Nem bírtam ki, hogy ne sírjak. A fiúk egyből ide jöttek hozzám és megkérdezték mi a bajom. Én először nem akartam nekik elmondani, mert nem akartam elvenni az örömüket. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább elmondom.

-ha nem szeretnéd, nem kell elmondani, csak kérdeztük- mondta kedvesen, aggódva Seungmin.

-de, elmondom. Szóval amikor a 2 éves évfordulónk volt Felix-el, akkor pont ezen a napon, ebben az időpontban néztünk meg egy filmet és eszembe jutott- mondtam mindvégig rájuk nézve könnyes szemekkel.

-oh, ezt nem tudtuk. Ha ezt tudtam volna, nem ide jöttünk volna el. Sajnálom Changbin, ez az én hibám- Chan rám nézve mondta ezt.

-nem a te hibád, hanem az enyém, hogy nem mondtam el nektek mi történt. Vagyis tudjátok, hogy mi történt, csak azt nem, hogy milyen helyeken voltunk. Bár szinte egész Dél-Koreát végig utaztuk és rengeteg helyen voltunk.

-tényleg? Na ezt is tudom már. Akkor nehéz lesz olyan helyet találni, amiről ne jutna eszedbe. De inkább nem is piszkállak vele, mert tudom, hogy milyen neked és megértem- felelte továbbra is felém fordulva Chan.

-igazából minden nap eszembe jut már alapból arról, hogy ott feküdt mindig mellettem és minden este együtt vacsoráztunk. Szóval már attól is sírtam szinte minden este is, de amikor felkelek, akkor is képes lennék rá, de inkább visszafolytom.

-de miért? Ha sírnod kell, akkor sírj, nem szabad visszafolytani- mondta Jeongin, a kis maknae aki mindig felvidít.

-köszönöm Jeongin kedves vagy, de én inkább nem sírok. Ennyi idősen már elég gáz főleg az utcán sírni.

-dehogyis. Egyáltalán nem gáz sírni még az utcán sem. Ha te tudnád mennyien sírnak ott, akkor már rég te is azt tetted volna. Szerinted most mit csináltál? Nyilván sírtál és méghozzá az utcán- folytatta beszédét a maknae.

-mondjuk az igaz. De akkor megyünk vagy nem?- mondtam immár kicsit mosolyogva. Mondtam én, hogy a maknae mindig felvidít.

-mehetünk, ha nem baj és kibírod.

-de akkor menjünk, mert mindjárt le késsük a filmet és még nasit is kell venni, meg azt kell venni a jegyeket- mondta Minho sürgetve, de igaza  van.

-jaj tényleg. Így is nagyon sokan lesznek, még be akarok menni a moziba és korán.

-hát akkor menjünk- mondta Han, majd mindenki utána ment.

1-1,5 óra múlva vége lett a filmnek és kimentünk, majd elindultunk hozzám. Kivételesen nem sírtam el magam a moziban és nem kapott el a sírógörcs. Remélem elő fog kerülni, mert ha nem, akkor én nem tudom mit csinálok magammal. De az biztos, hogy nem éppen olyan dolgot, ami egészséges. Végülis nem tudná még senki sem, nem venne észre senki. Najó azért talán a többiek, de még szerintem ők sem, na mindegy hagyjuk.

Végül ide értünk és mindenki le pakolta a cuccait és le ültünk a kanapéra. Elkezdtünk beszélgetni, de a fiúk nem hozták fel a témát, mert úgyis tudják, hogy én egyből sírnék. Most az ő napjaikról beszélgetünk és úgy látszik nagyon el vagyunk, mert már eléggé elment az idő és nagyon késő van, 11 óra. Szerintem ha itt akarnak aludni, aludjanak, engem nem zavarnak, de mellém senki sem jöhet.

-srácok elég késő van már. Itt aludhattok, nem zavartok engem.

-jó ötlet. Nekem amúgy sincs kedvem hazamenni szóval köszi Changbin, most meg vagyok mentve- mondta Hyunjin olyan tipikus drámaian.

-jaj te, haláli vagy- ütött bele gyengén Jeongin.

-van két szoba, ami 2-2 férőhelyes és van ez a kanapé, ami kinyitható és itt is 2 ember fér el. Aki akarna se jöhetne mellém, szóval osszátok el őket kérlek, de gyorsan, mert be is kell ágyazni.

-én maradok itt a kanapén- mondta Seungmin Bangchan-ra nézve.

-én maradok veled drága- nézett perverzül Seungminra Chan.

-akkor én Han-al leszek a bal oldali szobában- mondta egyből Minho.

-hát ez jó, hogy még helyettem is el döntöd. De jól döntöttél, mert ha nem engem választottál volna, akkor most halott lennél- felelte viccelődve Han.

-hát akkor miénk maradt a másik szoba- folytatta a szót Hyunjin.

-akkor mindenki maradjon itt, addig én hozom a cuccokat. Najó valaki segítsen kérlek, mert egyedül nem tudom le hozni, köszi.

-én megyek- futott ide hozzám Jeongin. Nem pont rá gondoltam, de jó lesz ő is.

Gyorsan fel mentünk az ágyneműkért, majd le mentünk és beágyazott mindenki. El köszöntünk egymástól és mindenki bement a szobába, majd el aludtunk sok idő múlva.

»Changbin«

***

Sziasztok!

Ez a rész nem lett valami jó, de most ezt tudtam írni suli után. Remélem azért ho lett.