Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

19.A kanapé

A részhez ajánlott dal: Lana Del Rey - The Blackest Day 
Ajánlom a szöveggel együtt, mert nagy részben hasonlít ehhez a történethez/részhez! :)


A stúdió üresen állt. A kanapé álmosan hunyorgott, az üvegdarabok a földön ijedten pislogtak felfelé a plafonra, a váza tehetetlenül ácsorgott az asztal szélén. Mind ott fürödtek a lámpa narancsos fényében, mintha csak a végzetüket várnák.

A kanapé, amit Yoongi gyűlölt, az üveg, amely egykoron Haneul képét védte, a váza, amelyet Jimin nemrégiben még virággal akart megtölteni. Mind vártak valamire. Csak még egyikük sem tudta, mi lesz az.

A hűvös áprilisi éjjelen két alak közeledett a kiüresedett helyiség felé, mindketten ugyanazt remélve; Yoongi odabent van és beszélhetnek vele. Csak egy szerencsétlen véletlen, hogy pont egymást találták meg. Mindketten azt, akit abban a pillanatban legkevésbé akartak látni.

Haneul lélekszakadva rohant végig a folyosón, majd be a tárva-nyitva álló ajtón, ahol nem Yoongit találta, hanem a neki háttal álló, törött üvegdarabokat vizslató Jimint, aki eléggé instabil lábakon ácsorgott előtte.
A zajra Jimin hátrafordult, és üveges szemekkel pislogott az előtte álló, zilált hajú, felpuffadt szemű lányra.

-Nincs itt - mondta neki halkan.

-Hol van? - kérdezte Haneul már-már hisztérikus hangnemet megütve.

-Nem tudom. Nem volt itt, mikor ideértem - magyarázta, majd hirtelen meg kellett kapaszkodnia az asztal szélében. - Na nem mintha számítottam volna rá, hogy egyáltalán itt lesz. Csak remélni mertem.

-Itt kéne lennie - motyogta Haneul beletúrva az amúgy is szanaszét meredező hajába. - Azt mondta idejön.

Haneul idegesen rágta a szája szélét, és tehetetlenségében lerogyott a kanapéra. Jimin szótlanul vizslatta, de végül meg kellett kérdeznie.

-Elmondtad neki?

Haneul ráemelte a véreres szemeit, az ajkai megremegtek, mintha mondani akart volna valamit, de végül nem tette. Jimin azonban így, szavak nélkül is megértette.

Egy ideig egyikük sem mondott semmit, csak a mély lélegzeteik törték meg a törékeny csendet. Végül Jimint, aki egészen addig az asztalnak támaszkodott, hirtelen elhagyta az ereje és megtántorodott. A lábai szinte kicsúsztak alóla, és pár centin múlott, hogy nem csuklott össze. Még épp sikerült elérnie a széket és lehuppani rá. Forgott vele a világ, és hirtelen nagyon rosszul érezte magát.

-Jimin? - hallotta Haneul kérdő hangját. - Mégis miért volt nálad egy...kés?

Jimin először nem is értette, hogy mi történik, de aztán a szeme sarkából meglátta a szőnyegen csillogó kést, amiről Haneul beszélt. Nyilván a majdnem-esése közben csúszott ki a zsebéből.

-Jimin? - ismételte Haneul, immár egy fokkal kétségbeesettebben. - Ugye nem akartál...tenni valamit?

-Nem, nem, dehogy - motyogta Jimin kábán.

-Mi lenne, ha eltenném neked, hm? - kérdezte Haneul remegő hangon, és megindult a kés felé, de Jimin egyenesen a földre vetette magát, és szinte a testével védte azt.

-Ne, kérlek, ne - rázta a fejét. - Már csak ez maradt nekem - tette hozzá rekedten.

Haneul felvonta a szemöldökét, és sután leguggolt a földön heverő Jimin mellé.

-Nyugalom, Jimin, semmi baj - suttogta Haneul remegő hangon, és tétován Jimin karjára tette a kezét. - Kelj fel, jó?

Úgy tűnt, mintha Jimin hezitálna, de aztán a jobb karjával feltolta magát a földről, baljában erősen szorítva a kés nyelét.

Mindketten felkeltek a padlóról, és bár csupán centikre álltak egymástól, távolabb nem is lehettek volna.

-Nem tudom megtenni - szólalt meg Jimin hirtelen. Haneul már szólásra nyitotta a száját, de Jimin folytatta. - Mindent elterveztem. Mindent. Évek óta csak erre gondolok. De én ezt nem tehetem meg. Én nem vagyok gyilkos.

Haneulban megfagyott a levegő. Hátrálni akart, de a lábai nem engedelmeskedtek. Jimin folytatta:

-Kerestem. Két éven át kerestem Areum gyilkosát. Jungkook segített bejutni ide. Mikor kiderült, hogy tudja ki vagy. És reméltem, hogy Yoongi majd eljuttat hozzád. És tényleg. Tudtam, hogy te vagy az, már régóta tudtam. És én bántani akartalak - mondta, és a szabad jobb kezével elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában. - Meg akartalak ölni, ahogy te tetted Areummel. De képtelen vagyok rá. Úgy tűnik csak magamnak tudok ártani - a bal karján egy kósza vérpatak csordogált lefelé. A kötés kilazult, a sebek nyíltak voltak. - És tönkretettem az életét.

