Dőlt betűs rész: Emlékezés

A háború hatalmas veszteségekkel zárult, hónapokig tartott az épületeket rendbe hozni, a közterületeket megtisztítani. Sokan önkénteskedtek, ezzel tisztelegve az emberáldozatok előtt, de akadtak olyanok is, akik abban reménykedtek, hogy ezzel visszahozzák elveszett szerettüket. Néhányan csak hasznot akartak húzni, és az üresen álló házakat kifosztották, ezért külön bizottságot kellett létrehozni, akik a munkát felügyelték. Hermione Granger is sok energiát fektetett a renoválásba, s mikor a Roxfort újra megnyitotta kapuit, befejezte az iskolát, továbbtanult és a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályban helyezkedett el medimágusként. Kitartó és szorgalmas munkájának köszönhetően hamar a Varázslati traumák osztályának vezetője lett. Barátaival ugyanolyan szoros maradt a kapcsolata, mint volt. Mindketten aurorok lettek. Harry Potter időközben feleségül vette Ginny Weasleyt és Godric's Hollowba költöztek. A fiú szülei házából múzeumot hoztak létre, aminek igazgatója Ginny lett.. Ronald Weasley megkérte Hermione kezét, miután a lány befejezte tanulmányait. Természetesen igent mondott, és Londonban, egy albérletben kezdtek közös életet. Azonban nem telt el egy év, kapcsolatuk zátonyra futott, mindketten rájöttek arra, hogy túlságosan különböznek egymástól. Hermione munka mellett szívesen eljárt szórakozni, bálokon vett részt, illetve jótékonysági vacsorákra járt, míg Ronald munka után mindig fáradtan dőlt be az ágyba, esetenként előfordult az is, hogy egymáshoz sem szóltak. A szakítás után Hermione vett magának egy lakást Londonban, Ronald hazaköltözött az Odúba. Kapcsolatuk a szakítás után sem romlott meg, ugyanolyan maradt, mint annak idején.

