————————————————
18.fejezet
————————————————

— Nem halhattott meg! — mordult fel Derek.

— Derek, Isaac azt mondta volt ott egy hulla. Erica-é! Nem hiszem hogy most olyan sokat csúsztathatunk. — fonta keresztbe a karjait Stiles.

Mikor már Isaac is felmelegedett az öt ember a szobában egy kisebb kupaktanácsot tartott. Isaac az egyik asztalon ült, miközben hátát a falnak vetette és hallgatta amit Stiles magyarázott. Derek fel-alá járkált idegességében, miközben az idegei nem csak a falkája, de a Stilinski fiú miatt is a plafont verdesték. Scott csak a kiskutya szemeivel bámulta ahogy a két ember veszekedik, míg mellette Ora gugolt, miközben Pöpec fejét simogatta. 

— Akkor kit zártak össze Boyd-dal? — vonta fel a szemöldökét Derek.

— Nyilván valaki mást. — nézett rá Stiles, egy amolyan, ezt tényleg megkérdezted fejjel.

— Mivan ha a motoros csaj volt az? — vetette fel az ötletet Scott, majd Isaac-re pillantott. — Aki megmentett.

— Nem. — rázta a fejét a fiú. — Ő nem közülünk való, ellenben azzal aki a páncélteremben volt.

— Mivan ha Erica is így halt meg? Összeeresztik a farkasokat, hogy lássák melyik marad életben. Mint valami perverz játékban. — nézett szét Stiles, mintha teljesen biztos lenne az igazában.

— Ki kell szabadítanunk őket! — forgatta meg a szemeit Derek.

— Jól fontold meg, Derek. — állt fel Ora, mire minden szem rászegeződött. Ám nem törődve a kíváncsi pillantásokkal lassan az alfa elé lépett és mélyen a szemeibe nézett. — Itt erővel nem mész sokra.

— Isaac bejutott, nekünk is sikerülhet. — fonta össze izmos karjait a férfi, amit Ora sem hagyott figyelmen kívűl.

— A pántélterem ajtaja őt is megállította... — biccentett a fiú felé Ora.

— Kell nekünk egy terv! — szólalt meg Scott.

— Szerinted mégis miféle tervvel tudnánk előállni mindössze huszonnégy óra alatt? — fordult a fiatal béta felé Derek.

— Másoknak is összejött már. A Beacon Hills-i Bank lehúzta a rolót három hónappal a bankrablás után. Nem írják hogyan csinálták, de asszem' rá fogunk jönni. — böngészte a telefonját Stiles.

— Mikor? — meredt rá Derek a fiatal fiúra.

— Ott a net, Derek. — nevette el magát Stiles, mire Derek szemöldöke az egekig emelkedett. Ora torokköszörülve tette a szája elé a kezét, hogyha már a nevetést elfojtotta, a mosolyát se lássák. — Perceken belül. — vigyorgott a fiú, majd szemetforgatva Scott-ra nézett.

Derek már éppen válaszolt volna amikor kivágódott a rendelő ajtaja és egy véres arcú Deckard lépett be. Mindenki egy emberként fordult oda, de Ora azonnal elsápadt amikor meglátta mi történt. Azonnal elindult, miközben Pöpecnek mutatta, hogy maradjon, de az ajtóban a férfi elkapta a karját és visszalökte a helységbe.

— Mi a fenét művelsz? Engedj ki! — csattant fel Ora.

— Fogd vissza magad! — mordult fel Deckard, majd a kis üvegcsékkel teli szekrényhez fordult. — Borzalmas a nővéred, úgyhogy mielőtt többet beszélne elaltatom... — motyogta az orra alatt.

Valószínű Deckard azt hitte Ora nem fogja hallnai, de, oh, mekkorát tévedett. A következő amit érzett az a nyakán egy szúrást, majd a világ homályosulni kezdett.

— Egy dolog van amit nem bírok. — húzta ki a tűt Ora a férfi nyakából. — Ha a családom szekálják.

Derek, Scott, Stiles és Isaac is tátott szájjal állt, miközben a lányt nézték maguk előtt.

— Na de, Sage!! — hihetetlenkedett Scott.

— A nevem nem Sage! — csattant fel Ora.

