Hwang Hyunjin teljes mértékben az a fajta ember, aki halálos beteg viktoriánus fiúvá változik minden alkalommal, amikor megfázik. 

Hyunjin: Atyám... *drámai köhögés* már nem tartom magam sokáig... kérlek, fehér dáliákat ültess a síromra... 

Chan: Az isten szerelmére, csak egy kicsit megfáztál! Az orvos szerint a jövőhétre már jobban is leszel! 

Jisung, benyit: Hyun, jössz velem a parkba? 

Hyunjin: Sajnos, levert a lábamról a betegségem... az se biztos, hogy felépülök valaha... 

Jisung, lebiggyesztett szájjal: De megígérted! 

Minho: Igen, Hyunjin, megígérted! Vagy szeretnél a park helyett a sütőbe menni? 

Hyunjin: Attól tartok, itt, a Mennyország küszöbén már a fenyegetőzésed sem hat meg... *hangos tüsszentés, köhögés, halálhörgés* *a karját reszketegen kinyújtja* Valaki lenne oly szíves ideadni az orvosságom, hogy a tüneteim enyhítse? 

Felix, egyből odarohanva az üveggel: Persze, itt van Hyunnie! Be kell venned minden nap kétszer, hogy meggyógyulj! *a többiekre néz szemrehányó tekintettel* Nektek is inkább támogatnotok kéne! 

Changbin: Akkor majd felvételiztetem a Művészeti Akadémia színészeti szakára. 

Jeongin, épp akkor lép be: Na, hogy van a halálos betegünk? 

Seungmin: Oscar-díjasan... 

Jeongin: Akkor hozza a formáját, jó. 

Hyunjin, karját az ég felé emelve: Ím, a halál angyala leszállni látszik felém, hogy aranyló karjával felemelje magányos lelkem, amelyet a legkedvesebb barátaim oly cudar módon elhanyagoltak, és elvigyen engem az örök boldogság földjére... *ábrándosan a mennyezetre bámul, mintha tényleg látna ott valakit* 

Chan: Na, akkor én most hozom a lázcsillapítot! 

* Két nappal később * 

Hyunjin, frissen, illatosan, felöltözve kisasszézik a konyhába, ahol ott ülnek a többiek: Mi az, miért néztek úgy, mint aki szellemet látott? 

Minho: Lehet, hogy tényleg az vagy. Elvégre tegnap előtt éppen a halált vártad, Mr. Szörnyenbeteg. 

Hyunjin: Ja, azóta meggyógyultam. 

Seungmin, az orra alatt: Tipikus...