Hermione alig várta, hogy visszahoppanáljon lakásába. Feldúltan sietett a hűtőhöz, amiből kivett egy bontatlan üveg mézbort. Igazából, nem erre az alkalomra szánta a ritka, méregdrága nedűt, de jobb híján nem volt más választása. Jake ajándékozta neki, amikor egyik alkalommal elhívta vacsorázni, de ennek a kellemes estének az emléke halványan élt benne. Leült az asztalhoz, azonban poharat nem hozott hozzá.
- Merlinre – ocsúdott fel szemforgatva, majd egy laza pálcamozdulattal eltávolította a dugót a palackból, és jókorákat kortyolt belőle. Gondterhelten tette le az asztalra az üveget, egy darabig üres tekintettel meredt rá, aztán hirtelen keserves zokogásban tört ki, és addig abban sem hagyta, amíg az üvegből ki nem fogyott a bor. Kisírt szemekkel tántorgott a baldachinos ágyához, betakarózott és álomba sírta magát.

Másnap fájdalmas arccal nyitotta ki a szemét, elfelejtette behúzni a függönyt, így farkasszemet kellett néznie a vakító napsütéssel. Miután megszokta a fényt, felült. Ezt a mozdulatot a teste egy erős fejfájással és émelygéssel jutalmazta. De még ez sem volt elég, a szívére újból ránehezedtek a tegnap este történtek emlékei. Kiment a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát. A fürdőszobaszekrényben talált még pár üvegcse másnaposság elleni főzetet, egyet sebtiben le is gurított, azonban a külsején ez mit sem segített. Barna haja kócosan omlott a vállára, arca sápadt és nyúzott volt, szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek. Nézegette magát egy jó darabig a tükörben, hátha meg tudja menteni katasztrofális kinézetét, de nem vitte rá a lélek. Ilyen állapotban nem tudna száztíz százalékot nyújtani a munkahelyén, ezért eldöntötte, hogy beteget jelent, ami az évek alatt egyszer sem fordult elő. A nappali ablakában már ott csücsült a kelekótya bagoly, és büszkén tartotta csőrében az aznapi Reggeli Prófétát.
- Rudy, ma semmi kedvem játszani – szólt keservesen a lány. A bagoly ráemelte a tekintetét és kicsit félrefordította a fejét. - Ne nézz rám így, tudom, hogy szörnyen festek. Adok néhány csipegetnivalót. Viszont ezt – meglebbegtette a kezében levő borítékot – el kellene vinned Jake Northonnak.
Rudy együttérzően letette a párkányra a postát, csőrét csattogtatva várta jutalmát. Miután az utolsó magvacskát is elfogyasztotta lelkesen ugrándozva kérte a levelet.
- Köszönöm! - mondta a lány. Rudy mintha biccentett volna, és sebesen távozott.
Hermione megtörten sétált vissza a hálószobájába, majd egy hangos nyögés keretében vetődött a megvetetlen ágyra. Nem akart túlságosan elmerülni az önsajnálatban, ezért úgy döntött, olvasni fog. Az éjjeliszekrény irányába nyújtózkodott, a tekintete megakadt egy ezüstösen csillogó tárgyon. Azonnal felpattant, hogy közelebbről megvizsgálja, és sokkot kapott a látványtól. Az a bizonyos medál hevert ott, amitől tegnap megszabadult.

*

Draco Malfoy hanyatt feküdt, kezét a feje alá tette és egész éjszaka a plafont vizslatta. Számtalanszor visszajátszotta magában a tegnap esti beszélgetést. Elcseszte. A büszkesége miatt elveszítette a nőt, akit az évek múlása ellenére is ugyanazzal a hévvel szeretett, bár ezt semmi pénzért nem vallotta volna be magának. Végül arra jutott, hogyha Granger annyira szerelmes lett volna belé, akkor legalább egy nyamvadt levelet írt volna neki. Ehelyett összefeküdt a Vízlipatkánnyal és randevúzni kezdett a főnökével, ezért eldöntötte, ő is túl lép rajta. De nehezebben megy, mint ahogy gondolta, mert egyszerűen képtelen volt felkelni az ágyból. Gondolataiból az ajtó felől jövő dörömbölés rángatta ki.
- Jövök már! - kiabálta.  Gyorsan kipattant az ágyból, egy pálcalendítéssel beágyazott. Az ódon stílusú franciaágy egy pillanat alatt rendezetté vált, sőt még egy zöld-ezüst színű, sárkánnyal díszített ágytakaró is került rá. Odasétált a sötétbarna színű, antik komódhoz, magára kapott egy boxeralsót, miközben egyre hangosabban és kitartóbban ütötték az ajtót a türelmetlen jövevény. A komódon elhelyezett ezüstből készített óra kilencet mutatott.
- Blaise, haver, állj már le!
- Ne most bújtasd el a szeretődet.
- Nincs is szeretőm – nyitott ajtót Draco. Blaise Zambini már készen állt az ünnepségre. Öltönyben érkezett, kezében egy üveg Lángnyelv whiskeyvel.
- Pedig úgy nézel ki, mint aki egész éjjel kefélt! - vigyorodott el. Az exmardekáros srác alig változott valamit az évek során, talán mintha nőtt volna pár centit. Így kiöltözve pedig úgy nézett ki, mint aki nem épp legális bizniszben utazik. A muglik maffiavezéreknek nevezik az ilyen stílusú fickókat. - Hoztam neked egy kis stresszoldót! - nyújtotta át az üveget.
- Kerülj beljebb!
- Látom, jól fizetett a Thunderella Thunderers –Blaise elképedve nézett körül a folyosón.  Beljebb haladva egyenesen leesett az álla. A nappaliból lélegzetelállító panoráma nyílt a városra. A faltól falig ablakok az egész helyiséget világossá és otthonossá tették, amit a legdrágább és legkényelmesebb holmikkal rendeztek be. A lakás modern kialakítása, - a nappali és a konyha egy légtérben való elhelyezése – , és a régies stílusú bútorok szöges ellentétei voltak egymásnak, de mégis olyan összhangot keltettek, hogy az ember azonnal azt érezte, itt akarja leélni az egész életét.
- Nem panaszkodom – mosolyodott el Draco.
- Itt fogtok lakni az esküvő után?
- Nem, mert Astoria szülei ragaszkodnak ahhoz, hogy vidéken vegyünk házat. Szerintük ott sokkal nyugodtabb életünk lehet, nehezebben találnak ránk az újságírók, satöbbi... Invito, poharak!
- El fogod adni? Vagy esetleg kiadod bérbe?
- Nem hiszem – válaszolt a szőke férfi. Blaise helyet foglalt a bárpultnál, vele szemben állt Draco, aki épp a konyhapulton ügyködött az üveg kinyitásán. - Túlságosan szeretem ezt a lakást. Amikor véget ért a bajnokság ide bújtam el a világ elől... - tekintete komorrá és szomorkássá vált, de gyorsan rendezte a vonásait, és kitöltötte az italokat. -  És veled mi a helyzet? A múltkor írtad, hogy randira készülődsz. Lett belőle valami komolyabb? - Draco közben átnyújtotta Blaisenek a poharat.
- Áhhh !– legyintett unottan. - Randiztunk egy párszor, először nagyon kedves és rendes lánynak tűnt. Aztán kiderült, hogy egy hisztis hárpia. Az volt a szitu, hogy sétálgattunk az Abszol úton és összefutottunk Pansyvel. Ő egyből a nyakamba vetette magát.... Tudod, milyen volt mindig is. Váltottunk pár szót, aztán búcsúzásképpen megpusziltuk egymást. Több sem kellett Rose-nak, akkora balhét csapott, hogy zengett az egész utca. Egyébként Pansyből egész jó nő lett, de ugyanolyan infantilis, mint volt.
- Ki gondolta volna... -forgatta meg a szemét Draco. - Egészségünkre!
Koccintottak, majd lehúzták egy szuszra a nedűt.
- És Grangerrel mi van? Úgy értem... találkoztál vele mostanában?
- Nem akarok erről beszélni – Draco két kezével a pultra támaszkodott, mert a név hallatára úgy érezte, megingott alatta a talaj.
- Haver, te még mindig bele vagy zúgva!
- Pofa be, Blaise!
- Nem kell ezt tenned! Még mindig van visszaút!