— Igen, arra már rájöttünk. — fonta keresztbe a karjait Stiles, majd a báttyára pillantott. — Megtudhatnám mégis mit csináltál vele? — bökött a fejével a földön kiterült férfire.

— Altató, túléli. — forgatta a szemeit Ora. — Jelenleg pedig fontosabb problémáink is vannak, mint az, hogy ki vagyok.

— Nem. — rázta a fejét Scott.

— Nem? — fordult felé felvont szemöldökkel Ora.

— Nem. — lépett előrébb Stiles.

— Semmi közötök hozzá. — nézett rájuk a lány.

— Már megbocsáss, de heteket laktál egy házban velem és az apámmal. — szólalt meg Stiles. — És azt a történetet kaptam, hogy egy távoli rokonom vagy.

— Először is azért vagyok itt, mert a testvéretek imádja mindenbe beleütni az orrát. — nézett Ora Stiles-ra és Derek-re. — Másodszor pedig elmenekülnék ha lenne valami családi szál közöttünk. — mondta Ora, mire Stiles arca megrándult.

— Örülök, hogy megismerhettelek. — mosolygott hamisan a fiú, miközben Scott a vállára tette a kezét.

— Bárcsak énis ezt mondhatnám. — nézett a fiúra Ora, majd fogta magát és kisétált a helységből. A hátsó részen lévő ajtón benyitva Deaton-t és Henrik állt a szoba két végén egy-egy könyvvel a mezükben, miközben az asztalon Cleo próbálta letépni a kötelet ami úgy nézett ki égeti a bőrét.

— Minél többet mocorogsz annál csúnyább lesz a csuklód. — szólalt meg Henrik, miközben fel sem nézett a könyvből.

— Rohadj meg! — kiáltott fel Cleo.

— Mindenféleképpen. — biccentett a férfi. — De előtte még megmentem az életed.

Ora üres tekintettel meredt a nővérére és próbált rájönni mi is történhetett vele. Deaton csöndben álldogállt a sarokban, de óvatosan fel-fel pillantgatott Ora-ra. Tekintettel arra, hogy az elmúlt két órában több dolog történt vele, mint mással egy életben, azt várta mikor törik meg.
De úgy nézett ki Ora egy feketelyuk. Beszippant mindent és nem enged el semmit. A fájdalom belülről őrli fel, és senki nem tehet semmit hiszen nem tudják mi történik. Kívülről káprázatos és egyedu, de belülről sötét és kietlen.

Ám már itt volt Derek is, akinek egy különleges kapocs jött létre a fiatal lánnyal. Ha megtagadják egymást az mind a kettejüket meg fogja ölni, hiszen a fájdalom amit el kell viselniük nem mérhető semmihez. Ha pedig eljutnak arra a szintre, hogy teljesen eggyé válnak és egymáséi lesznek onnantól nem lesz megállás. Osztoznak majd az érzéseiken, az erejükön és az elmejükön. Összeköttetés lesz mindenük között. Amit az egyikük érezni fog azt a másik is.

A fájdalom pedig amit mind a ketten hordoznak szépen lassan el fog illanni. Derek és Ora is megváltást keres magának. Derek a családjával és a Paige-el történtek miatt, míg Ora az egész gyerekkora miatt. Az anyja és az apja elvesztése, amit Isobell és Cleo vele tett és a sok szörnyűség amin most keresztül kell mennie.

Mind a ketten zárkózottak és önfejűek. Úgy gondolják nincs szükségük senkire, mert egyedül is képesek bármire, ami igaz is. De rá fognak jönni, hogy bizony egyedül nem lehet mindent megoldnani. El fog jönni az idő amikor észreveszik, hogy egymásra szükségük van.

A kötelék segíteni fog a gyógyulásban. Időbe fog telni, de minden egyes fájdalmas pillanatot meg fog érni.

— Ora... — suttogta Cleo, majd visszahanyatlott az asztalra.

A Navarro lány lábai elindultak az asztal felé, de még mielőtt odaért volna két kar fonódott köré és lányan visszahúzták.

— Kérlek... — motyogta Ora, miközben könnyes szemekkel meredt az asztalon heverő lányra.

A kar tulajdonosa egy hosszú sóhaj után elengedte, majd hátrébb lépett. Henrik aggódó szemekkel nézett össze Deaton-nal aki szintén bezárta a könyvét és rájuk öszpontosított.

