-drágám kelj fel, már 10 óra van- keltettem fel óvatosan Felix-et, aki épp aludt.

-hogy mennyi?- lepődött meg párom.

-már 10 óra van, csináltam reggelit, gyere- mondtam neki nyugodtan.

-rendben, megyek. Csak még 5 percet hagyj, míg nagy nehezen kikelek az ágyból- mondta, majd bólintottam és kimentem a szobából.

Míg hagytam neki 5 percet, addig előkészítettem a reggelihez szükséges dolgokat. Persze ezzel el is ment az idő, mert most jött le lassan. Édesem milyen aranyos még így is.

-gyere, ülj le- mondtam miközben mutattam a székre.

-jó étvágyat- felelte majd gyorsan elkezdte enni, nem sok idő múlva el is fogyasztotta.

Míg én a felét ettem meg, addigra neki már nem volt semmi a tányérjában . Biztos már éhes lehetett, mert nem vacsoráztunk, mert már annyira fáradtak voltunk. Nagyon sok mindent csináltunk tegnap. Rengeteg helyen voltunk, ugyanis tegnap volt 2 éve, hogy együtt vagyunk. Nagyon becsülöm őt, mert egyszerűen tökéletes és én már szavakat sem találok rá.

-na szóval azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha ma néznénk egy filmet és ennénk közbe nasit. Mit szólsz hozzá?- szólalt meg Felix egy nagy mosollyal az arcán.

-nekem tökéletes. Viszont ma el kellene menni vásárolni is. Nem akarom a nap végére hagyni szóval hamarosan el megyünk. Jó?

-oké. Akkor majd utána nézünk filmet. Amúgy is most ettünk és belém sem férne a nasi. Egyébként meg tudod, hogy ha én elkezdek enni valamit, akkor abból bizony sokat eszek- felelte miközben odament a kanapéra és lefeküdt. Én meg csak néztem, majd odamentem, fölé másztam és elkezdtem őt csókolni. Egyből viszonozta is, egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást, de levegő hiány miatt eltávolodtunk egymástól.

Én akár egész életemben csókolni tudtam volna, de azért azt nem lehet, meg nem is tudom. Lehet előbb halok meg, mint ő. Bár a halál nem korhoz kötött. Na de erről inkább nem beszélek.

-örökké itt leszek melletted Changbin- mondta szemembe nézve én meg bekönnyeztem kicsit. Annyira jó, hogy van egy ilyen ember az életemben, aki mindig itt van és kitart mellettem. Ezt a mondtatot meg is jegyeztem. Nem fogom elfelejteni, hogy mit mondott, nem hagyom itt és vele leszek örökké.

-én is Felix- mondtam majd újra ajkaira helyeztem az enyém.

Miután el váltunk egymástól, megszólaltam.

-mostmár menni kéne vásárolni. Tényleg nem akarom a nap végére hagyni. Meg egyébként is, nincs itthon nasi, megettük. Szóval indulás öltözni- álltam fel a kanapéról és indultam a szobánkba, majd ő is jött utánam.

Amikor beértem a szobába, elővettem a ruháimat és elkezdtem át öltözni. Egy dolog akadályozott meg az öltözködésben, Felix.

-ne itt öltözz, menj be a fürdőbe kérlek- mondta eléggé piros arccal.

-jaj baby még mindig nem szoktad meg, hogy itt öltözöm?- kérdeztem majd felvettem a ruháimat a kezembe.

-nem, de szerintem nem is fogom tudni megszokni.

-miért?

-csak menj már, kérlek.

-jól van- mondtam majd egyből a fürdő felé vettem az irányt és fel öltöztem. Nem sokkal később ő is kész lett, majd elindultunk.
Be vásároltunk és már mentünk volna az autóhoz, amikor Felix-nek wc-re kellett mennie. Én persze elengedtem, viszont vissza kell menni, mert már a kocsinál vagyunk.

Már Felix 20 perce, hogy elment és már kezdek aggódni miatta, de remélem nincs baj. Csak nem találkozott össze Minho-val és a többiekkel. Na de akkor inkább megnézem, fő a biztonság.

Bementem az üzletbe, de nem találtam a wc-ben. Már mindenhol megnéztem, de sehol sem találtam meg. Végül kimentem a hátsó ki járaton és ott volt a földön a pulcsija. Ugye nem? Elvesztettem életem szerelmét és ez is az én hibám. Kár volt egyedül elengednem ide. Ha tudtam volna, hogy mi fog történni, nem engedtem volna el egyedül. Ha jöttem volna vele, nem történt volna ez meg. Nem hiszem el.

»Changbin«

***

Sziasztok!

Itt lenne egy új könyv és remélem tetszik. Ha érdekel a folytatás, nyomj egy vote-ot és kommentelj.