Haneul tudta, hogy Yoongiról beszélt, de sem ezt, sem pedig a vallomást, miszerint meg akarták ölni nem tudta felfogni. Egyre csak a Jimin karjáról lefelé csöpögő vércseppeket követte a tekintetével.

Jimin kábultan bámult maga elé, a szemei előtt csillagok cikáztak, az ujjai elernyedtek és a kés kihullott a kezéből. Haneul szinte gondolkodás nélkül lehajolt és felvette.

-Tedd meg - suttogta a lány.

-Micsoda? - nézett fel Jimin. Alig látott valamit, csak homályos foltokat.

-Tedd meg. Ölj meg. Megérdemlem - mondta Haneul, és őmaga sem tudta, hogy komolyan gondolja-e, amit mond. - Gyilkos vagyok. Tönkretettem az életed. És a sajátomat is. Fogd - nyújtotta felé a kést, de Jimin enyhén megrázta a fejét.

-Nem. Nem, soha.

-Kérlek - suttogta Haneul szipogva, és nem zavarta, hogy könnyek csorognak végig az arcán.

Jimin látása egy pillanatra kiélesedett, és látta, mintha tükörbe nézett volna, a smaragdzöld szemeit. És szinte ugyanazt az őrült kétségbeesett kéjt látta megcsillanni bennük, amit a fürdőszoba tükörben pár órája.

-Legalább vedd el - noszogatta Haneul és Jimin keze rászorult a nyélre.

-Nem tehetem. Nem akarom - dünnyögte önkívületi állapotban.

-Dehogynem - eresztett meg egy halk nevetésre emlékeztető hangot Haneul. - Hiszen már úgyis tönkretett. Csináljuk együtt, hm? - kérdezte tétován, és a hangja megremegett, de a keze szorosan fonódott a kés nyelére Jiminével együtt.

Jimin megpróbálta kirántani a kezét Hanaeul szorításából, de ahogy megpróbálta, úgy Haneul keze is megindult, csak épp saját maga felé, amerre a kés hegye mutatott. És mielőtt Jimin bármit tehetett volna, a kés intenzíven fúródott Haneul hasába.
A lány keze már nem fonódott erőteljesen Jiminére, aki olyan gyorsan rántotta el onnan a kezét, mintha áramütés érte volna. Haneul nyitott szájjal, remegő ajkakkal nézett rá, de mintha egy mosoly árnyéka suhant volna át az arcán. Hátratántorodott, és egyenesen a kanapéra rogyott. Jimin sírva nézte a lány pólóján szétterülő vörös foltot a kés körül, ahogy egyre nagyobb és nagyobb lett. Mit meg nem adott volna érte, ha egyetlen csepp vér helyett inkább a Nap festette volna vörösre az eget.

Haneul is nagy nehezen a pólójára pillantott, és a maradék erejével még megragadta a kést és kihúzta a hasfalából. Fájdalmasan felüvöltött, a kést tartó keze lehanyatlott és a plafonra bámult, a mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.

Jimint kirázta a hideg. A tekintete a nyitott ajtóra tévedt, és meglátta egy alak homályos sziluettjét. Yoongi.

-Haneul - suttogta Yoongi, kővé dermedve.

Haneul nem reagált. Ekkor Yoongi érzékszervei végre újra funkcióba léptek. A gyűlölt kanapé mellé lépett, amit most több helyen vérfoltok borítottak.

-Haneul? - ismételte, leguggolva a lány mellé.

Haneul szemei Yoongira siklottak, a kés tompa puffanással a szőnyegre esett, és Haneul keze Yoongiéra siklott. Ő megszorította. Belenézett a lány szemeibe és látta benne a fájdalmat.

-Kérlek, ne hagyj itt - zokogta Yoongi, erősen szipogva. - Ne hagyj itt újra.

-Már sokkal előbb itt kellett volna hagyjalak - mondta Haneul halkan, erőtlenül. - Csak meg akartalak védeni. Magamtól. Nem mondtam el, mert meg akartalak védeni. Ha ki is derült volna, nem kellett volna hazudnod értem - Haneul egyre szaporábban vette a levegőt. - Sokkal jobb lesz neked nélkülem.

-Nem igaz - tört ki Yoongiból. - Hívom a mentőket, csak tarts ki.

-Nem - ellenkezett Haneul az utolsó leheletével. - Ennek így kell lennie. Ha szeretsz, Yoongi, ha még szeretsz, elengedsz. Egy szörnyeteg vagyok, és nem tudok azzal a tudattal élni, hogy mindig csak fájdalmat okozok. Szeretlek, és kérlek bocsáss meg, de no hay más estrellas, Yoongi* - mondta, majd a keze kicsúszott Yoongiéból, és a szemei üvegesen meredtek a plafonra. Megszűnt bennük a csillogás. (*nincs több csillag, Yoongi)

-NEM! - üvöltötte Yoongi zokogva.

Jimin szótlanul bámulta, ahogy Yoongi ráborul Haneul immáron élettelen testére, nézte, hogyan vonja be a vér Yoongi testét is. És mindennél jobban utálta a vért. 

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro