————————————————
17.fejezet
————————————————

— Nem ez lesz életed legkellemesebb élménye... értelemszerűen. — biccentett Ora miközben felnézett az előtte álló fiúra. A Navarro lány sem volt alacsony hiszen ütötte a százhetvenöt centit, de Isacc a közel százkilencven centije mellett Ora nem tűnt akkorának. — Ahhoz hogy transzállapotba kerülj le kell csökkentenünk a pulzusodat. — magyarázta Ora.

— Vagyis... Hipnotizálni akartok? — vakarta meg a tarkóját Isaac.

— Ahogy mondod. — bólintott Ora, miközben a kád felé fordult, amibe Scott, Stiles, Deckard és Derek szorgalmasan öntötték a jeget.

Alan és Henrik a másik helységben voltak és Cleo-val foglalkoztak. Henrik elég erős volt, hogy elbánjon vagy lelassíta Cleo-t ha a helyzet megkívánja, Alan pedig próbált minél több dolgot megtudni az átalakulásáról.

— Biztonságos ez? — ráncolta a szemöldökét Scott.

— Félig át fogsz alakulni, mi pedig hozzáférünk a tudatalattidhoz. — folytatta Ora, ignorálva Scott kérdését.

Isaac lassan a kád mellé térdelt, majd fáradt szemekkel nézte a vízben úszó jégdarabokat. Lassan a kezét belemártotta a vízbe, de azonnal ki is rántotta onnan, hisz annyira hideg volt, hogy már marta a bőrét a fagyos víz.

— Mennyire akarjuk lenyomni a pulzusát? — fonta keresztbe a karjait Scott.

— Amennyire lehet. — nézett a fiúra Ora.

— Annyira le akarjuk nyomni, amennyire lehet...? — támaszkodott meg a két kezével a kádon Derek, miközben Ora szemeibe pillantott.

— Azért még ne haljon meg. — húzta el a száját a Navarro lány, mire mindenki rákapta a fejét.

— Nem esik bajom, ugye? — nézett fel rettegő szemekkel Isaac a kád mellől.

— Őszinte választ vársz? — vonta fel a szemöldökét Ora.

— Nem. — rázta a fejét. — Igazából nem... — suttogta maga elé a fiú.

Ekkor azonban mindenki egy kisebb csattanást hallott, mire mind az öt fej az ajtó felé szegeződött, ahol Stiles állt. A fiú éppen akkor húzott fel egy műtős kesztyűt, mire mindenki amolyan komolyan? fejjel nézett a fiúra.

— Mivan? — nézett értetlenül Stiles.

— Stiles! — morrant fel Deckard, mire az öccse szemetforgatva tépte le magáról a gumikesztyűt.

— Isaac... Ha nem akarod, nem kényszerítünk rá. — fordult a bétája felé Derek.

A fiú szemében a félelmet elszántság vette át. Ora-ra pillantott aki bólintott egy aprót, mire a szürke pólóját áthúzta a fejét, majd a mögötte lévő asztalra dobta. Isaac nagyokat lélegzett mikor végre felemelte a lábát és bemászott a kádba, ahol azonnal megremegett a hideg miatt. Ekkor Derek és Ora összenéztek, de a lány megrázta a fejét.

Ám ebben a pillanatban egy női kiáltás hallatszott a másik helységből. Ora szíve azonnal összeszorult, mert tudta, hogy a nővére Cleo az aki ilyen fájdalmasan kiáltott fel. Deckard ezt meglátva, fogta magát és kisétált, és benyitott Deaton-höz aki egy fecskendővel állt a hangosan ziháló lány felett.

— Deckard... — suttogta Cleo értetlenül.

— Nyugodj meg, Cleo. — mondta lágyan Deck, elég ideig elterelve az orvosról a figyelmét a lánynak, hogy Deaton beadhassa neki azt ami a fecskendőben volt. — Henrik?

— Nem mentem messzire, nyugi. — lépett be a helységbe a férfi. — De hoztam láncokat. Azoknak nagyobb hasznát vehetjük. — emelte fel a kezében lévő láncot.

