Hermione borzasztó nyűgösnek érezte magát azon a reggelen, amikor az év legnehezebb tesztje várt rá és évfolyamtársukra. Lumpsluck professzor Piton segítségével összeállított egy feladatsort, amire kicsivel több mint két hetük volt felkészülni. A griffendéles boszorkány késő estig kisebb-nagyobb szünetekkel  tanult. Amikor megpróbált lazítani, ellensége mindenféle hülyeségekkel traktálta, ezzel összezavarva őt. Hermione okklumenciával védekezett, amiben szellemileg teljesen kimerítette energiatartalékait. Az éjszaka folyamán sem tudta kipihenni magát, mert rémalmok gyötörték. Mikor kikapták a feladatsort, gyomra görcsbe ugrott, de mikor elolvasta az első kérdést, amire gondolkodás nélkül tudta a választ, megkönnyebbült. Három perc állt rendelkezésére, mikor a legutolsó kérdésbe belekezdett.
Melyik hozzávaló nem szükséges a Veritaserum elkészítéséhez? Az „A” és „B” biztos, ezt tudom. Talán a „C” a helyes... vagy a „D”. Lehet, hogy rosszul tudom.
Hermione idegesen dobolt a padon az ujjával.
Az okoskodó sárvérű nem tudja a választ? Ezt fel kell írnom!
Hermione egy csúnya pillantást küldött a mardekáros felé, aki önelégülten vigyorgott.
Koncentrálj, Hermione! „C” vagy a „D”? "D" vagy "C"?
A „D” a jó válasz, csak hagyj koncentrálni.
Igazad van! Kösz, Malfoy!
Tizennyolcadik kérdés. Mi a Felix Felicis ismertebb neve?
„A”, szerencseszérum.
Draco nem igazán akarta bevallani magának, de hálás volt a griffendéles segítségéért.