Hermione Granger immáron egy éve tengette napjait egyedülállóként, ami egyáltalán nem zavarta. Persze voltak kérői, el is ment randevúzni, ám ezek többségéből nem született hosszú távú kapcsolat. Az egykor eminens exgriffendéles boszorkánynak voltak olyan szükségletei, amit csak az ellenkező nemű egyedek tudtak kielégíteni, de alaposan megválogatta partnereit. Szeretett volna egy komoly kapcsolatot, ám mindig sikerült meggyőznie magát arról, hogy a kiszemelt férfi nem az igazi számára. Ginny Weasley Potter volt az egyetlen ember, aki tudott Hermione szerelmi ügyeiről, még Draco Malfoyról is. Igazából véletlenül jutott a tudomására.
A háború után nem sokkal Harryék esküvőjére készülődtek, amit az újjáépített Odúban tartottak meg.
- Hermione - kiabált Ginny a szobában, ahol a lány megszállt.
- Egy pillanat, zuhanyzok - hallatszott Hermione hangja a sötétbarnára festett tölgyfa ajtó mögül. - Baj van?
- Nincs semmi, csak tanácsra van szükségem.
- Mindjárt kész vagyok.
Ginny leült a baldachinos ágy szélére. Az ablakon beszűrődő napfény meg-megcsillant a régies stílusú éjjeliszekrényen. A vörös hajú lány ámulattal nyúlt az ezüstékszer felé, és tátott szájjal bámulta a szív alakú medált, ami gyöngybetűkkel hirdette: H.G. +D.M.
- Bocsi,hogy soká... - lépett ki Hermione egy szál törülközőben, miközben a haját törölgette.
- Hermione Jane Granger! Magyarázatot várok! - Ginny felpattant, Hermione elé sietett és a nyakláncot barátnője szeme előtt lengette. - Ki az a D.M., és miért nem tudok róla?
- Ginny, nem illik kutakodni - szólt kicsit sértődötten Hermione és a nyaklánc felé nyúlt, de Ginny kitűnő reflexeinek köszönhetően nem sikerült neki megkaparintania azt.
- Nem kutakodtam, ott volt a szekrényen. De csak akkor kapod vissza, ha mindent elmondasz.
Nem volt más választása, elmondott mindent a medál működéséről, és azt is, kitől kapta. Néhány részletet ügyesen elhallgatott.
- Hermione, akkor te nem is szereted a bátyámat - mondta csendesen Ginny.
- Már hogyne szeretném!
- De nem úgy szereted, mint Malfoyt. Ha úgy szeretnéd, ez a medál már rég nem lenne nálad.
- Lehet, hogy csak Malfoy agyszüleménye az egész. Nem tudsz egy tárgyat az érzéseiddel működtetni - vélekedett Hermione.
- Ismerem a medál legendáját, nagyapám sokat mesélt róla - szólt csendesen Ginny. - Fejébe vette, hogy megkeresi nekem. Néha engem is magával vitt.
- Azt akarod mondani...
- Igen, a medál létezik, mert itt tartom a kezemben. Mikor először megpillantottam, tudtam, hogy ez az, amiről a nagypapa mesélt. Rengeteg mesekönyvben szerepelt, milliószor láttam képen, felismerem. - Ginny megbabonázva nézte a tárgyat percekig. - Tényleg igaz, hogy tudtok üzenetet küldeni egymásnak?
- Igen.
- Ééés? - Ginny hirtelen izgatottá vált. - Használtátok?
- Amíg Harryvel a horcruxokat kerestük sűrűn beszéltünk, sőt találkoztunk is. Viszont, a Malfoy-kúriában történtek után...- Hermione nyelt egy nagyot. - Az után nem beszéltünk jó ideig. Amikor a háború véget ért, még aznap írt nekem.
- Mit?
- Megkeresem - Hermione a táskájába nyúlt, és elővett egy köteg pergament. - Mindjárt... Áh, ez az.
Ginny kezébe adta a viseletes pergament, amit olvasója jó párszor összegyűrt, összetépett. A szélén barna foltok jelezték, hogy megpróbálták elégetni, ennek ellenére Draco kézírása olvasható és sértetlen maradt.
- Ez miért néz ki így? - kérdezte értetlenül Ginny.
- Próbáltam megszabadulni tőle. Nem fog rajta semmi, valószínűleg ez is a bűbáj része.
- Ez annyira romantikus - lelkendezett Ginny.
- Miután elolvasod, nem ez lesz a véleményed - morogta a barna hajú lány.
Hosszú ideje vártam már, hogy véget érjen a háború. Tudom, hogy nem tudsz megbocsájtani azok után, ami az otthonomnak nevezett házban történt. Bánt, hogy nem tudtam segíteni, a mai napig felriadok, mikor álmomban meghallom fájdalmas sikolyodat. De vártam rád, vártam, hogy újra láthassalak. Azon a bizonyos napon, amikor a Sötét Nagyúr elbukott, tudtad, hogy a Roxfortban vagyok - Potter biztos eldicsekedett vele, hogy megmentette az életemet -, mégsem kerestél meg. Helyette Vízli-patkánnyal borultál össze, ezért nem mentem oda hozzád. Mivel a medál még nálad van, ezért tisztában vagyok az érzéseiddel, de nem értem a döntésedet.

D.M.

- Ez inkább szomorú.
- Igen. - Hermione kikapta Ginny kezéből a levelet és egy másikat nyomott a kezébe. - Nem írtam neki vissza. Tudod, elkezdődött a helyreállítás, be kellett fejeznem a Roxfortot, és járni kezdtem a bátyáddal, ami csak... csak úgy megtörtént. Ezt az üzenetet az után kaptam, miután a Reggeli Próféta álcázott újságírói bejutottak a Roxfort évzárójára és közöltek egy fotót rólam és Ronról...
- Jaj, igen! Emlékszem rá. A címlapra is került, pedig csak gratulált a sikeres vizsgádhoz - hadarta Ginny, és miután látta, hogy Hermione nem kíván többet közölni, olvasni kezdte a levelet.

Hermione,
nem hallottam felőled körülbelül egy éve, holott vártam, hogy írj. Időt akartam adni neked, hogy feldolgozd a háború veszteségeit. Nekem is időre volt szükségem, ezért nem jelentkeztem. De, amint látom, jobban vagy, sőt, mi több, már új párkapcsolatod is van. Sok boldogságot és minden jót kívánok neked!
D.M.