D4rk_SpearB:
Köszönöm kedves vagy, de nem megy ez ilyen egyszerűen, ahogy ezt más ember látja, mert nem az. Ha te tudnád miken mentem keresztül ebben az utóbbi több, mint 1 évben, akkor lehet nem ezt mondanád.

LeeYb_789:
Rendben, akkor mond el, ha szeretnéd. Én szívesen meghallgatlak, szóval mondhatod nyugodtan. De nem akarom erőltetni, hogy mond el.

D4rk_SpearB:
Oké, akkor inkább azt választom, hogy nem mondom el, ha nem baj.
1. Nem szeretnélek ezzel untatni.
2. Akkor csak megint azt érzem, hogy sírnom kell, amit nem akarok.

LeeYb_789:
Én teljesen megértem, akkor nem is piszkállak vele. Nem szeretném, hogy sírj miatta, mert akkor én is sírok.

D4rk_SpearB:
Rendben. Mégegyszer köszönöm, hogy tiszteletben tartod döntésem.
Viszont nekem mennem kell, mert várnak a barátaim.

LeeYb_789:
Oké, menj nyugodtan.
Akkor majd később beszélgetünk.
Ha rá érsz, írj bármikor.
Érezd jól magad, szia.

D4rk_SpearB:
Mindenféleképpen írok majd.
Azt nem ígérem, hogy jól fogom érezni magam, de azért köszi.
Szia.

Amikor el köszöntem ettől a valakitől, akkor már a fiúk fent voltak. Nem akartam, hogy váljanak rám, szóval inkább el köszöntem tőle. Igaz még beszélgettem volna vele, de nem baj. Akkor majd később beszélek vele. Talán jobb is, hogy nem folytattuk a beszélgetést, mert akkor lehet rám tört volna a sírás.

Kimentem a szobából, majd le sétáltam a konyhába, ahol már mindenki ott volt és ültek, mint a galambok.

-jó reggelt srácok- ültem le én is a kanapéra fáradtan, mint mindig.

-jó reggelt. Hogy aludtál?- kérdezte Minho, mire én csak azt feleltem, hogy rosszul. Amit be kell valljak, hogy zenei rosszul aludtam.

-de haver. Még mindig rajta agyalsz?- kérdezte nyugodtan és kedvesen Chan.

-persze. Ki máson agyalnék? Tudjátok ti, hogy milyen nehéz nélküle élni? Valószínűleg nem, mert nektek itt van a párotok. Mellesleg azt se tudom, hogy életben van-e még, mert nem tudom. De remélem igen, mert ha nem, akkor én halott vagyok- keltem ki magamból, majd fel álltam és odamentem a polchoz és kivettem egy poharat, majd ittam.

-nyugi. Mi is reméljük, hogy él még. Remélem azt is, hogy elő fog kerülni és  boldogan élitek majd az életeteket- jött oda hozzám Jeongin, majd mondta a kedvességet.

-hát én is remélem. Nagyon nem bírom már és valamiért nem tudom kiverni a fejemből.

-hidd el én sem tudnám. Ha ki derülne, hogy Jeongin eltűnt, akkor én már biztos, hogy nem lennék az élők között- mondta idejőve hozzám Hyunjin is, majd belekarolt Jeongin-ba. Nagyon jó őket látni együtt, annyira örülök nekik.

»Changbin«

***

Sziasztok!

Eddig milyen a story? Hogy tetszik?❤