————————————————
19.fejezet
————————————————

— Hová megyünk? — nézett ki az ablakon Ora, miközben az elsuhanó tájat nézte.

Pöpec a hátsó ülésen szépen elhelyezkedett és ránézésre az sem zavarta, hogy egy farkas kocsijában kell ülnie. Vagyis vérfarkas. A vérfarkasoknak van szaga? Pöpec érzi őt? Nem érzi veszélyhelyzetbe magát? Kavarogtak Ora elméjében a gondolatok, így inkább a halántékát az ablaknak döntötte és a továbbiakban meg sem szólalt.

Valószínű Ora elbóbiskolhatott mert amikor legközelebb kinyitotta a szemeit egy ismerős fehér plafonnal találta szembe magát. A szobája...

Fáradtan a szemeit dörzsölve ült fel az ágyon ahol nagyot nyújtózkodva inkább oldalra dőlt. Halk nevetést hallott az íróasztala felől, mire felvont szemöldökkel fordította oda a fejét. Derek ült a széken, bal keze az asztalon volt míg a jobb az ölében pihent.

— Jó reggelt. — nézett a smaragdszemű férfi a lányra, aki az ágyon elterülve feküdt.

— Hány óra van? — motyogta Ora.

— Hajnali három. — pillantott a falon lévő órára Derek.

— Hajnali három? Édes Jó Istenem... — nyomta bele a párnába a fejét. — Két opciód van, Derek. Vagy hazamész és ott alszol, vagy ha itt maradsz akkor az ágyamban. Nincs az az ember akiért majd hallgatom, hogy a szék miatt, hogy beállt a derekad. — motyogta a Navarro lány a párnájába. 

— Értettem. — mosolygott Derek.

Másnap reggel, mikor Ora az iskolához ért sóhajtva nézett ki a sok diákra. Amikor meglátta az ismerős kocsit amit Allison vezetett azonnal kippattant és felé vette az irányt. Amikor odaért Lydia és Allison egy emberként fordult oda a lányhoz.

— Hazudtál! — szólalt meg Lydia.

— Tudom. — válaszolt Ora.

— Azt hittem barátok vagyunk. — folytatta Allison.

— Azok vagyunk. — bólintott Ora.

— Mégis hazudtál nekünk. — lendített egy tincset a válla fölött át Lydia.

— Igen. — sóhajtott Ora.

— Igazából nem is Sage a neved hanem, Oaklynn. — magyarázta Allison.

— Igen, ezt énis tudom. — biccentett a Navarro lány.

— Hát, eddig mi nem. — mosolygott Lydia, majd Ora mellett ellépve az iskola felé indult.

— Miért hazudtál nekünk, Sage? Vagy Oaklynn, akármelyiket is használod. — nézett az Argent lány az előtte állóra aki lehorgasztott fejjel állt.

— Nem igazán volt más választásom... — dünnyögte az orra alatt a Navarro lány.

— Persze, nyilván. — bólintott Allison, majd ő is kikerülte Ora-t, ám a lány megragadta a vadász karját.

— Figyelj ide! Sok dolog történik és te vagy az egyetlen aki Lydia-t megvédheti. Benned bízik meg a legjobban! — mondta Ora, miközben Allison arca meglepődöttséget mutatott. — Csak... vigyázzatok. — sóhajtott a lány, majd elengedte az Argent kezét és az iskola felé vette az irányt.

Az ajtó felé sétálva Ora látta, hogy Stiles és Scott éppen az ősrégi Jeep-ből szállnak ki, se amikor a Stilinski fiú meglátta a lányt, azonnal elfordult tőle. Scott amennyire tudott próbált egy mosolyt csikarni az arcára, de az sem igazán működött.

