Sziasztok! Az elnézéseteket szeretném kérni, amiért elhanyagoltam a történetet. Akár érdekel titeket, akár nem, elmondom, mi volt az oka. Két hónapja lesz immár, hogy munkahelyet váltottam, és kicsit jobban meg van kötve a kezem, mint az előző helyen. Ráadásul két műszakban járok, amit szintén meg kellett szoknom. A lényeg, hogy itt vagyok újra! Köszönöm, hogy olvastok, nagyon aranyosak vagytok! Na nem is szaporítom tovább a szót, következzen a folytatás:

Hermione szívből nevetett, és ez a jókedv Dracora is átragadt, komor arcán megjelentek a nevetőráncok és az a jellegzetes kis gödröcske, amit oly sokan bájosnak és ellenállhatatlannak vélnek. Azt akarta, hogy ez a pillanat sose érjen véget. Amikor Hermione nevetőgörcse csillapodott, hirtelen felindultságból megcsikizte. A lány hangosan felsikkantott és újra betöltötte a nappalit a hangos nevetése. Hermione megpróbált elmenekülni a támadások elől, ám Draco erősebbnek és ügyesebbnek bizonyult nála. Pár percnyi huza-vona után a lány a hátán fekve pihegett, Draco nem hagyta annyiban, ismét lecsapott.
- Ha... Ha... Hagyd abba!
Draco nem tudta levenni a szemét a lány arcáról. Megbabonázta az a mosoly.
- Minden rendben? - kérdezte hirtelen elkomolyodva Hermione.
- Igen.
- Olyan furcsán nézel rám! Biztos az arcomon van valami piszok.
Hermione felült és kétségbeesetten tapogatta az arcát.
- Nem, nincs ott semmi.
- De még mindig nézel.
- Talán zavar?
- Öhm... Nem... Meglepő számomra, mert mi ketten nem szoktuk figyelni egymást.
Nagyon közel ültek egymáshoz, de a csend még így is közéjük telepedett. Hosszú, kérdő pillantásokat váltottak, aztán Draco egy hirtelen ötlettől vezérelve lecsapott Hermione ajkaira. A lány nem tiltakozott, vágyakozva sóhajtott és visszacsókolt. Draco hosszú ujjaival beletúrt a bozontos hajkoronába, még közelebb húzta magához, elmélyítve a csókot. Hermione hagyta, hogy a fiú nyelve az övének ütközzön, amitől megremegett egész teste. A fiú ezt megérezte és óvatosan elfektette Hermionét a kanapén, de a csókot nem szakították meg. Mikor Hermione háta végre kényelembe került, felsóhajtott. A lány gyengéden cirógatta a Draco szőke haját, miközben a fiú egyre hevesebben, követelőzően csókolta a lányt.
Malfoy, mit csinálsz?
Fogalmam sincs.
Ezzel vége lett a varázsnak. Malfoy feleszmélt és zihálva ugrott le a lányról, Hermione pedig a kanapé másik felén zavartan igazgatta összekuszált tincseit.
- Mi ütött belém? - kérdezte magától Draco, miközben üres tekintettel bámult a televízióra. Az lenne a normális, ha hányingere lenne, mert megcsókolt egy sárvérűt, de ehelyett kívánta minden érintését. Nagyon kívánta.
- Valami rohadtul nincs velünk rendben - motyogta maga elé a lány, aki ugyanolyan zavart volt, mint Draco. A mardekáros fiú megdörzsölte a homlokát.
- Mennem kell.
- Rendben - Hermione kikísérte az ajtóhoz a fiút.
- Akkor... szia - köszönt el a fiú.
- Szia.
Draco arcának jól esett a hideg, így legalább sikerült lecsillapítani hirtelen feltörő szenvedélyét.
Mi történik velem? Miért csókoltam meg? Biztos az átkozott balzsam az oka. Minden rendbe jön, ha megkapom az ellenszert.

A téli szünet hátralévő részében Draco és Hermione olyan erős okklumencia háborúba kezdtek, aminek Voldemort is a csodájára járhatott.
Miért kellett hagynom, hogy megtörténjen? Így is nehéz, hogy a fejemben van. Holnap megkapjuk az ellenszert és minden a régi lesz.
Malfoy az incidens után először hangolódott rá a lány gondolataira, de próbált úgy tenni, mintha nem is érdekelné. Pedig nagyon is izgatta, hogy mit érez a lány, de ezt nem akarta bevallani magának.
Hermione az első vonattal utazott vissza a Roxfortba, és először fordult vele elő, hogy kedvtelenül, unottan nézett ki a fejéből. Néhány alsóbbévesekből álló, jókedvű, önfeledten vihogó diákcsoport haladt el a fülke előtt,  mögöttük lemaradva Draco Malfoy sétált, aki az üres fülke reményében felemelte a fejét, de pillantása Hermione Granger mogyoróbarna szemeivel találkozott. A szőke mardekáros észrevétlenül megtorpant a lány látván, megrázta a fejét, majd lépteit megszaporázva elhaladt a fülke mellett.
Miért csinálod ezt?
Még is mit?
Kerülsz... pedig beszélnünk kell.
Nincs miről.
Neked nem jelentett semmit?
Micsoda?
Draco próbált úgy tenni, mintha nem tudná, miről lenne szó. Nála ez a taktika remekül működött, ha valakit le kellett ráznia magáról.
Tudod te azt nagyon jól! Az a csók teljesen mást tükrözött.
Granger, szerintem képzelődsz. Kicsit túl sokat gondolsz bele ebbe az egészbe.
Te csókoltál meg.
Ugyan már! Te is ugyanúgy akartad.
Legalább magadnak ne hazudj. Hermione nem fogta vissza magát, a könnycseppek végigfutottak arcán. Teljesen összezavarodott, mert ő sem tudta eldönteni, hogy miért fájtak a fiú szavai. A vonat utat is csendben ülték végig, közben pedig végig egymás arcát képzelték maguk elé.