Jimin végül kinyithatta a szemeit, de beletelt vagy tíz percbe, míg Yoongi megnyugodott.

-Mi volt ez az egész?

Jiminnek sikerült visszanyernie a hirtelen távozott bátorságát, és már eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy rá merjen kérdezni egy olyan dologra, amihez egyébként semmi köze nem volt.

-Semmi. Veszekedés - felelte Yoongi közömbösen. - Dolgozhatnánk?

-Persze. De ha beszélni szeretnél róla, tudod, hogy meghallgatlak - szorította meg Jimin Yoongi karját. Yoongi nem rázta le magáról a másik kezét, viszont nem is reagált rá.

-Mikorra kellenek a dalaid? - terelte Yoongi a szót.

-Három hét múlva. Van egy új ötletem a legutóbbi alapra. Felénekelhetem?

-Fel - kattintgatott Yoongi a gépén. - Megvan a szöveged?

-Tudom fejből - bólintott Jimin magabiztosan.

Felvette a fülhallgatót, és a mikrofon mögé lépett. A hüvelykujja feltartásával jelezte Yoonginak, hogy indíthatja a zenét, és pár pillanat múlva már teljesen átadta magát az érzelmeknek, úgy énekelt.

Körülbelül két órán keresztül vették fel, írták át, és javították a szöveget. A végére Yoongi is jobb kedvre derült, köszönhetően Jimin pezsdítő energiájának, amivel feldobta a hangulatot.

-Mára elég lesz - javasolta Yoongi, mire Jimin kissé szomorúan ugyan, de bólintott.

-Lehet egy kérésem? - harapta be Jimin a száját.

-Attól függ - vonta fel a szemöldökét Yoongi.

-Nyugalom, semmi fura - tiltakozott Jimin azonnal, a szemében játékos csillogással. - Csak azt akartam kérdezni, hogy nem tudnál-e elvinni a dormhoz. Ma már nincs dolgom és buszozni kész halál.

Yoongi egy darabig csendben mérlegelt. - Mi van, ha meglátnak? Még a végén rosszat feltételeznek.

-Óvatos leszek. Felteszem a kapucnimat is, meg minden - bámult rá kiskutya szemekkel, mire Yoongi halkan elnevette magát.

-Rendben. De ebből nem csinálunk rendszert - kötötte ki, Jimin meg szaporán bólogatott. - Ideadnád kérlek a kulcsot?

-A kanapén van? - forgolódott Jimin, miközben Yoongi a kabátját vette.

-Igen - nyelt nagyot Yoongi.

-Tessék - nyújtotta felé Jimin a tárgyat rövid kutakodás után.

-Köszönöm - zárta a tenyerébe.

Az épületből kilépve Jimin az arcába húzta a kapucniját, és lehajtott fejjel sétált a piros Ford felé, ami a parkolóban állt. Zsebre dugott kézzel megállt mellette, és mosolyogva nézett Yoongira, aki viszont döbbenten meredt a fiúra.

-Mi az? - kérdezte végül Jimin meglepetten.

-Honnan tudtad, hogy ez a kocsim?

Jimin egy pillanatra teljesen lefagyott, majd idegesen elnevette magát.

-A kulcs - mutatott a Yoongi kezében himbálódzó kulcsra. - Rajta volt az autó márkája. Ez az egyetlen ilyen a parkolóban.

Yoongi mérlegelte a hallottakat, majd kifújta a levegőt, amit eddig benntartott.

-Erre nem gondoltam. Bocsánat, kicsit feszült vagyok - ült be a kocsiba a tarkóját masszírozva.

-Ha gondolod este megihatunk valamit - ajánlkozott Jimin. - Hozhatnád a barátnődet is. Kibékülnétek. Jobban megismerhetném őt is - töprengett fennhangon.

-Miért olyan fontos ez neked? - Yoongi beindította a motort és kitolatott a parkolóból.

