————————————————
10.fejezet
————————————————

Az ebéd szörnyű volt.

De leginkább a kínos szó jellemezné.

Ám a nap fénypontja amikor három férfi lépett az étkezőbe.

Peter és Derek Hale, a harmadik jómadár pedig Henrik Michalis volt.

Ora lehajtott fejjel tologatta a villájával az ételt a tányérján, míg Deckard csöndben evett. Vivien...

Az első szerelmére az ember mindig emlékezni fog, nemigaz?

Hát Deckard és Vivien kapcsolata sosem volt átlagosnak nevezhető. A gimiben Deckard és Derek is nagymenők voltak.

De, míg Derek egy visszahúzódó, aranyos, okos és gyönyörű lányba szeretett bele, addig Deckard az iskola kitűnni vágyó kígyójába.

Vivien, akiből lehetett mindig gúnyt űzött, de természetesen ő volt a pompon csapat vezetője. Amikor elballagott a csapat feloszlott, mert senki nem akart benne lenni Vivien nélkül. A lány nélkül, akinek nagy álmai voltak. Hogy milliárdos lesz...

Csakhogy, nem tudott semmi olyat letenni az asztalra, ami miatt annyi pénze lehetne mint senki másnak a Földön. Most pedig ittvan a Pop's-ban Beacon Hills egyetlen büféjében és felszolgálóként dolgozik. Vagyis legalább a férje...

— Derek! — sikoltott fel egy női hang, mire Deckard és Ora is felkapta a fejét, az étkezőben tartózkodó emberekkel együtt.

— Derek? — suttogta maga elé Ora, s mintha a férfi meghallotta volna, azonnal a lány felé fordította a tekintetét.

A smaragdszemű Adonisz szája sarkában apró mosoly jelent meg, majd alig láthatóan megrázta a fejét. Ora bólintott és visszafordult a tányérjához, ám amikor felnézett Deckard szemei már az övét keresték.

— Ilyen jóba vagytok? — vonta fel a szemöldökét a férfi, mire Ora nyelt egyet.

— Nem lenne szabad? — tette fel a kérdést a Navarro lány.

— Az enyém vagy, Ora... — suttogta Deckard, miközben egyenesen a Navarro lány szemébe nézett.

— Igen? Akkor az előbb miért Vivien-nel smároltál? — szorította a kezét ökölbe az asztal alatt a lány, mire Deckard megszeppent. — Nem az én dolgom, mit csinálsz és kivel, Deckard. De már évek óta ezt csináljuk. És nem tudom te hogy vagy vele, de én már rohadtul unom. — sziszegett Ora.

Ám mielőtt bárki bármit mondhatott volna négy ember állt az asztal mellé. 

— Deck bébi, nézd kik jöttek! — nevetett fel Vivien. — Gondoltam ülhetnének ide... — mosolygott a nő, miközben mögötte Derek, Peter és Henrik állt.

— Mennem kell... — morogta Ora, majd felkapta a táskáját és kicsusszant a bokszból.

— Nem! — ragadta meg Deckard a karját. Derek már mozdult, de Henrik a mellkasára tette a kezét és megrázta a fejét. Ne csinálj jelenetet.

— De igen! — rántotta ki a kezét a szorításból, Ora. — Dolgom van, Deckard! — csattant fel Ora, majd a zsebéből elővett ötven dollárt és az asztalra dobta. — A vendégem vagy, katona. — mondta azzal elviharozva a három férfi mellett kisietett az étkezőből.

— Szeszélyes egy kiscsaj, nemigaz? — nevetett Vivien, de pechjére senki nem nevetett vele. — Üljetek le fiúk és válasszatok valamit. — mutatott az üres ülésekre a bokszban, mire Peter bólintott.

— Megoldjuk köszönjük. — mondta és Deckard-ot beljebb lökve mellé csúszott, míg Henrik is beült vele szemben. — Nélküled is, Vinnie. — mosolygott Peter.

— Vivien. — ráncolta a homlokát a nő.

— Áh, igen. Hogy is felejthetnélek el téged, Willow. — mosolygott Peter, majd felemelte az étlapot és elkezdte lapozni. — Mit ajánlasz, Winter?

— Mennem kell... — dörmögte Derek.

— Hova? — csücsörített Vivien, miközben Derek felé fordult, aki még mindig a boksz mellett állt.

— Semmi közöd hozzá! — mordult fel Derek, majd megfordult és eltűnt mintha soha nem is lett volna ott.

Mikor kilépett azonnal körbenézett, miközben diszkréten körbeszimatolt. Azonnal jobbra kapta a fejét, ahol meglátta a buszmegállóban állni a keresett személyt. Halvány mosoly jelent meg Derek ajkain, majd zsebre dugott kézzel Ora felé vette az irányt. A lány a padon ült, miközben valami után nagyon kutatott a táskájában, de az elégedetlen sóhajokból az jött le, valószínű nem találja a keresett tárgyat.

— Minden rendben? — lépett oda Derek, mire Ora felkapta a fejét.