A barátai arcán Ora nem látott mást mint csalódottságot, mert hazudott nekik. Mindannyian haragudtak rá a tetteiért, de azt egyikük sem kérdezte meg, miért tette azt amit tett. De az sem érdekelte őket, hogy nem Ora akarta így. A Navarro lány nem úgy jött ide Beacon Hills-be, hogy valaki másnak adja ki magát. És főképp nem azért, hogy barátokat szerezzen, akiket Deckard és az apja James ügyködései miatt el is veszített.

A késő délutáni órákban Stiles, Scott, Henrik és Peter mind Derek lakásában álltak az asztal körül amin a Stiles által hozott tervrajzok voltak kiterítve. Peter mint egy durcás kislány az emeltre vezető spirál lépcsőn ült, miközben a többieket nézte. Issac bem volt a legjobb passzban ezért ő a fenti szobák egyikében pihent.

Derek összefont karokkal és hunyorgó szemmel meredt a két tinédzserre akik a megfelelő tervrajz keresésével voltak elfoglalva. Henrik épp neki magyarázott amikor az összes vérfarkas felkapta a fejét, Derek-en kívül.

— Várunk valakit? Mert valaki jön. — tudakolta Peter, miközben a sötétségbe próbált beleolvadni.

— Tényleg. Milyen meglepő, hogy a hallásod ilyenkor jó. — biccentett Henrik, miközben az ajtó felé indult.

Elhúzta a vasajtót mire a jövevények felérhettek volna a legfelső emeletre. Henrik először egy kissé lihegő Ora-t pillantott meg, mögötte pedig Deckard-ot akinek meg se kottyant a majdnem száz lépcsőfok.

— Késtünk? — kapkodta a levegőt Ora.

— Csak egy keveset. — rántott vállat Henrik.

— Az pont jó egy drámai belépőhöz. — mosolygott a vérfarkasra, majd kikerülve őt belépett a lakásba.

— Mit keres ő itt? — nézett értetlenül Scott, miközben Stiles puffogva nézte a lányt.

— Szükségünk lehet rá. — szólalt meg Henrik.

— Már akinek. — motyogta Stiles.

— Kezdjük. — sóhajtott Deckard.

Henrik behúzta az ajtót, majd ő is az asztalhoz állt. Mikor felnézett látta, hogy Derek és Ora éppen egy mosolyt osztanak meg egymással. Mikor Ora a tervrajzokra pillantott Henrik pillantása összeakadt Derek-ével, és boldogan vigyorogva elkezdte húzogatni a szemöldökét, mire Derek megforgatta a szemeit. Ora értetlenül nézett a két férfire, mire Henrik boldog mosollyal az arcán dobta át a vállán a kezét, majd lefele mutatott az asztalra.

— Rendben. Látjátok? — mutatott egy pontra a papíron egy piros filctollal Stiles. — A rablók itt jutottak be, a tetőkivezető szellőzőnyíláson át, ami levezet egészen a páncélterembe. Stimm? Leeresztették az egyik betörőt, de olyan szűkös volt a hely, hogy tizenkét órájába telt amíg lejutott. Tömör kő volt körülötte. Az éjszaka fennmaradó részében a többiek kiszipolyozták a pénzt, emberünk pedig a falon keresztül távozott. Ennyi. — magyarázott Stiles.

— Be fogunk férni? — nézett a barátjára Scott.

— Hát... nem lesz valami kényelmes, de igen. Ráadásul azóta már a falat is megerősítették, szóval nem ártana valami fúró. Én például a... —

— Nem kell fúró! — vágott közbe Derek, mire Stiles értetlenül fordult hozzá.

— Hogy mondod? — vonta fel a szemöldökét a fiú.

— Lemegyek elsőként. Mennyi helyem lesz? — nézte a tervrajzot Derek.

— Miért, mit tervezel, Derek? Átütöd a falat? — egyenesedett ki Stiles, mire Derek is követte a tettét és összefonta a kezeit a mellkasa előtt.

— Igen, Stiles. — mosolyodott el Derek gúnyosan. — Át fogom ütni a falat. — biccentett a férfi.

