Mike bezárja maga után az ajtót. Besétál a nappaliba, ahol ahogy sejtette, két személy terpeszkedik a kanapén. 

Az egyik egy női alak. Öt év alatt mit sem változott - pontosabban épp oly fiatalosnak hat a mögötte áll többszáz év ellenére is, akárcsak egy húszas évei elején járó hölgy. Sötétbarna haja lágy hullámokban omlik vállaira. Vonásai barátságosak, mogyoróbarna szemeiből egy csepp veszély sem árad. Tökéletes színész lenne, hisz ahogy az elf, ez a varázslónő is tökéletesen játssza az ártatlan személyt. Fekete ruhája jól kiemeli az alakját. Ő Destyli, Leorym felesége és a főfelügyelő régi ismerőse.

A másik alakra később is ráér figyelni Mike, így felé nem fordít sok figyelmet. 

-Minek köszönhetem a látogatásod? Általában ideszólsz, mielőtt betoppansz. -a kanapéval szemben található egy fotel, mibe leül. E két ülőalkalmatosság között egy üveglapú dohányzóasztal található.

-Tipikus Mike. Semmi formaság, azonnal a tárgyra térsz. -halkan felkuncog a lány- Ekkora probléma ha meglepetésszerűen meglátogatlak? 

-Nem ezt mondtam. -ingatja meg a fejét- Csak biztosra veszem, hogy akarsz valamit.

-Ennyire nyilvánvalóak a szándékaim?

-Több, mint tíz évig éltem melletted. -mikor a feketeség megszökött az otthonából, ez a varázslónő fogadta maga mellé- Az lenne a furcsa, ha nem lenne nekem nyilvánvaló.

-Jó, ez mondjuk jogos. -hagyja rá a dolgot.

-Szóval?

-Rendben, akkor én sem kertelek, ahogy te sem. Gondolom emlékszel Syraxra. 

-Persze. Az a sárkány öt évvel ezelőttről, akinek az öngyilkossága megbontotta drága ,,urad" elméjét.

-Igen, rá. Viszont Leorymot kettőnk közt ne hívd így. Tudod, csak egy színjáték az egész.  

-Tudom. De ez most mellékes. Szóval mi van a sárkánnyal?

-Csak épp annyi, hogy mint kiderült, van egy öcsikéje.

-Na és? Csak azért jöttél, hogy ezt közöld?

-Mond csak, az új rab nem emlékeztet egy ici-picit valakire? -a karmazsin szín tekintetűnek azonnal leesik az utalás.

-Tudod te milyen nehéz valakit eltűntetni anélkül, hogy bárki is gyanakodna?!

-Neked egyszer már sikerült. Másodszor is menni fog. 

-Az teljesen más. -fejét kissé elfordítja.

-Halottnak nyilvánítod, ennyi. Lehet azt mondani, hogy nem bírta a körülményeket. Végül is, szinte csak egy gyerek.

-Ahha, csak egy gyerek. Mint említetted, hogy egy sárkány öcsikéje, valószínűleg ő is az. Szóval csak tüzet csinál a semmiből, jóval erősebb a látszatnál, jah, és bármikor növeszthet pikkelyeket és átváltozhat egy ház nagyságú hüllővé. De ha te mondod, hogy csak egy gyerek... -fejét megingatja.

-Te láttad a papírok egyikén is, hogy ki fia-borja, vagy hogy micsoda a kölyök? -fejét oldalra billenti egy olyannyira ártatlan mosollyal, hogy biztos lehessen benn az, aki ismeri, hogy ő áll a dolgok hátterében.

-Hadd találjam ki. -sóhajt fel mélyen- Te nyúltál bele az adatokba. 

-Ugyan... csak odatettem, vagy épp elvettem valamit. 

-Szóval... az is lehet, hogy egy ártatlan gyerek van pillanatnyilag összezárva azzal a két vadbarommal? 

-Talán. -von vállat s felkel az ülőalkalmatosságból- De te is ugyanezt tetted egy bő fél évtizeddel ezelőtt, nem? -fejét oldalra billenti, ahogy látja hogy a vörös szemek kerülik az ő barna tekintetét mosolya kissé szélesebb lesz. Mikor a férfi mondani akarna valamit, folytatja a beszédet így nem hagyva szóhoz jutni- A te eseted sem más, mint az enyém. Szóval csak fogd a srácot, intézd el a papírokat és hozd el. Remélem világos voltam. -ahogy beszél a fotel mögé sétál s a végét már a feketeség fülétől alig pár centire mondja- Ha már egyszer míg kicsi voltál annyit megtettem érted, most ezzel viszonozd. -Ez után egy szó nélkül távozik.

************************************************************

Itt is van az új fejezet. Remélem elnyertem vele a tetszéseteket ^^ Ezzel a résszel kezdődik a cselekmény beindítása. Na vajon ki ücsörgött még a házban, mikor Mike hazaért?~ Tippeket szívesen várom kommentben :3