Sötét van. Hideg, minden hideg. Csak haladok az utcácskák közt. Nincs itt senki. Magam vagyok csak meg a gondolataim. Annyiszor kértem hogy valaki öljön meg, de nem senki sem tette meg. Most mégis. Valaki megjelnik és a nyakamhoz nyomja a kést.
- Ide a pénzt! - hangja kemény és parancsoló. Megrezzenek, de nem félek, csak kicsit megijedek.
- Nincs pénzem! - motyogom halkan, amira keményebben fogja rám a kését.
- Ne baszakodj velem te kurva! - ordít rám majd neki áll kiforgatni a zsebeimet. Nem állok ellen. Csak hagyom. Képtelen lennék mozdulni. Nem talál semmit. Ajkain érzem az alkohol szagát. Mozdulatai kemények, de bizonytalanok. Nincs magánál. Ő is kábult, de ő boldog a kábultságtól, nem úgy, mint én. Én haldoklom. 
Éles fájdalmat érzek az oldalamban. Hideg ez is hideg. Fázom. A penge felszakítja a húsomat. Sikoltok. Az idegen ököllel állkapcson üt. Nem mozdulok. Még mindig nem. Ekkor megjelenik még valaki a sikátorban.
- Te rohadék! - ordítja és ellöki tőlem a másikat. Lélegezni próbálok, mert felszabadultam, de nem tudok. Fuldoklom, de most már tényleg. Lihegek. Melletem ütik a támadómat. Nem tudom ki az. Még nem ismerem fel. Az oldalamhoz kapom a kezem, vérzek. 
- Te meg mi a faszt műveltél!? - ordít rám. Ekkor ismerem fel. Máté az. Szemem kitágul. 
- Sajnálom - suttogom majd lábaim megadják magukat. Ráz a hideg, de mozdulni sem bírok.
- Anna! - mellém ugrik, de nem tudok felelni. Hallom ahogy a nevemen szólít, de nem tudom mozgatni az ajkaimat.
- Sajnálom - suttogom. Még egyszer. Utoljára.
- De mit? Mi a faszról beszélsz?! - kibál, de már csak homályosan látok. Minden elmosódik. A világ megszűnik létezni körülöttem. Hallom. De már nem vagyok itt. Vége van. Nekem végem van.