Hermione téliszünete elég fagyosan kezdődött. Rontól el sem búcsúzott, de nem is volt rá alkalma, Harryvel pedig csak pár szót tudott váltani a King's Crosson. A szemüveges fiú be akart számolni Piton és Malfoy veszekedéséről, ám nem tudta részletekbe menően elmesélni, mert Ron sürgette. Azóta folyton azon katogott az agya, hogy mit hallhatott Harry. A karácsonyi készülődés feledtette vele a dolgot. Anyukájának segédkezett, ahol kellemes mézeskalács illat terjengett a konyhában, bebarangolta az emeleti szobákat, a nappalit, sőt még a fürdőszobát is. A lány a délelőtti sürgés-forgásban nagyon elfáradt, ezért lepihent, míg a szülei az esti misén voltak.
Boldog karácsonyt, Malfoy!
Neked is Granger!
Valamit el kell mondanom.
Ha ez a mondat a lányok szájából elhangzik, sok jót nem jelent.
Hermione elengedte a füle mellett a megjegyzést. Arról nem volt meggyőződve, hogy amit tenni fog, az mennyire helyénvaló.
Figyelj, Harryvel beszéltem az állomáson. Elmondta, hogy Piton professzorral veszekedtetek. Igaz, részleteket még nem tudok, de azt is biztosra veszem, hogy tőled nem fogom megtudni.
Miért mondod el nekem mindezt? Tudtommal nem egy oldalon állunk.
Ez igaz, de fontos, hogy tudj róla. Akármiben is mesterkedsz, légy óvatos. Harry év eleje óta gyanakszik rád.
Miért segítesz nekem?
Azért, mert nem te döntöttel el, ki akarsz lenni.
Hosszú csend következett.
Draco, van más választásod. Hermione bársonyos hangjától megborzongott. Ránézett a karján éktelenkedő Sötét Jegyre.
Már késő.
Sosem késő.
Nem tehetem, Granger.
A fenébe is, ne légy gyáva!
Ez nem gyávaság. Ebbe születtem bele, és nyomatékosan megkérlek, hogy hanyagoljuk a témát.
Az ifú Malfoy gondosan lezárta elméjét Hermione előtt, majd felpattant a baldachinos ágyról, magára kanyarította kabátját és lesietett a lépcsőn. Menekülni akart az otthonából, amit többé már nem érzett biztonságosnak, mert nyár óta lépten-nyomon felbukkanttak Voldemort csatlósai.
- Hová mész, Draco? – kérdezte Narcissa, aki szintén úgy meg volt gyötörve testileg-lelkileg, mint ő. Egy csésze tea társaságában üldögélt a hatalmas ebédlőasztalnál.
- Sétálok egyet, anyám – válaszolta.
- Ne maradj sokáig – halványan elmosolyodott a nő. Draco nagyon szerette édesanyját, hisz ő legalább akar tenni valamit a jobb jövője érdekében.
- Rendben – Draco feltette a kapucnit és elhagyta a Malfoy-kúriát. Tanácstalan volt. Nem tudta merre menjen.
Granger, hol vagy most?
Itthon. Miért?
Meglátogatlak.
A lány gondolkodni sem tudott hirtelen, teljesen lesokkolta Malfoy kijelentése. Miután magához tért, elhadarta a címet. Draco a fejére húzta csuklyáját, nehogy valaki felismerje, majd a pálcáját a járdaszegély felé nyújtotta.
 Hermione megfésülte haját és magára kapott valami elegánsabb göncöt, mert a melegítőt nem tartotta méltónak egy aranyvérű varázsló fogadására. Nem mintha érdekelte volna Malfoy véleménye, de valami fura érzés miatt mindenképpen így cselekedett. Miután végzett bozontos tincsei rendbe szedésével, kopogtatást hallott az ajtó felől. Hermione heves szívverés kíséretében indult el, hogy ajtót nyisson. Remegő kézzel nyomta le a kilincset. Mikor kinyílt az ajtó, nem látot mást, csak egy sötét ruhát viselő, kapucnis férfit.
- Malfoy? - szólt bizonytalanul a boszorkány.
- Granger!
- Fáradj beljebb.
- Kösz. – Miután Hermione becsukta a bejárati ajtót, Malfoy levette a kapucnit és zavartan beletúrt tejföl szőke hajába. Granger otthona világos volt, a plafonról egy hatalmas csillár világította be az előszobát és a nappalit. A fény és a vidám színek pedig jó hatással voltak Draco hangulatára. Miközben feltérképezte a nappalit és a konyhát (a szobák az emeleten voltak), észrevett pár, számára ismeretlen, mugli holmit is.