- Túl messzire mész! – sziszegte Draco. Úgy kapaszkodott a konyhapult szélébe, hogy a karján megfeszültek az izmok és kilátszódtak a vénái. Mindig ügyesen leplezte az érzelmeit, de amint szóba került Hermione Granger, nem tudott uralkodni magán. Anno is az efféle kirohanásai buktatták le.
- Nem tudsz már olyan ügyesen hazudni, Draco! Nekem legalábbis nem. És önmagad elől sem tudsz elmenekülni.
- Mikor csaptál fel agyturkásznak? - vágott vissza cinikusan. Arisztokratikus vonásai megfeszültek, szürke szemei villámokat szórtak. - Granger továbblépett és én is ezt teszem! Szeretem Astoriát és ma feleségül fogom venni. Ha megbocsájtasz, megyek lezuhanyzok, mert még a végén lekésem a saját esküvőmet! - Draco egy határozott mozdulattal csapta le megüresedett poharát, ezzel is jelezve, hogy a vitát lezártnak tekinti, majd dühösen elcsörtetett a fürdőszoba irányába.
Blaise sóhajtott egy nagyot és felállt, hogy töltsön magának egy újabb kört, de egy furcsa zajra lett figyelmes, ami a könyvespolc felől jött. Óvatosan tette vissza a poharat a pultra, előrántotta pálcáját a farzsebéből és lassú léptekkel indult el a hang irányába. A polc alatt lévő fiók egyre erősebben mozgolódott, majd hirtelen tűzpiros lángok jelentek meg. Pillanatok leforgása alatt kezdett el rázkódni az egész szekrénysor, jó nagy zajt csapva,  mintha csak földrengés lenne.
- Finito! - Blaise a kanapé mögé bújt, hátha a varázsige valami más hatást vált ki. Percekkel később merészkedett csak elő, majd a fiókhoz sétált és lélegzet visszafojtva kukkantott bele. A fekete bőrkötésű ékszerdobozon lévő ezüst színű mintát pedig azonnal megismerte: a Malfoy család címere. Ki akarta venni a tárgyat, de az olyan forró volt, hogy megégette az ujját.
- A picsába! Vingardium leviosa! - gondolta nem lehet veszélyes, ha az egyszerűbb mágia hat rá, ezért kilebegtette a fiókból és a bőrkanapé előtti üvegasztalra tette a rejtélyes örökséget. Ebben a pillanatban lépett be a helyiségbe Draco Malfoy is, félmeztelenül, derekára csavart törülközőben, vizes hajjal. Értetlenül meredt a riadt képpel álldogáló cimborájára.
- Neked meg mi bajod van?
- Én.. én... nem is tudom. Egyszer csak lángra kapott a fiókod.
- Berúgtál? - lépett közelebb Draco, aztán mikor meglátta a díszdobozt azonnal utánanyúlt.
- Ne nyúlj hozzá, tűz forró!
A tejfölszőke férfi hallgatott barátjára és visszahúzta a kezét.
- Mi történt pontosan? - kérdezte Draco. Miközben Blaise részletesen beszámolt a történtekről, töltöttek egy újabb kör Lángnyelv whiskeyt. Miután megitták újra a tárgy fölé hajoltak, és úgy tanakodtak fölötte, mintha nyomozók lettek volna.
- Szerinted meghűlt már? - kérdezte tanácstalanul Blaise.
- Próbáld ki!
- Én biztos nem nyúlok hozzá még egyszer! Nézd meg, hogy néz ki az ujjam!
- Merlinre Blaise, varázsló vagy!
- Ja, tényleg!
Miután jól kiröhögték magukat, meggyógyították a sérült testrészt Draco erőt vett magán.
- Úgy tűnik, kihűlt – tenyerét ide-oda mozgatta a tárgy fölött, becsukta a szemét és egy gyors mozdulattal kinyitotta. A szív alakú medál hevert benne magányosan, csupán a mélyedés jelezte, hogy egykor volt mellette egy másik is valamikor. Azaz tegnap este.
- Hová tűnt a másik?
- Miért ebből kettő volt? És mi ez?
- Később elmagyarázom. Hermione Granger - a név hallatára a medál megadta magát és szétnyílt. Picinyke papírfecnik tömkelegét okádta ki magából.
- Kíváncsian várom a magyarázatot! - szólt számonkérő hangon Blaise.