár éberen fordult Yixing felé, aki szintén összeszedte magát.

- Mit is mondtál?

- Csak annyit, hogy indulok - biccentett az ajtóban álló bőröndje irányába Yixing. Baekhyun követte a tekintetével, és a férfi indulásra kész állapota láttán kissé megereszkedett a válla.

- Na, ne legyél ennyire elkenődve! És ne biggyeszd így le a szádat, még bűntudatom lesz - nézett rá szomorúan Yixing.

- Különben meg nem meghalni megyek, ne áraszd itt magadból a depressziós hullámokat.

- Haha, nagyon vicces - tápászkodott fel a földről Baekhyun, majd Yixinghez sétált, hogy kikísérje. Csak a papucsába bújt bele, úgy követte a férfit az autójához.

- Ezzel meg is volnánk - csukta be a csomagtartót Yixing, majd Baekhyunhoz fordult és egy búcsúölelésbe vonta a még mindig rossz hangulatban lévő fiút.

- Ne aggódj, minden rendben lesz. Nincs kiskorú a táborban, mindenki felelősségteljes felnőtt ember, és te vagy a lehető legszuperebb helyettes. Ráadásul 0-24-ben elérhető leszek, csak most, csak neked - mintha csak a gondolataiban olvasott volna, mert Baekhyunnak pont ezekre a szavakra volt szüksége.

- Kösz, Hyung - nevetett fel Baekhyun.

- Vigyázz magadra!

- Te is! És jó utat - bontakozott ki az ölelésből Baekhyun. Yixing még utoljára felborzolta a haját, majd beült az autóba. A kerekek csikorogtak a kavicson, és még mielőtt eltűnt volna szem elől az erdei úton, dudált kettőt a fiúnak, aki válaszul integetett.

A kocsi befordult a sarkon, és Baekhyun egyedül maradt.

Ahogy állt ott a poros úton, hirtelen magányosnak érezte magát, hiába nyüzsgölődött már a táborozók java része. Amiről viszont eszébe jutott, hogy már a folyónál kéne lennie, hogy előkészítse az aznapi gyakorlatot.

Azonban ahogy fordult volna, hogy visszamenjen a házba, úgy akadt meg a tekintete valakin. Az a valaki pedig őt nézte.

- Jó reggelt! - köszönt egy kis habozás után. Chanyeol tetőtől talpig végigmérte, majd válaszra sem méltatva folytatta útját az ebédlő felé. Hát igen, mire is számítottam?

- Ah, jó reggelt, Hyung! - köszönt Kai, aki nem sokkal ezután érkezett. Baekhyun már szólásra nyitotta a száját, amikor a fiatalabb közbevágott.

- Szép pizsama - jegyezte meg vigyorogva, majd elsietett.

Baekhyun csak ekkor jött rá, hogy még mindig az alvós ruhájában áll a tábor közepén, ráadásul most égette be magát a három legproblémásabb fiú közül kettő előtt. Ez a reggel már nem is lehetne rosszabb.

- 'Reggelt!

Baekhyun felkapta a fejét az ismerős hang hallatán, és az előtte álló Sehunra nézett. A faarcú fiú tekintete lassan a pizsamájára siklott.

Háromból három: Pipa.

- J-Jó reggelt! - köszönt vissza. Szuper, még dadogok is.

- Reggelizni mész? - próbálta elterelni a figyelmet magáról, és úgy tenni, mintha semmi kínos nem lenne a helyzetben.

- Aha. Megvárlak, amíg átöltözöl - dugta zsebre a kezét Sehun.

- Menj csak nélkülem, kicsit viharban vagyok. De köszönöm - mosolyodott el a fiú gesztusán.

- Nem is vagy éhes?

- Kibírom - vont vállat Baekhyun.

- Hozzak neked valamit? - ajánlotta fel hirtelen. Baekhyun csak hitetlenkedve megrázta a fejét, de a mellkasát jóleső érzés töltötte el.

- Nem utálnod kellene engem? - nevetett fel halkan, mire Sehun szemöldöke megemelkedett egy kissé.

- Miért is?

- Hát tudod, amiért úgy eltűntem... És Chanyeol miatt is.

- Nem haragszom - válaszolt egyszerűen, mire Baekhyunon volt a sor, hogy meglepődjön.

- Nem? Hogyhogy nem?

- Tudok kínaiul - nézett Baekhyunra jelentőségteljesen, aki a tekintete alatt egyszerre érzett zavart és szégyent.

- Oh - ennyit bírt csak kinyögni válaszul.

- És Jongin is elszólta magát. Kettőnkön kívül viszont más nem tudja - tette hozzá gyorsan Sehun, ahogy Baekhyun sápadni kezdett.

- És Chanyeol? Az ő oldalán kellene állnod, a barátod - nyögte ki végül Baekhyun.

- Ahogyan te is a barátom vagy, Hyung. És én itt nem oldalakat látok, csak egy hatalmas félreértést. El kéne neki mondanod.

- Nem akarom - hajtotta le a fejét Baekhyun. Tudta, hogy önzés az, amit csinál, mégsem bírta rávenni magát arra, hogy beszéljen Chanyeollal.

- Egy év után nem hiszem hogy bármin is javítana, ha most hirtelen elé állnék.

Egy kis ideig csendben álltak, mindketten a saját gondolataikba merülve.

- Talán meglepődnél, Hyung. Sosem lehet tudni.