Hermione dermedten állt, Draco zavartan nézegette a képeket a falon. A lány nem tudta, hogy mivel törtje meg a kettejük között bekövetkezett kínos csöndet.
- Öhm… szóval… - Hermione igyekezett kerülni a mardekáros tekintetét. – Kérsz egy kávét vagy teát?
- Egy tea most jól esne – Hermione örült a válasznak, mert így legalább nem kellett a fiú közelébe lennie. Maga sem értette, hogy miért zavarta Malfoy közelsége. – Foglalj helyet, mindjárt hozom – mosolygott.
Malfoy óvatosan leült a narancssárga színű, puha kanapéra. Gyanúsan méregette a szemben lévő szekrényen álló fekete dobozt.
- Ez meg mi? – kérdezte értetlenül.
- Televízió – Hermione próbálta elfojtani kitörni készülő nevetést.
- És mire való? – kérdezte csodálkozva. Hermione most már nem bírta megállni mosolygás nélkül.
- Hát, mi muglik ezt nézzük a szabadidőnkben. Tessék, a teád – nyújtotta Draco felé a forró itallal teli bögrét, a mardekáros óvatosan elvette a bögrét hozzáért Hermione puha ujjaihoz. Draco elkapta ellensége pillantását, és mélyen a mogyoróbarna szemekbe fúrta tekintetét. Másodpercek teltek el úgy, hogy egymás kezéhez értek. A lány torka kiszáradt, ahogy elveszett a szürke szempárban, Draco szíve pedig egy ütemmel gyorsabban kezdett el verni. Végül Hermione szakította meg a kontaktot, és zavartan helyet foglalt.
- Miért jöttél ide?
- Fogalmam sincs, de ne kérdezősködj annyit, különben elmegyek – mosolygott Draco. Hermione nem akarta egyből letámadni a fiút, de soha nem szerette, ha valami megválaszolatlan marad.
- Miért kell ilyen rejtélyesnek lenned?
- Mert ilyen vagyok. Nem kell mindenben az értelmet keresni, főleg nem ilyen fiatalon. Tizenhat évesek vagyunk, ilyenkor csinálja az ember a legnagyobb butaságokat – Hermione nevetésben tört ki az eszmefuttatástól. Malfoy is elmosolyodott.
Draco Malfoy őszintén mosolyog. El sem hiszem. Hermione alaposan lezárta az elméjét, mert érezte, hogy Malfoy a gondolatai között kutakodik.
- Granger…
- Igen?
- Tudod, nem is vagy olyan… olyan rossz társaság, mint hittem – Draconak nehezére esett kimondani ezeket a szavakat.
- Te tudsz kedves is lenni?
- Ne szokj hozzá – mindketten elnevették magukat. – Na, mutasd, hogy működik ez a vacak – mutatott Draco a televízió felé. A fiú érdeklődően figyelte Hermionét, aki a távirányítóval bekapcsolta a tévét. Kábulva bámulta, ahogy a lány a televízió működéséről tartott neki kiselőadást.
- … szóval mit szeretnél nézni?
- Öhm…mi? – rázta meg magát zavartan Draco. Semmit sem fogott fel, hisz végig Granger ajkait vizslatta, hogy milyen csodálatosan ejti ki a szavakat.
- Bocsánat, ez így elsőre sok lehetett. Hallgassunk zenét, az egyszerűbb – szólt zavartan, és esetlen mozdulattal kapcsolta be a nappaliban lévő sötétvörös szekrényen lévő Hi-Fit. Malfoy kicsit megijedt, mert elég fura mugli dallam csendült fel.
- Merlinre, mi ez a zenének nem nevezhető borzalom? - kérdezte hüledezve. Hermione azonban ügyet sem vetett rá, egyre hangosabban énekelte a Jingle Bells metál verzióját. - Tudtad, hogy erotikus a hangod? - kérdezte Draco túl kiabálva a rikácsoló lányt.
- Mitől erotikus?
- Attól, hogy bassza a fülem!
Hermione először furcsán nézett a mardekárosra, aztán hangos röhögésben tört ki. Draco letette a bögrét a dohányzóasztalra, mert az ő vállát is rázta a nevetés. A lány annyira nevetett, hogy eldőlt a kanapén, és Malfoy ölében kötött ki.