  Hermione és Draco között végre oldódni kezdett a fagyos hangulat. Olykor-olykor segítettek egymásnak a tanulásban, de még mindig érződött a köztük lévő feszültség.
  Harry, Ron és Hermione a nagyteremben reggeliztek, majd úgy döntöttek, hogy ellátogatnak Roxmortsba. A fiúk éppen azt ecsetelték a lánynak, hogy Harry a kölcsön kapott bájitaltan-könyvből kipróbált varázsigével ébresztette Ront. Hermionénak erről is megvolt a véleménye, mi szerint felelőtlen dolog ismeretlen varázsigét használni, főleg, ha az kézzel van írva. Hiába mondta Harrynek, hogy ne használja a könyvben leírtakat, hajthatatlannak bizonyult. Ha felhozta a témát, mindig hatalmas veszekedés lett belőle. Harry ennek a könyvnek köszönheti, hogy kitűnő bájitalból, és egy fiolányi Felix Felicist.
  A roxmortsi kirándulás nem volt túl kellemes, hiszen összetalálkoztak Mundungus Fletcherrel és bebizonyosodott róla, hogy Sirius halála után kifosztotta a házat. Hermione és Ron alig bírták Harryt lecsillapítani, miközben a fiút szabályszerűen beráncigálták a Három Seprűbe.
  "Miközben Ron méltóságteljes csendben üldögélt, vajsört szürcsölve, addig Harry Siriusra gondolt. Hermione az asztalon dobolt, tekintete pedig ide-oda járt Ron és a söntés között.
- Akár el is indulhatunk vissza a Roxfortba, nem? – kérdezte a lány, miután Harry megitta vajsörét. A két fiú bólintott, majd felöltöztek és a barátnőjével együtt szintén távozó Katie Bell nyomában kivonultak az ajtón. Némán baktattak, majd arra lettek figyelmesek, hogy Katie és barátnője egyre ingerültebben beszélnek egymással.
- Semmi közöd hozzá, Leanne! – kiabálta dühösen Katie. Bekanyarodtak egy sarkon és a következőt látták. Leanne odaugrott Katie-hez és megpróbálta kikapni a kezéből a kis csomagot, de nem sikerült neki. A nagy dulakodás vége az lett, hogy a csomag leesett a földre. Ugyanabban a pillanatban Katie a levegőbe emelkedett, kitárt karokkal. Haját lobogtatta, tépte a viharos szél, ugyanakkor csukott szeme meg sem rezdült, arca is kifejezéstelen volt. A három jó barát és Leanne meg sem mertek mozdulni. Katie lassan emelkedett, s már majdnem két méter magasan lebegett, amikor hirtelen velőtrázó sikoly tört ki a torkán. Felpattant a szeme, de amit látott vagy érzett, minden jel szerint iszonyatos szenvedést okozott neki: újra és újra sikított. Erre Leanne is sikoltozni kezdett, és megragadta Katie-t, hogy visszarángassa a földre. Harry, Ron és Hermione odaszaladtak segíteni neki, de mielőtt megfoghatták volna a szenvedő lány lábát, lezuhant a magasból. Katie a földön hevesen rúgkapált, ezért Harry és Ron nehezen tudták tartani.
- Maradjatok itt vele! – kiáltotta a zúgó szélben. – Hozok segítséget. Hermione és Ron kétségbeesetten próbálták Katie-t lefogni, majd nem sokkal később Harry Hagriddal az oldalán tért vissza. A vadőr karjába vette a lányt, majd elindultak a kastélyba.
Hermione odalépett Katie zokogó barátnőjéhez, és átkarolta a vállát.
- Leanne-nek hívnak, ugye?
A lány bólintott.
- Hogy történt? Teljesen váratlanul, vagy…
- Amikor az szétszakadt! – felelte zokogva Leanne és a földön heverő, ázott, barna papírcsomagra mutatott.
Ron lehajolt és már nyúlt volna utána, de Harry elkapta a karját.
- Ne nyúlj hozzá!
Harry leguggolt, hogy jobban szemügyre vegye. A barna papír egy pompás kidolgozású opálnyakláncot rejtett.
- Emlékszem erre a láncra – szólt némi tűnődés után. – A Borgin & Burkesben láttam egyszer. Az volt ráírva, hogy elátkozott tárgy. Katie biztos megérintette. Hogy került Katie-hez?
- Emiatt veszekedtünk. Kiment vécére a Három Seprűben, és mikor visszajött, ott volt nála a csomag. Azt mondta meglepetés lesz valakinek, és hogy fel kell vinnie a Roxfortba. De az arca meg ahogy beszélt, olyan furcsa volt…jaj istenem, biztos Imperiust szórtak rá! Miért nem jöttem rá rögtön!
Leanne-en újra erőt vett a zokogás. Hermione csitítóan megveregette a vállát.
- Azt nem mondta meg Katie, hogy kitől kapta a csomagot?
- Nem…hiába kérdeztem tőle… én meg leszidtam, mondtam, hogy ne vigye fel az iskolába, de nem hallgatott rám, és… és akkor megpróbáltam elvenni tőle… és … és…- Leanne szavai jajveszékelésbe fulladtak.
- Menjünk fel a Roxfortba! – indítványozta Hermione. – Kérdezzük meg, hogy van Katie. Gyertek…
Leanne és az átkaroló Hermione mentek elől. Harry és Ron pár lépéssel mögöttük haladtak, de Hermione így is hallotta minden szavukat.
- Malfoy tud erről a nyakláncról. Ki volt téve a Burkin & Burkesben, és emlékszem, négy éve Malfoy jól meg is nézte magának. Ez akkor volt, amikor kilestem őt meg az apját… Ezt vette meg aznap, amikor követtük! Emlékszem rá, és visszament érte.

Merlinre Harry! Ez már üldözési mánia.