— Istenem. — tette a szívére a kezét a lány. — Ne csináld ezt! Szívrohamom lesz... — sóhajtotta a lány.

— Nem engedném. — mosolyodott el Derek, majd a táska felé mutatott a dzsekije zsebével, mert a keze még mindig abban pihent. — Mit keresel ennyire?

— A power bankom. A telefonom lemerült, de muszáj felhívnom az apám. Kell egy ház, ami csak az enyém... — dörmögte az orra alatt a Navarro lány.

— Hogy érted, hogy csak a tied? — ráncolta a szemöldökét Derek, mert a gondolat sem tetszett neki, hogy Ora egyedül lakjon valahol, védtelenül.

— Amikor ideköltöztünk Deckard-dal, volt házunk meg kocsink. Vagyis az én nevemen. A kocsi megvan. — biccentett a parkoló felé Ora. — De Deckard többet használja, így általában nála van a kulcs is, ezért ülök itt. — mutatott körbe a buszmegállón Ora. — Ami pedig a házat illeti... Leégett az egész, pedig még egy hete sem laktunk benne. — simított végig a tarkóján lévő kötésen Ora. — Most pedig Deckard apjához és neki a fiához költözünk, de... Nem ismerem őket. Így inkább egyedül lennék. — motyogta Ora, miközben az utat nézte, és várta a busz mikor jön meg.

— Tudod... Bármilyen furcsán is hangzik, hozzám jöhetsz... Mármint, tudod. Lakni. Úgyis egyedül vagyok a ház pedig nagy. — vakargatta a tarkóját Derek.

— Nem akarnálak zavarni. Mindenkinek az a legjobb ha egyedül lakom. — bólintott Ora és elővett egy kis aprót mert meglátta, hogy jön a busza.

— Most merre mész? — talán Derek tapdós volt, de nem akart még elköszönni Ora-tól. És az hogy az autója ott állt a parkolóban jó mentség volt arra, hogy több időt tölthessen a lánnyal.

— Öhm... Mr. Stil- Noah házához. Elintézek mindent és a délutánra meglesz a ház. — bólintott Ora.

— Gyere, elviszlek. — nyújtotta a kezét Derek.

— Nem kell ennyit foglalkoznod velem, Derek. De azért kedves vagy. — mosolyodott el Ora, majd a buszhoz lépett aminek kinyílt az ajtaja.

— Oké akkor fogalmazok máshogy... — kapta el a Navarro lány karját gyengéden Derek, majd magához húzta. — Veled szeretném tölteni az időm. — simította a füle mögé a kiszabadult tincseket Derek.

— Rendben... — bólintott Ora, majd ellépett a busz mellől, mire a vezető bólintott, majd becsukta az ajtót, de azért még a bácsi rájuk mosolygott és csak azután hajtott el.

— De... Az ajánlatom még mindig áll. — szólalt meg Derek, ahogy visszasétáltak az ebédlő parkolójához. — A város nem igazán biztonságos. És elég rossz dolog történt veled, mióta ittvagy. Talán... segíthetnék. — magyarázta Derek, mire Ora arca halványpiros árnyalatot vett fel. — Mármint nem úgy. Vagyis nem zavarna, csak... Mindegy. — köszörülte meg a torkát a férfi, majd kinyitotta Ora számára az ajtót.

— Köszönöm. — suttogta Ora, majd lábujjhegyre állt és egy gyors puszit nyomott Derek borostás arcára.

A Hale férfi becsukta az ajtót majd megkerülve a fekete sportautót beült a kormány mögé. Becsatolta az övét, majd körülnézve lassan kitolatott és elindult. Ám épp olyan lassan, hogy Deckard és Ora tekintete egymáséba fonódhasson és mindkettejük szemében féltékenység csillanjon.

Deckard azért volt féltékeny, mert Ora más férfi kocsijába ült. Ráadásul az a férfi Derek volt.

Míg Ora azért volt féltékeny, mert Vivien ott lebzselt Deckard körül.

Lehet a véletlen műve, de mikor a pincérnő kipillantott az ablakon egyenesen Ora szemébe nézve gúnyos mosolyra húzta piros ajkait és megsimogatva Deckard vállát csókot lehelt ajkára.

Ora azonnal elfordult és kifelé bámult az ablakon, és szótlanul ült, mígnem Derek megtörte a csöndet.

— Akkor a Stilinski házhoz vigyelek? — kérdezte Derek, miközben sávot váltott és megelőzte az előtte lévő kocsit.

— Öhm... Megbeszéltem az egyik barátnőmmel, hogy ma nála alszok. El... El tudnál oda vinni? — kérdezte Ora, lehajtott fejjel hisz szégyellte magát. Úgy érezte kihasználja Derek jóságát és kedvességét.

— Persze, csak mondd a címet! — bólintott Derek, majd hatalmas tenyerét Ora-éra tette, ami folyamatosan reszketett.

Nem szólt semmit, de nem is kellett. Mert amint a Hale férfi keze Ora ujjai köre kucsolódtak, a lány azonnal megnyugodott.

Csak Derek volt és Ora.