————————————————-
5.fejezet
————————————————-

Az ajtó nem volt opció, így már csak az ablak maradt. Az ablak ami sehogy sem akart kinyílni.

Ora köhögve ütötte az üveget, de az kitörni se akart. Körülnézett a szobában, hátha talál valami nehéz tárgyat amivel kiütheti az üveget, de nem talált semmit.

Fuss

Suttogta egy hang, mire Ora körbefordult, de nem látott senkit. Már kezdte feladni és szédülni is kezdett amikor hangokat hallott az ajtón kívülről. A pólója nyakát az orráig húzta és próbált minél kevesebb füstöt belélegezni.

— Már nem sokáig bírja. Elájul, akkor pedig elvisszük. — mondta Jimmy halálos nyugodtan, majd Steve felé fordult. — Végre volt egy jó ötleted is.

A Navarro lány egyre jobban kezdett pánikba esni, de ahogy meghallotta az ájulás szót rájött, hogy igazuk van. Nem fog tudni kijutni és Jimmy el fogja őt vinni.

Halál, sikoly, menekvés...

Ezek a szavak játtszódtak folyamatosan Ora fejében és hirtelen felkapta a fejét.

Sikoly.

Amikor az iskolában volt, úgy érezte a sikolyával mindent elpusztíthatna ami az útjába kerülne, úgyhogy nagy reménnyel fordult újból az ablak felé és megpróbált lenyugodni.

Lehunyta a szemét és elképzelte, ahogy a sikoltásának akkora ereje lenne, hogy kitörné az üveget.

Elképzelte a hangot, amit az üveg adna ki, amikor megreped és végül kitörik.

Elképzelte ahogy beáramolna a friss levegő és ki tudna mászni a tetőre onnan pedig el tudna futni. Talán az erdőbe. Ott Jimmy és az emberei sosem találnák meg.

Igen ez lesz az, gyerünk.

— Menni fog... — suttogta Ora, majd maga elé helyezve a kezeit az ablak felé tolta lassan miközben egy hangos sikoltással engedte ki az erejét amiről nem is tudta, hogy van.

Jimmy-nek és a társainak be kellett fogniuk a fülüket olyan hangos volt a sikítás és az úton lévő férfinek is akinek a látóterébe került a ház. Nem igazán tudta miért is jött ide, de mivel a lány akivel beszélt ismerte Deckard-ot, úgy döntött idejön. Hisz tartozik a férfinek. Ám megtorpant amikor meglátta, hogy az emeleti ablak kitörik és sötétszürke füst szállingózik ki. A Hale ház Ugrott be hirtelen, de inkább fejetrázva próbálta elűzni ezeket a gondolatokat. Akkor viszont újra elindult amikor dulakodást hallott.

Bár senki nem verekedett csak Jimmy próbálta berúgni az ajtót, mire Ora azonnal az ablak felé indult. Néhol kiállt egy üveg amit óvatosan próbált elkerülni, de amikor az íróasztal egyre odébb csusszant az ajtótól, a figyelmetlenség miatt Ora lába megcsúszott és ráesett az üvegre ami az oldalába mély sebet okozott. Elakadt lélegzettel nézett le, majd a maradék erejével feltolta magát és a következő pillanatban már a tetőn próbált felállni annak ellenére, hogy a lábai reszkettek.

A vér folyamatosan szivárgott ezért Ora óvatosan levette a pólóját és az egyik oldalát elszakította így az anyag elég hosszú volt ahhoz, hogy körbeölelje a derekát és meghúzhassa, hogy valamennyire elszorítsa a vérzést. Egy sportmelltartóban állt a tetőn és óvatosan lépkedett a tető felé, amikor az ajtó hirtelen betört Ora pedig a figyelmetlensége miatt félrelépett és megcsúszott, csakhogy nem a tetőre esett hanem onnan le.

Összehúzódva várta a csapódást, de az azonban sosem érkezett. Két kar fogta közre. Egy a hátánál pihent míg a másik a térdhajlatánál tartotta. Ám Ora nem ezzel volt elfoglalva. Az esés miatt az oldala elkezdett jobban fájni ezért az egyik kezét odaszorította miközben fájdalmasan felnyögött.

— Mi történt veled? — dörmögte a férfi és elindult vele az erdő felé, de amikor lepillantott a lányra és a szemük egymáséba fonódott azonnal megtorpant.

A tizennégy éves Derek Hale az anyja előtt ült miközben a nővére Laura és a nagybáttya Peter a szekrények dőltek. Cora fent játszott a szobályában szóval senki sem aggódott azért, hogy olyat hallana amit még nem kellene tudnia.

— Ő nem az igazi, D. — rázta a fejét Laura.

— Honnan tudod? Szeretem őt. — mordult fel Derek és a nővérére pillantott.

— Derek, öcsikém, nyugivan. Segíteni akarunk. Figyelj inkább az anyádra. — biccentett Peter, majd megragadta Laura karját és kihúzta a szobából, hogy Talia nyugodtan tudjon beszélni Derek-kel.

