————————————————-
3.fejezet
————————————————-

Az iroda amibe Ora és Deckard belépett nem volt olyan felszerelt mint amilyeneket Brooklyn-ban lehetett látni. Nem voltak mindenhol csúcs technikás gépek minden falon vagy kép az adott amerikai elnökről.

Egyszerű volt, de a célnak megfelelt.

Egy íróasztal rengeteg papírral a tetején és egy elég réginek nevezhető számítógép is helyetfoglalt a kopottas régi asztalon. Az egyik fal mellett ahol nem az ablakok helyezkedtek el, voltak a nagyobb szekrények amikben valószínű különböző akták voltak, különböző ügyekről.

—  Deck, fiam! Már vártunk. — mosolygott az irodában ülő férfi.

Jobban megnézve az ötvenes évei elején-közepén járhatott. Barna egyenruha virított testén, egy csillaggal ellátva. Tehát ő a seriff...

Rajta kívűl még két ember tartózkodott az irodában. Mind a ketten tinédzserek lehettek, talán egy-két évvel fiatalabbak mint Ora.

Az egyiknek hullámos fürtök lógtak a fejém, furcsa állcsont formával és olyan kiskutyás gesztenyebarna szemekkel nézett a két jövevényre.

A másiknak egyenes haja össze-vissza állt Star Wars-os pólóba és barna szemeivel idegesen pillantott az ajtó felé. Biztos valamit nagyon magyarázhatott, hiszen nem tetszett, hogy félbeszakították, de aztán felismerés suhant át az arcán és Deckard-ra nézett.

—  Mi a... Deck! — kiáltott a fiú, majd Deckard nyakába ugrott.

—  Én is örülök Mini Mich... — vigyorgott Deck majd eltávolodott a fiútól és a másik srácra pillantott. — Scotty fiú... — nézett "Scotty fiúra", majd őt is megölelte végül pedig az idősebb férfit.

—  Ő ki? — nézett "Mini Mich" Ora felé, aki csak a cipőjét bámulta.

—  Öhm, egy ismerősöm. Később bemutatlak titeket, de először lenne valami fontos amiről beszélnünk kellene. — magyarázta Deck és a mondat végén az idősebb férfire pillantott, aki bólintott.

—  Stiles menjetek haza. Pihenjetek. Aztán ha találunk valamit, úgyis megtudod, mivel lehallgatod a hívásaimat. — rántott vállat a férfi.

—  Nem igaz. Nem hallgatom le. — rázta a fejét "Mini Mich" vagy Stiles, mire az idős férfi csak felhúzta a szemöldökét. —  Legalább is az unalmasakat nem szoktam... — dünnyögte az orra alatt majd "Scotty fiút" megragadva elhagyták az irodát.

—  Apa ő itt Oaklynn Navarro. — váltott komoly hangnemre Deckard. —  Ora ő itt az apám. Beacon Hills seriff-je. Noah Stilinski. — biccentett Deck, mire Ora kitágult pupillákkal nézett kettőjükre.

—  Örvendek. — biccentett bizonytalanul Ora és kinyújtotta a kezét amit Noah nyengéden meg is rázott miközben a lányra mosolygott, majd a fia felé fordult.

—  Amikor azt mondtad, kellene a segítségem, nem éppen erre számítottam. — húzta össze a szemöldökét Noah.

—  Tudom, de ez élet-halál. — nézett az apjára Deck. —  Megvannak a papírok? — terelte a szót Deckard, mire az apja sóhajtott egyet.

— Sage Bishop. — biccentett Noah Ora-ra pillantva.

— Tessék? — szólalt meg Ora.

— Nem avattad be? — fordult a fia felé Noah mire az említett sóhajtva megrázta a fejét, de még mindig a papírokat bújta. — Deck felhívott, hogy szüksége lenne egy új személyazonosságra. Neked. Itt Beacon Hills-ben mindenki Sage Bishop-ként fog ismerni. Egy távoli rokona a Stilinski családnak. A gimnáziumba ahová járni fogsz ott is ezen a néven leszel nyilvántartva. — magyarázott Noah.

—  Miért van szükségem új személyazonosságra? Nem tudok arról, hogy megakarnának ölni. — nézett körbe értetlenül Ora.

—  Elővigyázatosság. — szólalt fel Deckard, majd az apjára nézett. —  Később beugrom, lehet Ora is velemjön, de most van még egy kis dolgunk. — biccentett egyet Deckard, mire Noah bólintott.

—  Az idő nektek kedvez fiatalok. — mosolyodott el, mire Deckard megfogta Ora kezét és kihúzta maga után az irodából.

— Mi a fene folyik itt? — morogta Ora és megállt a kocsi nyitott ajtaja mellett.

— Sem az idő, sem pedig a hely nem alkalmas ahhoz, hogy ezt mind elmeséljem neked. — nézett Ora szemeibe Deckard.

— Márpedig nincs más választásod. — állta Deck tekintetét Ora. — Vagy elmesélsz most mindent, vagy jelenetet fogok rendezni. — biccentett Ora és a kocsi oldalának dőlt.

— Ora szállj be! Nincs erre időnk! — suttogta Deckard veszélyesen nyugodt hangon.

— Nem félek tőled. — rázta meg a fejét Ora. — Nem fogsz bántani. Az a feladatot, hogy megvédj. — mosolyodott el Ora. — Deckard szakaszvezető...