— Jól van, nagyfiú. Hadd lássam az öklödet. Azt a jó öreg öklödet. Gyerünk! Mutasd meg. — mondta Stiles, mire Derek szemetforgatva emelte fel az öklét. — Nincs mitől félni. Mivan farkaskoma? Ezaz. Na most ezt kapd ki. Körübelül tíz centi helyed lesz ahhoz, hogy erőt gyűjtsd és aztán... Áuh, áuh. — szitkozódott Stiles, mikor Derek a fiú tenyerébe ütött. — Megoldja!

— Derek. — tárta szét karjait Scott.

— Áttörök a falon. — biccentett Derek, miközben Henrik és Ora arcán egy büszke mosoly terült el. — Ki jön utánam? — nézett szét Derek.

— Rám aztán ne nézz! — rázta a fejét Peter, miközben előrébb dőlt a lépcsőn. — Messze nem vagyok még harcra képes, és tudod mit? Mivel Isaac-re sem számíthatsz, én nem fogadnék rád. — rántott vállat az idősebb Hale férfi.

— Ittvan Henrik és Deckard. — szólt közbe Ora. — Na meg Scott. Kit szeretnél még? — fordult Peter felé a lány felvont szemöldökkel. — Azért vagyunk itt, hogy megmentsük mind a kettejüket.

— Az egyikük halott. — emlékeztette őket Peter.

— Nem tudhatjuk biztosan! — mordult fel Derek.

— Emlékeztesselek mivel is állunk szemben? Egy egész falkányi alfával. Mindannyian gyilkosok. És ha ez sem elég, hogy inadba szálljon a bátorságod, hát tudd, hogy ketten közülük képesek összeolvadni egyetlen óriási alfává. — magyarázta Peter. — Erica és Boyd helyesek voltak, hiányozni fognak. — nézett ki az ablakon a férfi.

— Nem csinálna ki valaki mégegyszer? — nézett szét a helységen Stiles.

— Derek, halgass rám. — váltott mézes-mázos hangra Peter, hátha úgy hatni tud az unokaöccsére. — Túl nagy a kockázat. — dőlt hátra a lépcsőn Peter.

— És te mit szólsz? — kérdezte Derek.

— Miért ne? Én tök szívesen, én... — kezdett bele Stiles.

— Nem te! — forgatta a szemeit Derek.

— Scott? — kérdezte Stiles, majd a barátjára nézett. — Derek. — mutatott a férfira Stiles.

— Nem tudom mivan Erica-val, de ha Boyd él akkor tennünk kell valamit. — nézett szét Scott, mire Peter feltűnően hangosan sóhajtott egyet.

— De? — kérdezte egyszerre Derek és Ora is.

— De ki lehet az a másik lány? Kit zártak össze Boyd-dal? — kérdezte Scott.

— Hárman megyünk, te pedig ittmaradsz velük. — nézett Derek Henrik felé.

— Bébiszitterkedés? — vonta fel a szemöldökét Henrik. — Nekem nyolc. Jó a társaság. — nézett a lány felé Henrik.

— Mi lesz ha Erica-nak csak a holteste van ott? — tette fel a kérdést Deckard, aki eddig csak csöndben figyelt.

— Hazahozzátok. — lépett előre Ora, megelőzve Derek-et a válaszadással. — Megérdemli.

— Remélhetőleg a saját lábain fog hazasétálni. — vette magához a szót Scott.

— Manapság nem mindig pozitív a dolgok kimenetele. — magyarázta Ora.

— Az már biztos. — biccentett Henrik.

Scott váltott még pár szót Stiles-szal, majd Deckard-dal az oldalán kifele indult a lakásból. Ám Deckard az ajtóban megtorpant és a barnahajú lányra pillantott aki még mindig az asztal mellett gubbasztott. Sok mindent szeretett volna mondani. De végül semmi sem jött ki. Ám a lakásból akkor lépett ki, amikor meglátta, hogy Derek a mellkasához vonta a lányt.