A szemed sarkából vettem észre,
..........Sötét volt az éj, láttalak,
Jelenlegi életed menekülésre késztet.
..........Idejöttél, minduntalan.
Ismerem az érzést, itt él bennem,
..........Valamit mondtál nékem,
Eljött, mert Neked el kell menned.
..........Mikor rájöttem, én ezt nem kérem.

Egy égi jel volt, halvány üstökös,
..........A hangod kikészített,
Egy érzést keltett, mi különös.
.........."Ne mondj többet, kérlek!"
Itt kéne lenned, itt mellettem!
..........Mégis folytattad a mondatod,
Tudom, e érzést el kell engednem!
..........Elgondolkodtam, hol vagyok?

A vas is megolvadt köztünk,
..........Lehet, ha őszintén elmondanám,
Fogtuk magunkat, útra keltünk.
..........Végre örökre elhagynál.
Útra a telihold éjjelén ketten,
..........De ezzel lehet tönkre tennélek,
S a holdfény hívott – már nem voltam ember.
..........Olyat adnék, amit nem ad az élet.

Csak egy fény volt, egy apró szikra,
..........Hogy is mondjam el neked?
Ami gyorsan jött, lassan illan,
..........Egyszerűen, menj el.
Észre kellett vennem magamtól,
..........De ha hosszabban akarod hallani,
Nem néztél rám, csak a szemed sarkából.
..........Az évekig el fog tartani.

Ülj ide, mondd el okát vadul.
..........Nem nézek rád rendesen,
Fény maradjon, vagy csak hamu?
..........Egyszerűen hányingerem lesz.
Egyoldalú volt, vagy kerek egész,
..........Magamra emlékeztetsz,
Benne voltál te is, nem csak én?
..........Azon énemre, kit eltemettem.

Ha csak a szemed sarkából is,
..........Ne idézd fel az emléket!
De azt kérem, nézz rám még egyszer.
..........Ne beszélj már hozzám, kérlek!
Ez számomra hatalmas kincs,
..........Ne gyere a közelembe!
Neked egy elmúló, szürke tenger.
..........Ne légy részese életemnek!

A szemed sarkából mutasd nekem,
..........De mégis, miért érzem ezt?
Mutasd, itt vagy velem!
..........Miért nem engedlek el?
Láttam, a könnycseppet távolról,
..........Miért van az, hogy reggelente,
Ott folyt, a szemed sarkából!
..........Azon gondolkodom, ezt elcsesztem.