-Nem szeretem, amikor az emberek rosszban vannak - vont vállat. - Mikor Areummel veszekedtünk mindig úgy éreztem vége a világnak. Úgy fájt, mint még soha. És mikor kibékültünk, azok voltak a legszebb pillanatok. Bármit megadnék, hogy újraélhessem őket. Még a veszekedést is. Csak hogy utána újra magamhoz ölelhessem és elmondhassam, hogy szeretem - Jimin hangja elcsuklott, és idegesen letörölte a kósza könnycseppet az arcáról.

Yoongi megköszörülte a torkát. Sosem tudta jól kezelni az ilyen szituációkat.

-Tudod, te is beszélhetsz róla, ha akarsz. Meghallgatlak.

-Nagyon kedves tőled, de nem hiszem, hogy rajtam segít a beszéd - rázta meg a fejét. - Már próbáltam. Talán ha nem úgy halt volna meg, ahogy, egyszerűbb lenne beszélni róla.

-Miért...hogyan...hogy történt? - dadogott Yoongi.

-Elütötték. Keresztülhajtottak rajta, szétroncsolták minden belsőszervét, betört a koponyája, mindene csupa vér volt, de tudod, még így is ő volt a leggyönyörűbb teremtés a földön.

Yoongi nagyot nyelve pillantott Jiminre, aki már szinte közömbös arckifejezéssel bámult ki a szélvédőn, és minden porcikája bánta, hogy rákérdezett. Mi a faszért kérdezett rá?

-Baszki, sajnálom. - Ez volt a legtöbb, amire futotta.

-De nem ez a legrosszabb - Yoongi egyenesen falfehérré vált e szavak hallatán. - Cserbenhagyásos gázolás volt. Az a szemét ribanc otthagyta heverni az út szélén. Mint egy kibaszott állatot, kitaposott belekkel. Mégis miféle ember az ilyen, Yoongi? Ki tesz ilyet? - Jimin már szinte számot kérő volt, és Yoongi csak a fejét rázta, holott tudta, hogy Jimin nem tőle vár választ. Azt hitte, ennél már igazán nem lehet rosszabb, de amit Jimin ezután mondott, megfagyasztotta a vért az ereiben. - Végignéztem.

-Hogy érted? - Yoongi immáron teljes sokkban ült a volán mögött, csoda volt, hogy megőrizte a teljes uralmát a kocsi felett, és az is, hogy nem hányta el magát.

-Vártam rá. Moziba mentünk volna. Átszaladt az úton. A kocsi a semmiből tűnt elő, elég kihalt útszakasz volt, senki más nem volt ott. Kamerák sem voltak, így sosem derült ki, ki volt az. A sofőr valószínűleg nem vett észre. Ki sem szállt. Hezitált pár másodpercig, aztán elhajtott. Érdekes, mert a kocsin alig látszott horpadás. Areummel már más volt a helyzet - bámult ki az ablakon a úttestre, mintha a lány még most is ott feküdne.

-Bassza meg - motyogta Yoongi a leheletnél is alig hangosabban. - Nézd, sajnálom, hogy rákérdeztem... - kezdte, de Jimin vehemensen megrázta a fejét.

-Ne sajnáld. Csak azt mondom, hogy nem éri meg. Ki tudja, mit hoz a holnap. Beszélj vele, és hozd el este A bárba, jó? Talán én is hozok valakit - mondta Jimin és Yoongi tulajdonképpen még ellenkezni sem tudott. És talán nem is akart.

Az út további része csendben telt, csak a levegőben vibráló feszültség szemmel nem látható, de érezhető nyomai lebegtek a kocsiban. Mikor megérkeztek sem szóltak egy szót sem, csak Jimin, miután kiszállt.

-Köszönöm, hogy elhoztál. Akkor este. Mondjuk nyolckor. Én ott leszek - azzal becsapta a kocsiajtót, és egészen addig figyelte Yoongit és az autót, míg az el nem tűnt az utca végén. Mikor biztos volt benne, hogy Yoongi eltűnt, előhalászta a zsebébe csúsztatott telefonját és tárcsázott.

-Halló? - szólt bele egy hang pár másodpercnyi kicsöngés után.

-Jungkookie. Találkozzunk ma este. A szokásos helyen.