Mikor Isaac leült a kádba Derek és Scott két oldalról a vállánál fogva a víz alá nyomták a fiút, minek hatására kiloccsant a víz, a jégkockákkal együtt. Pöpec boldogan ugrott oda, miközben az orrával a jeget lökdöste. Ám a nyugodt pillanatot Isaac szakította félbe.

A fiú minden erejét összeszedve lökte ki a felsőtestét a vízből egy hangos ordítás... nem, egy üvöltés kíséretében. Ora a kád végéből is láthatta a fiú aranyló szemét, és a megnyúlt fogait is. Vérfarkas...

Derek és Scott minden erejükkel azon voltak, hogy Isaac-eket visszanyomják a víz alá, de a végén már Stiles is odaugrott Isaac lábához, hogy azt fogja le.

— Nyomjátok le! — szólt rájuk Ora, miközben karbatett kezekkel nézte a háromuk szenvedését. — Tartsátok a víz alatt!

— Igyekszem! — nézett fel egy pillanatra a lányra Derek, majd minden figyelmét Isaac-nek szentelte, aki lassan, de felhagyott a harccal.

A fiú teste elernyedt a víz alatt, mire mind a hárman elengedték őt, majd Isaac lassan felemelkedett a víz felszínére csukott szemmel és vett egy mély lélegzetet.

— Oké... — suttogta Stiles. — Minden rendben lesz...

— Ne feledjétek... Egyedül én beszélhetek hozzá. — nézett szét Ora. — Ha túl sok hangot hall attól összezavarodhat. — mutatott a fiúra. — Isaac? Hallod a hangomat? — tette fel a kérdést Ora, miközben a kád oldalának támaszkodott a kezeivel.

— Igen. — érkezett remegő hangon a válasz. — Hallak.

— A nevem Ora, és szeretnék feltenni néhány kérdést neked. Rendben? — kérdezte a lány.

— Rendben. — suttogta Isaac.

— Mesélj az éjszakáról amikor megtaláltad Erica-t és Boyd-ot. — kérte Ora, miközben Derek őt bámulta. Ekkor Scott és Sties is összenézett és két kérdés fogalmazódott meg bennük. Ki is valójában ez a lány? és Honnan tud Erica-ról és Boyd-ról? — Eleveníts fel nekem mindent olyan pontosan, amilyen pontosan csak lehet. Mintha újra ugyanott lennél. — folytatta Ora.

— Nem akar emlékezni... — motyogta Isaac, miközben a vihar kint egyre hangosabb lett. — Nem akarok emlékezni. — kántálta folyamatosan Isaac, mikor a lámpa hol ki és be kapcsolt. — Nem akarok emlékezni...

— Semmi baj, Isaac! Nyugodj meg. Ezek mindössze emlékek, nem bánthatnak téged. — mondta Ora, miközben aggódva nézett körül a rendelőn.

— Nem akarok emlékezni, nem akarok emlékezni, nem akarok...

— Nincs semmi baj, nyugodj meg! — szólalt meg Ora, mire Isaac elhallgatott. — Helyes. Térjünk vissza ahhoz az estéhez, amikor megtaláltad Erica-t és Boyd-ot. Elmeséled nekem mit látsz? Egy épületben tartották őket fogva? Egy házban?

— Nem... nem egy házban. Mindent kő borít. — hunyta le a szemeit Isaac. — Azt hiszem márvány... — suttogta a fiú, miközben Derek Ora-t bámulta. Mire nem képes az ő társa...

— Tökéletes. Le tudod írni mi van körülötted? — kérdezett tovább Ora.

— Minden poros, és üres...

— Vagyis ehagyatott helyen jársz? — kérdezett a lány, de választ nem kapott. — Isaac? Isaac?

— Van itt valaki! — ragadta meg Ora karját Isaac. — Van itt valaki... — mélyedtek a karmai a lány karjába, mire ő felszisszent.

Derek azonnal odalépett a lány mellé készen arra, hogy lefejtse a karmokat róla, amikor legnagyobb meglepetésére Ora letérdelt és a szabad kezét a fiúéra rakta, miközben apró köröket írt a hüvelykujjával a fiú bőrére.

