A BFF-em úgy urott a nyakamba, mintha ezeréve nem láttuk volna egymást, pedig utoljára aznap délelőtt találkoztunk az évzárón.
-Bocs a késésért, csak sétálgattunk egy kicsit Márkkal- bújtam ki az öleléséből.
-Most ugye csak viccelsz? Tudod, hogy mindenki közül én örülök a legjobban annak, hogy egymára találtatok. Aaannyira édesek vagytok együtt, Regina melletted labdába se rúghat!
Ahogy Dalma kimondta annak a bizonyos csajnak a nevét már attól kirázott a hideg. Gál Regina, a legcsinosabb, leggazdagabb és legdekoratívabb lány az egész gimiben, emellett Márkék bandájának az oszlopos tagja. Ha a barátnőinek nevezett csodálóival végigvonul a folyosón a lányok irigykedve, a fiúk nyálukat csorgatva fordulnak utána, de ő mindegyiküket melegebb égtájakra küldi, mondván ő már megtalálta az igazit. Aki történetesen az én Márkom.
A barátommal soha nem beszéltünk erről, de tudom, hogy jóban vannak és biztosra veszem, hogy érzékel valamit Regina nyomulásából: a csaj folyton nyávogó hangon beszél vele, nem túl diszkréten rámászik, valamint minden egyes alkalmat megragad, hogy engem kifigurázzon.
A legjobb az lett volna, ha én is tagja lehettem volna a zenekarnak, hogy a próbák alatt szemmel tarthassam őket, csakhogy ezt egy kicsit megnehezítette a tény, miszerint botfülem és repedtfazék hangom van és ha a kezem ügyébe kerül egy hangszer azt biztosan elrontom (na jó, max a léggitárt nem, habár affelől is erős kétségeim vannak). Oké, befejeztem az önostorozást, térjünk a lényegre.
Nekünk Dalmával már csak az utolsó sorokban maradt hely, de a barátnőm szerint nem baj, mert annyi jófejség még belefér, hogy a többiek is láthassák közelről Márkot, elvégre nekem ez nap mint nap megadatik.
A koncert nem sokkal ezután elkezdődött egy számomra teljesen ismeretlen számmal (pedig ameddig Márkkal jártam több új dalt ismertem meg, mint az életem többi részében). Az egész suli őrjöngött, a fiúk Regina, a lányok Márk nevét skandálták, zavarba ejtő szavak kiséretében.
A barátom a gitárjával a kezében közelebb hajolt a mikorfonhoz és énekelni kezdett azon a ,,minden ép hallású lány elolvad tőle" hangján. Eközben Regina fel-alá ugrált és idiótán vonaglott a basszusgitárjával. Még a hátsó sorokból is tökéletesen láttam, ahogy Márkra tapad, akár egy pióca, majd mintha a vérét akarná kiszívni, olyan közelről a fülébe súg valami és egy hatalmas puszit ad az arcára, amelynek a cuppanása a mikrofonnak köszönhetően az egész gimi számára hallható volt.
Még mindig a barátomat ölelgette, amikor összetalálkozott a tekintetünk. Fél szemöldökét felvonva rám vigyorgott, ami az utolsó csepp volt a pohárban.
Magam sem tudom pontosan, mi járhatott a fejemben amikor utat törve magamnak a tömegben megindultam a színpad felé. Dalma megragadta az felkaromat és próbált visszarántani én meg valami olyasmit mondtam neki, hogy aggódjon, csak azt csinálom, amit már régóta meg kellett volna tennem. A magukon kívüli állapotban csápoló sulistársaim között fokozatosan közelebb kerültem a Márkékhoz, a végén már azt vettem észre, hogy én is ott állok velük a színpadon.
Márk abbahagyta az éneklést és a ,,te meg mi a francot csinálsz??" tekintetével nézett rám. Nem törődtem vele, egyenesen Reginához léptem és amilyen erősen csak tudtam sípcsonton rúgtam. Mire ő felvisított és orrba vágott. Éreztem, hogy valami meleg csordogál le az arcomon. Vér. Mostmár nem hátrálhattam meg. Gyomorszájon vágtam, mire ő elterült a színpadon és onnantól kezdve a földön kezdtünk el birkózni.
Ott ütöttük és karmoltuk egymást ahol csak tudtuk, téptuk egymás haját és ruháját, de annyi düh volt bennem, hogy a fizikai fájdalmat alig érzékeltem. Hallottam, ahogy néhány nem túl inteligens srác bekiabál, hogy ,,Yeah, csajbunyóóó!", és Márk is ordít, hogy teljesen megőrültünk-e és azonnal hagyjuk abba. A képek összemosódtak a fejemben, csak arra emlékszem, hogy két erős kéz szétszed miket, és felrángat egészen az igazgatói irodáig.

****