Yixing bajban volt. A kajak-kenusok nyári tábora már javában folyt, amikor érkezett a hívás, hogy sürgősen ki kéne segítenie egy rendezvényen. Edzőként nem hagyhatta csak úgy felügyelet nélkül a fiúkat, főleg nem azt a három bajkeverőt. Arról nem is beszélve, hogy az edzéstervet követni kellene a távolléte alatt is, és biztos volt benne, ha nem tartja a szemét valaki rajtuk, akkor ott elszabadul a pokol. Hiába voltak mind a hárman képzett, majdhogynem profi sportolók, a linkeskedésben is ugyanúgy jeleskedtek.

Gyorsan kellett találnia valakit, aki megfelelő a feladatra. Szinte automatikusan ugrott be egy név, akinél talán keresve sem találhatott volna jobbat. A mobilja után nyúlt és tárcsázott.

❇❇❇❇❇

A város betonrengetege után mindig is nagy változás volt ez a tábor Chanyeol számára. A faházakat sűrű rengeteg vette körül, és bármerre nézett, minden csupa zöld volt. Esténként a folyó zúgása eleinte ébren tartotta, de egy idő után megszokta, sőt. Otthon azon kapta magát, hogy a hang nélkül nem is tud elaludni.

A folyó, ami a tábor mellett egy 200 méterre húzódott, széles, viszonylag mély vizű volt, lassú sodrással, és a csónakháztól számítva legalább fél kilométerig egyenes vonalban folyt. Tökéletes hely volt az olyan kajakosoknak, mint Chanyeol.
Ezért is volt itt. Idén is.

A maga 22 évével már veteránnak számított a táborban. Emlékezett arra a napra, amikor 16 évesen először volt itt. A magassága már akkor is átlagon felüli volt, és a hirtelen növés miatt aránytalanul vékony is lett. A pubertáskorban lévő fiúk mozgáskoordinációs zavaráról nem is beszélve. Ezért hát nem csoda, hogy hamarosan mindenki csak "létraként" kezdte el emlegetni a bot-alkata és darabos mozgása miatt.

Chanyeol mosolyogva idézte vissza régi énjét, aki a sok új arctól kissé megszeppenve pakolta le táskáját abba a négyágyas szobába, ahova most is került. Szerencsére már nyoma sem volt a kamaszkori ügyetlenségének, és a kajakozásnak köszönhetően a karján is szép kis izomkötegek feszültek.

Pakolászását az ajtó nyikordulása szakította félbe, amin egy nyúlánk alak lépett be, fekete sportsortban és kék ujjatlanban, nyakában egy törülközővel. A fiú új szobatársával szembesülve megtorpant az ajtóban, és legalább olyan meglepett arcot vágott, mint Chanyeol maga.

- Azt hittem már nem is jössz - vigyorodott el a fiú, majd levette a nyakából a törülközőt és rácsapott vele egyet Chanyeolra.

- Te csak azt szeretted volna, nem igaz, Sehun? Több esélyed lett volna megnyerni a szezonvégi versenyt - dobta neki Chanyeol a papucsát, ami eltalálta a fiú mellkasát.

- Au! - dörzsölte meg a találat helyét Sehun - Valld be, hogy féltél velem versenyre kelni!

- Csak egy kis előnyt adtam neked, remélem ez alatt a két hét alatt sikerült legalább Jongin szintjét megközelítened - kekeckedett Chanyeol, mire Sehun fájdalmat színlelt.

- Hohó, ez övön aluli volt! Különben is, te is tudod, hogy itt Jongin az, akinek tepernie kell az én szintemhez - szegte fel a fejét dacosan Sehun. Egy pár másodpercig komoly farkasszemet néztek egymással, majd mindkettejükből kitört a nevetés. Az igazság az volt, hogy mindhárom fiú közel azonos szinten állt, éppen ezért folyamatos versengés folyt köztük a legjobb címéért.

- Szóval szobatársak leszünk? Yixing ezt nem gondolta át elég alaposan - vetett Chanyeol egy nem sok jót sejtető vigyort Sehun felé, mire a másik fiú felkuncogott.

- Szerintem ezt nem Yixing-hyung intézte - dobta le magát a másik emeletes ágy felső részére. Még mielőtt Chanyeol megkérdezhette volna, hogy mit ért ez alatt, egy harmadik alak csörtetett be a kis szobába, kisebb vízözönt hagyva maga után.

- Sehun! Mássz le a kis bunkeredből és hadd fojtsalak meg! - rontott neki az emeletes ágynak a csurom vizes alak.

- Kai? - az ágy létráján kialakult kisebb dulakodásnak Chanyeol döbbent hangja vetett véget. Az említett személy olyan gyorsan fordult hátra, hogy ha nem fogta volna Sehun lábát, biztos, hogy a padlón végezte volna.

- Chanyeol?! - ugrott le Kai az ágyról.

- Hát ezt nem hiszem el! - ugrott Chanyeol a fiatalabbik nyakába, mire Kai nevetve vállba öklözte.