— Szeretem őt, anya. — motyogta Derek lehajtott fejjel.

— Elhiszem és örülök neki, de egy napon te is rájössz, hogy nem ő az igazi. — mosolyodott el kedvesen Talia.

— Miért? — ráncolta a szemöldökét Derek.

— Tudod... A farkasok speciálisak a párválasztásnál. — kezdett bele Talia. — Mindenkinek van egy párja. Egy társa.

— Társ? — nézett értetlenül Derek.

— Társ. — bólintott Talia. — Életed szerelme. Az egyetlen. Nevezd ahogy szeretnéd. Ha egyszer találkozol vele, képtelen leszel elengedni. — magyarázta Talia. — Érzel valami különleges szálat ami Paige-hez köt? Valami többet? Valami mélyebbet? Valami varázslatosat?

— Nem... — suttogta Derek. — De ez nem baj. Lehet sosem találom meg a társam. Nem mindenki találja meg. — rázta a fejét Derek.

— Igazad van. Sokaknak nincs ilyen szerencséje. De nézz Laura-ra és Henrik-re vagy Peter-re és Cami-re. — mosolyodott el Talia. — Szeretnéd tudni milyen is a társ? Mit is érzel valójában? — vonta fel a szemöldökét Talia, mire Derek egy aprót bólintott.

— Laura, gyere. — szólalt meg Talia és másodpercekkel később a legidősebb Hale gyermek a nappaliba lépett. — Meséld el. — biccentett az alfa.

— Azt akarod tudni, milyen érzés a társad megtalálni? — húzta fel a szemöldökét Laura, mire Derek biccentett. — Ezt a folyamatot bevésődésnek hívjuk. Ez... Huh. A bevésődés valaki iránt olyan, hogy amikor meglátod, minden megváltozik. Mintha hirtelen nem is a gravitáció tartana a földön, hanem ő. Semmi más nem számít, bármit tennél, bármi lennél őérte. Ritka nagy szerencse, ha találunk valakit, akinek feltárhatjuk a lelkünket, és aki elfogad annak, akik vagyunk. — mesélte Laura. — Nem mindenkinek adatik meg, ez igaz. De ha megtalálod őt, már semmi sem akadályozhat meg a boldogságban...

— Lehetetlen... — suttogta Derek miközben Ora testét tartotta a karjaiban.

Ám az idilli pillanatot a tűzoltók, mentők, rendőrautók szirénái szakították meg. A tetőn három figura jelent meg akik Derek felé kezdtek kiabálni és mind a három próbált lemenni a tetőről. Erre Derek felmordult és szorosabban fogta magához a lány testét, majd visszaindult a lakásába, ahová remélhetőleg már Deckard is visszatért. Mikor elég mélyen volt az erdőben és nem követte senki óvatosan letette a földre Ora testét majd írt egy gyors üzenetet Deaton-nek, hogy legyen a lakásán azonnal. A telefont visszacsúsztatta a zsebébe, majd eltűrte Ora haját az arcából és sóhajtva kapta fel megint, úgy, hogy az egyik keze Ora kezét fogja, így folyamatosan el fudta venni a fájdalmát a lánynak, mert nem bírta azt, hogy érezte a társa fájdalmát.

Az ő társát senki nem bánthatja...

Az elhagyatott raktárépület ami Derek lakásaként szolgált, most öt embert látott vendégül. Derek-et, Ora-t, Deaton-t, Henrik-et Derek nővérének a társát és Derek nagybáttyát Peter Hale-t.

Dr. Deaton a kanapén fekvő eszméletlen lány mellett térdelt míg gyakorlott mozdulatokkal varrta össze Ora oldalán lévő sebet. A vérzés valamennyire elállt, hála Ora-nak és a pólójának, meg Derek-nek aki mindent megtett, hogy segítsen.

— Ki ez? — vonta fel a szemöldökét Henrik.

— Szerintem Derek tudja a választ. — pillantott Peter az unokaöccse felé.

— Neked senki. — mordult fel Derek, de a szeme még mindig Ora testén volt. Mikor megérkeztek ráadta az egyik pólóját ami elég nagy volt, de felhúzta a melle aljáig a seb miatt, így nem egyszál melltartóban kell feküdnie szegény lánynak.

— És neked? — ráncolta a szemöldökét Henrik.

— Szállj le rólam! — morgott Derek, majd a kanapé felé vette az irányt amikor megcsörrent a mobilja. — Hale...

— Derek, mi a fene történt? Hol van? Mit tettél vele? — hallotta meg idegesítő féltestvére hangját Derek, mire megforgatta a szemeit.

— Nálam van. — zárta le a beszélgetést Derek, majd letette a telefont.

— Szuper. Deckard is jön. Még valaki? — forgatta a szemeit Henrik, majd Deaton felé fordult. — Túléli, doki? — kérdezte, mire az orvos bólintott.

— Erős lány. Ne aggódjatok miatta.