— Ne játszadozz velem, Ora! — csattant fel Deckard és olyan közel állt Ora-hoz, hogy az arcuk szinte összeért.

Ora ha akart volna se tudott menekülni, hisz az egyik oldala Deckard-al szemben volt a másik pedig a kocsi oldalának volt nyomódva.

— Miért? Mit fogsz csinálni? — suttogta Ora, mire Deckard felmordult.

— A határon táncolsz, Ora. Fejezd ezt be! — nézett a dühtől izzó szemekkel Deckard.

—  Mi a fene folyik itt, Deck? — tette fel a kérdést Ora, mire Deck szeme valósággal felvillant, de aztán azonnal el is tűnt.

—  Szállj be! — mormogta Deck, majd átsétált a kocsi másik oldalára és beszállt, pár perc múlva pedig Ora is követte őt.

A ház amit James vásárolt a lánya és Deckard számára elég nagy volt ahhoz, hogy Ora jól kerülni tudta a férfit a házban. Stiles is megismerkedett az ifjú hölggyel, akinek nem más volt a neve mint Sage Bishop. És hosszú hónapokig, ha minden jól megy, ugyan úgy Sage Bishop-ként fog élni.

— Ezt nem akarom... — rázta a fejét Ora és kipillantott a szélvédőn.

— Eddig te akartál iskolába járni. — válaszolt tömören Deckard.

— Nem is értem... — motyogta Ora az orra alatt.

— Na gyerünk. Nem akarsz elkésni az első napodon. — biccentett Deck.

Ora lassan kicsatolta a biztonsági övét, de nem szállt ki egyből. Beszélnie kellett volna Deckard-dal, de mind a ketten túl önfejűek voltak ahhoz, hogy az első lépést megtegyék, így pár perc aggasztóan kínos csend után Ora kiszállt a kocsiból. A diákok Beacon Hills-ben már összenőttek és most egy új lány, a ködös múlttal rendelkező Sage Bishop felforgathatja bárkinek a nyugalmát.

Hisz mit lehet tudni a lányról...

A nevét és azt, hogy egy távoli rokona a város sheriff-jének.

— Deck! — kopogtatott az ablakon Ora, mire az említett férfi sóhajtva húzta le az ablakot.

— Baj van? — helyezte a jobb kezét a váltóra Deckard.

— Ugye tudod, hogy bármit mondok vagy teszek, az nem változtat azon a tényen, hogy fontos vagy nekem. Oké? — ám egy szívmelengető vallomás volt, Ora nem bírt Deckard szemeibe nézni, ehelyett a poros betont bámulta.

— Nézz rám! — fordult az ablak felé Deckard, de Ora csak megrázta a fejét. —  Esküszöm neked, hogyha nem nézel rám, be foglak rántani a kocsiba és mindenki azt fogja hinni, hogy elrabollak. — húzta össze a szemöldökét Deckard. mire Ora próbálta elrejteni a mosolyát. — Te is fontos vagy nekem. — suttogta Deck, majd végigsimította a bal tenyerével Ora arcát. — A legfontosabb...

Halál

Sikoly

Halál

Halál

Halál

Sikoly

Halál

Halál

Halál

Halál Halál

Sikoly

Halál

Halál

Halál

Halál

Sikoly

Halál

Sikoly

Halál

Halál

Sikoly

Halál

Ez volt az egyetlen dolog amit Ora a táblából látott. Értetlenül forgatta a fejét, de az apró hang a fejében nem hagyta nyugodni őt.

— Jól van Bishop? — kiáltott oda az edző az új lány felé, mire az egész osztály figyelme is az említett felé terelődött. — Bishop! — csapott az asztalra, mire Ora összerezzent és értetlenül nézett a férfire.

—  Tessék? — nézett "Sage" a tanárjára.

—  Jól van? Halál sápadt. A nagyanyám nézett így ki amikor az utolsókat lélegezte. Isten nyugosztalja az öregasszonyt. — vetett keresztet az edző, majd visszanézett a lányra.

—  Minden... Rendben. — bólintott bizonytalanul Ora, mire az ezdő bólintott, majd sóhajtva az ajtó felé mutatott.

—  Menjen ki megmosakodni. Vigye a cuccát is, és utána menjen az udvarra levegőzni. Valaki segítsen? — kérdezte Finstock edző, mire Ora megrázta a fejét.

—  Minden rendben lesz. — bólintott, majd ahogy mondták összeszedte a cuccait és elindult kifele a teremből.

Csönd volt... Túlságosan is nyomasztó csönd volt.

Ora;)
Szükségem van rád.
Vigyél ki innen! Kérlek...

A mosdókagylónak támaszkodva Ora farkasszemet nézett saját magával. Valami nem stimmelt. És ezt ő is tudta.

Hirtelen egy árny tűnt fel Ora mögött, de mire egyet pislogott semmi sem volt ott.

Aztán kinyitotta a csapot amiből a hideg vizet az arcára locsolta miközben behunyta a szemét. Azonban mikor kinyitotta minden vörös volt.

A csapból nem víz fojt, hanem vér.

Az arca nem vizes volt, hanem véres.

És ő már nem egyedül volt.

Egy fekete ruhás ember állt ott, aki lassan közeledni kezdett Ora felé.

Egy lépés, kettő, három...

De hirtelen megszólalt a csengő, mire Ora feleszmélt abból ami történt vele és felkapva a táskáját berohant az egyik fülkébe és nagyokat lélegezve csúszott a wc tetejére.