- Ez kész! Nem tudom ki szervezte ezt így, de már az is elég nagy hiba volt, hogy kettőnket egy szobába rakott - mutatott Kai Sehunra és magára.

- Hyung nem lesz elragadtatva - vigyorgott Sehun az ágykeret mögül.

- Mi történt veled? - kérdezett rá Chanyeol barátja úsztatott állapotára.

- Kérdezd azt a koboldot ott. Egy pillanatra engedtem le a védelmemet, és ez a kis seggdugasz belelökött a vízbe - puffogott Kai sanda pillantást vetve Sehunra, aki a párnájába folytotta nevetését.

- Hallanod kellett volna a sikolyát, Chanyeol.

- Nem is sikítottam!

- Na persze, mindenki látta és hallotta, ahogy leesel a stégről! - vigyorgott Sehun, mire Kai újabb ostromot indított ellene.

- Neee! Összevizezed az ágyneműt! - kiabált Sehun kétségbeesetten, majd nevetve, ahogy Kai elkezdte csiklandozni a szorításába vont talpát. Chanyeol csak egy fejcsóválással nyugtázta barátai idiotizmusát, és folytatta a kipakolást.

Nem sokkal később a tábori hangszórókból egy ismerős dallam csendült fel, ami Chanyeolból egy fájdalmas grimaszt váltott ki. Ez a dal pont ugyanolyan idegesítő most is, mint amilyen mindig is volt.

- Mi? Most komolyan? Még csak most zuhanyoztam le! - rontott ki Kai a fürdőszobából egy szál törülközőben, majd a gangon hagyott száradó ruháiért indult. Chanyeol és Sehun összenéztek, a szemük huncutul csillogott. Sehun villámgyorsan ült fel és termett a kisasztal előtt, amin a ház kulcsa volt, Chanyeol pedig Kai után futott. Még mielőtt kettőt pisloghatott volna, a gangon álló fiú azon kapta magát, hogy a törülköző eltűnt a dereka körül, és a két barátja fénysebességgel száguld, egyikük kezében a törülközője, másikukéban a száradó ruhái.

- Csak hogy tudd, az ajtót is bezártuk! - pörgette meg az ujja körül a kulcsot Sehun, és valóban, az ajtó meg sem mozdult, hiába rángatta Kai.

- Azonnal gyertek vissza! - kiabálta barátai után, akik csak nevetve futottak tovább a tábori gyülekezőhely felé.

Chanyeol nem tudott betelni barátjuk anyaszült meztelensége láttán, ahogy a privát testrészét takarva rohant utánuk ádáz fejjel. Sehun már annyira nevetett, hogy be is könnyezett, ezért majdnem nekiment egy, a tábor közepe felé tartó fiúnak, de szerencsére az utolsó pillanatban ki tudta kerülni, viszont a kezében tartott törülköző a földre esett. Már maga a két, az életéért futó fiú is felkeltette a táborozók figyelmét, és kezdetét vette a susmorgás, de amikor Kai is látótávolságba került, szabadult csak el igazán a pokol. Dühös barátjuk vészes gyorsasággal közeledett, ezért Sehun kénytelen volt szükséges áldozatként a földön hagyni a törülközőt, és inkább Chanyeol példáját követte, aki az egyre sűrűbben álló diákok közé vetette magát, akik gyanútlanul hallgatták már javában az edző szavait, mit sem tudva a hátuk mögött zajló eseményekről. Valahol a harmadik sorban állhattak meg, lihegve, de kicsit sem csöndesen, ahogyan hátra-hátra pillantgatva nevettek barátjukon, aki időközben megszerezte az elhagyott törülközőt, és immár csak félpucéran kacsázott feléjük a táborozók ítélkező vagy éppen érdeklődő tekintete alatt.

- ...szóval a távollétem alatt teljes körű felhatalmazást adok neki a tábor ügyeivel kapcsolatban, és elvárom, hogy úgy viselkedjetek vele szemben, mint velem. Üdvözöljétek tehát Byun Baekhyunt! - hallatszott a táborvezető hangja, és Chanyeol a névre felkapta a fejét. A kis pódiumra Yixing mellé egy alacsony, fiatal, barna hajú fiú állt fel, arckifejezése közönyös maradt, ahogy enyhén meghajolt a táborozók felé.

Eközben lassan Kai is megérkezett, és kikapta mozdulatlan barátja szorításából a ruháit, és a nadrágot gyorsan magára is húzta.

- Ezt még nagyon megkeserülitek! - sziszegte barátainak, de egyikük felől sem érkezett válasz.

- Mi bajotok van? - nézett fel a ruháiból a szokatlanul csendes párosra. Sehun egy grimasszal az arcán lassan a pódiumra felé biccentett. Kai követte a tekintetével az említett irányt, és egy halk "Oh" hagyta el a száját.

- Byun Baekhyun vagyok, remélem jól kijövünk majd egymással!

Az ismerős hang hallatán Chanyeol gyomra összeszorult, és a kezét akaratlanul is ökölbe szorította. Ahogy az előtte álló fiút nézte, a gyűlölet lassan újra forrni kezdett benne.