— Isaac, nyugalom...

— Nem, nem, nem. Észrevettek, látnak! — mordult fel, miközben ide oda kezdte el magát dobálni a vízben a fiú. Derek áthajolva Ora felett óvatosan visszanyomta Isaac-et a vízbe.

— Ezek mindössze emlékek. — nézett körbe aggódva Ora a ki-be kapcsolódó fényekre a rendelőben. — Az emlékek már nem árthatnak neked. — rázta a fejét. — Kérlek, nyugodj meg. Nyugodj meg... — simított Isaac vízes hajára Ora, mire a fiú teste elernyedt. — Helyes... Meséld el, hogy mit látsz. Mindenről számolj be.

— Hallom őket... Boyd a teliholdról beszél és hogy... Tehetetlenné válik ha leszáll az éjszaka.

— Erica-hoz beszél? — vonta fel a szemöldökét Ora.

— A-azt hiszem. Vagyis nem... Látom Erica testét, és...

— Isaac, hallasz még bármi mást? — kérdezte Ora.

— Aggódnak. Aggódnak mi vár rájuk teliholdkor. Attól... Attól tartanak kárt tesznek egymásban. — suttogta Isaac.

— Ha összezárják őket, szét fogják egymást tépni. — dörmögte Derek halkan, miközben Ora két oldalán támaszkodott a kádon.

— Isaac. Minél előbb meg kell őket találnunk! Tudod hol vannak?

— Nem... — suttogta Isaac, miközben a felette lévő lámpát bámulta. Ki és be kapcsol. Ki és be kapcsol.

— Tudod hová zárták őket? Nem látsz valahol egy feliratot, esetleg egy számot esetleg az ajtón. Bármilyen jelölést. — mondta Ora, mire Isaac hirtelen felült a kádban, ezért Ora hátratántorodott Derek lábának, aki a két kezét a vállára csúsztatta.

— Itt vannak... — bámult maga elé Isaac. — Itt vannak, itt vannak...

— Minden rendben. Csak áruld el, hogy... —

— Észrevettek! Itt vannak. — kiabált Isaac.

— Isaac mond el hol vannak. Merre vagytok? Hol vannak? — bombázta kérdésekkel Derek a fíút.

— Derek! Össze fogod zavarni. Hagyd hogy én beszéljek! — kiabált Ora.

— Isaac, ki vele hol vannak? — kiabált Derek. — Áruld el hol vagy!

— A pulzusa... — motyogta Ora, ahogy Isaac csuklóját fogta. — Sokkot fog kapni!

— Derek hagyd abba! — nézett az alfára Scott.

— Isaac, merre jársz? Mit látsz magad körül? — folytatta Derek.

— Egy páncéltermet egy bankban. — kapkodta a levegőt a fiú. — Mostmár tudom. Láttam a nevét. — pattant fel Isaac, miközben Ora azonnal egy vastag törölközőbe tekerte a fiút. — Ez a... Ez a Beacon Hills-i Nemzeti Bank. Egy... egy elhagyatott bank, és a páncélteremben tartják fogva őket. — magyarázta Isaac, de mindneki a földet bámulta, mire a fiú értetlenül nézett rájuk. — Mi az?

— Nem emlékszel mit mondtál, mielőtt magadhoz tértél, ugye? — tette fel a kérdést Stiles.

— Nem... — suttogta Isaac.

— Azt mondtad amikor elkaptak berángattak egy szobába... ahol volt egy holttest. — magyarázta Stiles, mikor Ora Derek-re pillantott akinem nem volt más csak fájdalom a szemében.

Halkan sóhajtva Ora a férfi mellé lépett, majd a karján végigsimítva a tenyerébe helyezte a sajátját. Derek nem fordította felé a fejét, de azonnal rászorított a lány kezére.

— Miféle holttest? — nézett Scott-ra a fiú.

— Erica-é. — válaszolt Stiles. — Azt mondtad láttad holtan.