A szemükben tisztán látszott a csalódottság, amitől csak mégrosszabbul érzetem magam. Anya talán még sírt is.
  -Kislányom!- törte meg a kínos csöndet apa. Ezek szerint a történtek ellenére azért nem tagadtak ki. Hurrá!
-Hosszas gondolkodás után az igazgató úrral arra jutottunk, hogy...
  A felénél abba hagyta a mondatot és anyára nézett, aki oldalba bökte afféle ,,te vagy a férfi mondjad te!" stílusban. Nyitotta a száját, de egy hang nem jött ki rajta. Az igazgató látva, hogy ez így el fog tartani egy darabig egy kicsit felgyorsította az eseményeket.
  -Kedves Hanna!- általában nem szokta megjegyezni a diákok nevét, kivéve akik valami miatt olyan kimemelkedőek vagy a fél életüket az irodájában töltik. Én eddig egyértelműen az előbbi kategóriába tartoztam. Eddig.
  -Először is el kell mondanom, hatalmasat csalódtam benned, te voltál az utolsó, akiről el tudtam volna képzelni, hogy... szóval ezt az egészet- oké-oké, bűntudatébresztés pipa, könyörgöm térjünk már a lényegre!
  -A minden évben kitűnű bizonyítványodat és a tanulmányi versenyeken nyújtott nagyszerű teljesítményeidet figyelembe véve nagy érvágás lenne téged kirúgni...- Huh!- ...viszont az incidens mellett nem lehet csak úgy elmenni, muszáj, hogy legyen valami következménye.
  Itt egy kis hatásszünetet tartott, miközben minden szörnyűség megfordult a fejemben az ítélettel kapcsolatban. Az elkövetkezendő két évre ki vagyok tiltva minden Suli-Buliból? Vagy én fogom betölteni a takarítónő szerepét és éjjel-nappal kaparhatom le a a padok aljára ragasztott rágógumikat? Netán síkhülye kilencedikeseket kell majd korrepetálnom? Csak azt ne!
  -Ezért a szüleid beleegyezésével arra jutottunk, hogy iskolai rendezvény megzavarása, a társaddal szembeni agresszív magatartásod, valamint a túl rövid szoknyád miatt... egész nyárra egy nevelő célú táborba küldünk téged, hogy tanulj az esetből és még véletlenül se forduljon elő  ilyesmi a közeljövőben!
  Na végre kinyögte az öreg! Vagyis várjunk csak? Hogy miiii? Elkerekedtett szemekkel meredtem rá, majd akkorát sikítottam, hogy szerintem még a kínai nagy fal is beleremegett.
  -Köszönöm az őszinte véleménynyilvánítást, remélem azért hamarosan megbékélsz a döntésünkkel, más választásod úgyse nagyon van. A táborral kapcsolatos tudnivalókat tartalmazó papírokat a szüleidnek adtam, ha bármi kérdés felmerülne, rajta van az elérhetőségük. Szeptemberben találkozunk, jó nyarat!
  Hát ezt nem hiszem el! Nem elég, hogy tönkreteszi  az egész szünetemet, még van bőr a képén azt mondani, hogy ,,jó nyarat"! Az őseimről már nem is beszélve! Hogy engedhetik meg ennek a haddneírjamleminek, hogy az egyetlen édes kicsi angyalkájukat (az én akarok lenni) elküldje egy ilyen pokoli helyre, ahol csupa deviáns kölykök és pszichopata tanárok vannak? És hogy Regina mit kapott? Hát persze, hogy semmit! Ő mászik rá nyilvánosan más barátjára és még azt se mondják neki, hogy enyje-benyje. Az élet olyan igazságtalan!
 Az autóút hazáig síri csöndben telt, összvissz annyit beszéltem anyáékkal, hogy elmondtam, hogy szakítottunk Márkkal, gondoltam, legalább nekik legyen jó napjuk. Hazaérve azonnal berohantam a szombámba, kulcsra zártam az ajtót és a fejemet a párnámba nyomva zokogtam. Aztán eszembe jutott, hogy azt a szív alakú párnát Márktól kaptam, amitől mégjobbam bőgni kezdtem. Az ágyamra dobott mobilom csörgött és pittyegett párat, gondolom Dalma keresett, de most nem volt kedvem kommunikálni senkivel.
  Így ment ez úgy éjfélig, aztán rájöttem, hogy délután óta nem ettem semmit és farkaséhes vagyok. Lábujjhegyen kilopakodtam a konyhába, majd ahogy felkapcsoltam a villanyt azt láttam, hogy a szüleim az étkezőasztalnál ülve kezünkben egy-egy pohárral koccintanak. Amikor megláttak zavartan próbálták az italukat takargatni, de már késő volt.
  -Hé, ugye nem pezsgőztök itt titokban?!- annyira kivoltam rájuk, mint még soha.
  -Jajj kicsikém, mi csak a kitűnő bizonyítványodat ünnepeljük!- erőltetett anya mosolyt az arcára, de sajnos pont úgy tud hazudni, ahogy én. Sehogy.
  -Most ezt komolyan higgyem el? Mégis minek néztek ti engem? Hétéves korom óta nem volt ötösnél rosszabb jegy a bizonyítványomban, viszont most dobott ki életem szerelme, akit ti a teljes nemlétező szívetekből gyűlöltetek, mint mindent és mindenkit ami vagy aki egy kicsit is örömöt okoz nekem. További jó ünneplést!
  Bevágtam magam mögött a szobám ajtaját és hajnalig folytattam a sírásmaratont. Még mindig éhesen.

                          ****