— Szia... — suttogta erőtlenül a lány. — Hova tűnt Deckard?

— Hiányolod? — vonta fel a szemöldökét Ora.

— Dehogyis. — nevetett fel Cleo, mire Ora ajkai is megengedek egy gyengéd mosolyt. — De azt hittem tombolva f... Tombolva fog visszajönni.

— Kiütöttem, úgyhogy pár óráig biztos nyugtod lesz. — vigyorodott el büszkén Ora.

— Tényleg? — lépett gyorsan Henrik a lány mellé. — Hál'Istennek. Te vagy a legjobb! Felejtsd el amit mondtam ezelőtt. A te puncid megéri a harcot! — karolta át a lányt.

— Ez komoly? — vonta fel a szemöldökét Ora, miközben felnézett a magas férfire. — Nehogy azt mond te is beállsz a sorba...

— Csábító ajánlat, de mind tudjuk, hogy kedves barátom fog megkaparintani, és semmi kedvem ellene harcolni. Bár... Hogy így emlegeted... — motyogta Henrik és Ora hajába szimatolt. — Ínycsiklandó illatod van. Bizonyára az ízed is ilyen kellemes.

— Ha szeretnél kóstolót csak kérned kell. — mosolyogott Ora, majd ellökte magától a férfit és Deaton-ra pillantott, aki az ajtóban lévő ideges Derek-et fixírozta. — Mik a lehetőségei?

— Lehetőségek... — sóhajtott Deaton. — Az átalakulás azon fázisában van, amikor még döntési joga van. Ember marad vagy inkább vámpír... — mondta Deaton.

— Ha ez ilyen egyszerű lenne, már rég az asztalon ülne, lóbálná a lábát és gúnyos megjegyzéseket tenne a helyre. Ehelyett... Itt fekszik előttem és szó szerint haldoklik. — nézett az orvosra Ora.

— Ilyen nyilvánvaló? — hördült fel Cleo.

— Ne vedd sértésnek szívem, de kibaszottul szarul nézel ki. — hajolt Cleo fele fölé Henrik.

A lány a fejével Henrik-é felé kapott, de a férfi csak vigyorogva megrázta azt és hátrébb húzódott.

— Hagyd békén! — csattant fel Ora, mire Henrik meglepődve nézett felé. — Még egyszer megkérdezem. Mik a lehetőségei?

— Ahogy mondtam választhat. Vámpírrá válik, halhatatlanságot kap, állandó vérszomjat és lehetséges egy természetfeletti erő is. Vagy... Úgy dönt nem akar e teremtmény lenni. — magyarázta Alan.

— Ha az úgy dönt nem akar e teremtmény lenni rész ilyen egyszerű lenne nem néznél rám így... — fonta keresztbe a karjait Ora. — ¿Morirá si no se transforma? [ Meg fog halni, ha nem változik át? ]

— Me temo que sí. [ Attól tartok. ] — biccentett Deaton. 

— O sobrevive como vampiro o muere. [ Vagy túléli vámpírként, vagy meghal. ] — motyogta Ora.

— Sí exactamente. [ Igen, pontosan. ] — válaszolt az orvos.

— Je suis mort une fois. Je ne le ferai plus. [ Egyszer már meghaltam. Nem teszem meg újra. ] — suttogta Cleo franciául.

— Es-tu sûr? [ Biztos vagy ebben? ] — kérdezte Ora, miközben Cleo fejéhez hajolt. — Senki nem tudja, hogy milyen lesz.

— Nem fogok meghalni! Tegyétek amit kell. — nézett Deaton-re és Henrik-re a lány az asztalon.

Derek lassan Ora mellé lépett, majd a derekát átkarolva kivezette a helységből. Útját nem a rendelő felé vette hanem ki a parkolóba, ahol megvárta míg Pöpec is kijön. Az Aston felé vette az irányt ahol Ora-t betessékelte az anyósülésre míg a kutyát hátulra tette. Derek beült a volán mögé, majd beindította a kocsit. Sóhajtva hajolt oda Ora-hoz és becsatolta az övét, miközben ajkait a homlokához nyomta. Mikor Derek ellenőrizte hátul Pöpecet is útnak indultak, maguk mögött hagyva a rendelőt, de az ott történteket nem.