Hermione minél szorosabbra fűzte Dracoval való viszonyát, annál jobban eltávolodott Rontól. Rengeteget beszélgettek esténként, ám túl sok mindent nem tudott meg a mardekárosról.
"December közepén Hermione napjai annyira be voltak táblázva, hogy csak esténként volt szabad perce. Harry ilyenkor mindig elkísérte őt a könyvtárba, mert a lány nem volt hajlandó a klubhelyiségben tartózkodni, amikor Ron is ott volt.
- Szíve joga, hogy azzal csókolózzon, akivel akar. Engem a legkevésbé sem érdekel.
Felemelte pennáját, és olyan erősen tett pontot vele egy i-re, hogy kilukadt tőle a pergamen.
- Egyébként pedig jobb lesz, ha vigyázol.
- Utoljára mondom, nem adom vissza a könyvet. Már eddig is többet tanultam a Félvér Hercegtől, mint Pitontól és Lumpslucktól.
- Nem a nyavalyás Hercegedről beszélek – vágott a szavába Hermione, s olyan dühös pillantást vetett a könyvre, mintha az sértegette volna őt. – Bementem a lányvécébe, mielőtt idejöttem volna. Ott találtam tíz lányt, köztük azt a Romilda Vane-t. Arról beszélgettek, hogyan tudnának szerelmi bájitalt beadni neked. Mindegyik azt szeretné, ha őt vinnéd Lumsluck fogadására, és úgy tűnik, bevásároltak Fred és George bájitalaiból. Márpedig azok sajnos működnek…
- Akkor miért nem koboztad el tőlük a cuccot? Ha már egyszer prefektus vagy…
- A vécébe nem vitték magukkal a bájitalt – legyintette bosszúsan Hermione. – Ott csak ötletbörzét tartottak. Úgyhogy azt ajánlom, gyorsan hívj meg valakit, hogy a többi lemondjon rólad. Holnap este lesz a parti – ezek most már mindenre képesek.
- Senkit nem akarok meghívni.
- Mindenesetre vigyázz, mit iszol meg, mert Romilda elég elszántnak tűnt.
Hermione tovább írta számmisztika dolgozatát.
- Egy pillanat – szólalt meg lassan. – Úgy tudtam, Frics kitiltotta a suliból a Weasley Varázsvicc Vállalat összes termékét.
- És mióta érdekel az bárkit is, hogy Frics mit tilt ki a suliból? – kérdezett vissza Hermione, fel se pillantva dolgozatából.
- De hát minden baglyot megvizsgálnak. Hogy tudják azok a lányok becsempészni a bájitalokat a kastélyba?
- Fred és George parfümnek meg köptetőnek álcázva küldi az árut – magyarázta Hermione. – Ez a bagolycsomag-szolgálat része.
- Nagyon otthon vagy a témában.
Hermione most Harryre vetett egy olyan pillantást, amilyet korábban a Herceg könyvére.
- Ez is rá volt írva azoknak az üvegeknek a hátára, amiket Fredék nyáron nekem meg Ginnynek mutattak – felelte fagyosan. – Nekem nem szokásom bájitalokat önteni mások poharába… és nem is teszek úgy, mert az se sokkal jobb…
- Hagyjuk most ezt – legyintett türelmetlenül Harry. – A lényeg az, hogy át lehet verni Fricset. A lányok behoznak dolgokat, amik valami másnak vannak álcázva. Miért ne tudta volna Malfoy ugyanígy behozni a nyakláncot.
- Jaj, Harry, ne kezd már megint…
- Miért ne kezdjem?
- Figyelj – sóhajtott Hermione. – A Subrosa-szenzorok ártásokat, átkokat és rejtőbűbájokat mutatnak ki, igaz? Arra szolgálnak, hogy megtaláljuk velük a fekete mágiát meg a sötét varázstárgyakat. Egy olyan erős átkot, mint ami azon a nyakláncon ül, másodpercek alatt jeleznének. De azt nem mutatják ki, hogy egy üvegben más van, mint ami a címkén áll. A szerelmi bájitalok nem sötét varázsszerek, nem veszélyesek…
- Rád nem veszélyesek."
Mindenki megbuggyant körülöttem?
Lehet, hogy a kisugárzásoddal mindenkit megbolondítasz! Szerencse, hogy én nem vagyok a közeledben.
A lány elmosolyodott.
- Min mosolyogsz? - kérdezte értetlenül Harry.
- Semmi, semmi.
- Mostanában olyan furcsa vagy. Sokszor elmerengsz, elbambulsz, olyan mintha... nem is tudom, mintha furmászok beszőtték volna az agyad.
- Harry, minden oké, csak egy kicsit fáradt vagyok. Túlvállaltam magam.
- Adj le pár órát.
- Szó sem lehet róla! - tiltakozott a lány, Harry pedig meg sem próbált vitatkozni vele.
 Másnap az átváltoztatástan óra Hermione számára katasztrofálisra sikerült, mert még jobban összeveszett Ronnal. Az óra végén könnyeivel küszködve szaladt ki az ajtón. Miután összeszedte magát a mosdóban, Luna Lovegood társaságában lépett ki a folyosóra.
"- Szervusz, Harry – köszönt Luna. – Tudod, hogy citromsárga a fél szemöldököd?
- Szia, Luna. Ezeket fent hagytad Hermione… - Harry átnyújtotta a lánynak a könyveket.
- Ja, igen… kösz – szólt elfúló hangon, majd elfordult, hogy megtörölje a szemeit. – Bocs… mennem kell."
Harry és Luna tanácstalanul néztek egymásra, majd a Nagyterem irányába távoztak.
   Draco a folyosót rótta. Örült, hogy egy kicsit egyedül lehetett, mert már megfojtotta őt a többiek közelsége. Megint foglyul ejtette a jól ismert szorongás. Komótosan lépkedett, amikor bele ütközött valakibe. Feleszmélt és már nyitotta is a száját, hogy leteremtse a figyelmetlen idegent, de a hölgyemény illata feledtette vele az összes rosszindulatú megjegyzést. Belenézett egy szomorú, könnyes, csokoládébarna szempárba.
- Bocs… - mondta elcsukló hangon a lány és kikerülte a szőke mardekárost, aki hosszú ujjait óvatosan Hermione karjára tette. A lány megtorpant és visszafordult.
Mivel fogsz megbántani... te is?

- Nem akarlak bántani, Granger – szólt csendesen. Hermione belenézett a szürke szempárba, amiben nem megvetést vélt felfedezni, hanem valami egészen mást. Nem tudta hova tenni ezt a reakciót, de nem is foglalkozott vele, mert sokkal inkább lefoglalta a mardekáros zilált ábrázata. Habár minden este beszélgetett vele, a kastélyban nem futottak össze. Hermione titokban mindig kereste a szőke üstöt az étkezések alkalmával. Draco arca beesett, gyönyörű szemei körül hatalmas karikák éktelenkedtek. Nem tudta, min megy keresztül Draco, de abban egészen biztos volt, hogy belülről valami emésztette.
- Mi van az ellenszerrel?
- Teljesen kiment a fejemből.
- Mindegy – nagyot sóhajtott. Próbálta lezárni az elméjét a lány előtt, de erős fejfájás tört rá, ami a túlzott okklumencia használata váltott ki.  A fájdalomtól megtántorodott és a falnak támaszkodott
- Malfoy, minden rendben?
- Igen, csak hagyj magamra - mondta fenyegetően. A lány sértődötten továbbállt.
Mindig mindenkivel kedves vagyok. És mit kapok cserébe? SEMMIT!!! - korholta magát.
Talán, tényleg igaza van Malfoynak... Túlságosan naiv vagyok.

A griffendéles boszorkány szomorúan vette tudomásul, hogy esti beszélgetőpartnere nem bukkant fel, s furcsa, megmagyarázhatatlan érzéseket váltott ki belőle.
Ilyen elgyötörtnek még sosem láttam. Vajon mi lehet vele?
Draco üveges tekintettel feküdt az ágyon. Dühösnek és tehetetlennek érezte magát, mindennek tetejébe Grangerrel egy gyenge pillanatában találkozott, amit nem tudott megbocsájtani magának.
Ne velem foglalkozz!
Nagyon rosszul néztél ki.
Aggódtál miattam?
Őszintén szólva, igen.
Nem kell aggódnod miattam, jól vagyok.
Rendben.
Te hivatalos vagy holnap Lumpi partijára?
Igen.
Kivel mész?
Miért érdekel?
Kíváncsi vagyok, kiről fogsz áradozni egész este.
Garantálom, hogy ilyenre nem kerül sor, mert ezt az embert akkor sem csókolnám meg, ha ő lenne az utolsó férfi ezen a bolygón.
Örömmel hallom, hogy van, akit még nálam is jobban utálsz.
Nem, csak undorodom tőle.
De tőlem nem undorodsz, Granger! Viszont roppantul érdekel, ki az a szerencsétlen.
Nem mondom meg!
Cormac McLaggen? Merlinre! Ő tényleg borzasztó!
Honnan... Honnan tudtad?
Zambini mondta, hogy délután azt hallotta, hogy te meg az az idióta jártok.  Igaz ez?
Dehogyis. Én csak megkérdeztem, hogy eljön-e velem a partira.
Miért pont McLaggen? Miért nem Potterrel mész?
Miért érdekel a magánéletem? Netán, féltékeny vagy?
Puszta kíváncsiságból.
Mi nem szoktunk kíváncsiskodni egymás magánélete felől.
Ááá, tudom már! Weasleyt akarod idegesíteni?
Hermione kényelmetlenül fészkelődni kezdett az ágyában.
Honnan tudtad?
Annyira átlátszó. Bár… Weasley amilyen hülye, még ez sem esik le neki.