- Hát nem t’om, Harry – dünnyögte Ron. – Sokan járnak a Borgin & Burkesbe…és nem azt mondta a lány, hogy Katie a vécébe kapta?
- Azt mondta, hogy már Katie-nél volt, amikor visszajött. Nem feltétlenül a vécében kapta…
- Mcgalagony! – szólt figyelmeztetően Ron. A bejárati lépcsőkön sietett lefelé a kavargó havas esőben.
- Hagrid azt mondja, maguk négyen látták, mi történt Kati Bellel. Legyenek szívesek, jöjjenek velem az irodámba. Mi van a kezében, Potter?
 - Az, amit Katie megfogott – felelte Harry.
- Te jó ég… - motyogta döbbenten McGalagony, mikor átvette Harrytől a láncot. – Nem kell, Frics, velem vannak – tette hozzá, mert a gondnok már csoszogott is feléjük. – Haladéktalanul vigye fel ezt a nyakláncot Piton professzornak, de vigyázzon, nehogy hozzáérjen.
A négy tanuló követte a tanárnőt az emeletre, az irodájába. McGalagony becsukta az ajtót, majd besietett íróasztala mögé, és szembefordult Harryvel, Ronnal, Hermionéval, s a még mindig szipogó Leanne-nel.
- Nos? – szólt élesen. – Mi történt?
   Leanne akadozva, jó néhány sírásszünetet beiktatva elmondta a történteket
- Jól van – bólintott megenyhülve McGalagony – Leanne, legyen szíves, menjen fel a gyengélkedőre, és kérjen valami nyugtatószert Madam Pomfreytól.
   Újabb vallatás következett. Majd kritikus ponthoz érkeztek, amikor Harry az igazgató úrral akart volna beszélni, el szerette volna neki mondani a gyanúját, de kiderült, hogy Dumbledore nem tartózkodik az iskolában. McGalagony professzor felajánlotta, hogy vele ugyanúgy megoszthatja, amit az esetről tud.
- Úgy gondolom, hogy Draco Malfoy adta azt a nyakláncot Katie-nek.

Már megint. Tény, hogy olyan, amilyen, de attól még nem kellene mindent az ő számlájára írni. - Hermione már megtanult rébuszokban gondolkodni. Nem mintha azon az állásponton lenne, mint Harry, de jobbnak látta, ha óvatosabb.

- Ez nagyon súlyos vád, Potter – szólt egy hosszú pillanatnyi döbbent hallgatás után a tanárnő. – Van rá bizonyítéka?
- Nincs – felelte Harry – ,de… - Azzal beszámolt a beszélgetésről,amit Malfoy Borginnal folytatott.
- Malfoy tehát elvitt valamit megjavíttatni a Borgin & Burkesbe?
- Nem, tanárnő, nem vitte el oda, csak azt akarta, hogy Borgin mondja el neki, hogyan kell megjavítani azt a valamit. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy Malfoy akkor is vásárolt valamit, mégpedig szerintem a nyakláncot…
- Mikor Malfoy kijött az üzletből, volt nála egy hasonló csomag?
- Nem, tanárnő… azt mondta Borginnak, hogy őrizze meg neki azt, amit vett…
- Figyelj, Harry! – szólt közbe Hermione – Borgin megkérdezte Malfoyt, nem akarja-e rögtön el is vinni azt a valamit, és Malfoy azt felelte, hogy nem, mert…
- Mert nem akart hozzányúlni, tiszta sor! – vágott közbe mérgesen Harry.
- Nem fogok végigsétálni vele az utcán – idézte Hermione. – Malfoy ezt mondta szó szerint.
- Hát elég furán is nézett volna ki, ha egy nyaklánccal sétál – kotyogott közbe Ron.
- Jaj Ron…- sóhajtott fájdalmas képpel Hermione.
Hermione próbálta ésszerű érvekkel meggyőzni Harryt, bár látta a fiún, hogy ez szinte lehetetlen. Harry még akaratoskodott, hogy de igen is a mardekáros fiú a tettes.
- Mr Malfoy ma nem is járt Roxsmortsban.
Harrynek leesett az álla.
- Honnan tudja, tanárnő?
- Onnan, hogy nálam volt büntetőmunkán.
Tessék! Tudtam róla, de Harryéknek hogy magyaráztam volna meg, honnan van az információ. Addig jó,még nem tudják, mi történt velem.

Ezek után szótlanul távoztak McGalagony irodájából és elindultak a Griffendél torony felé.
- Vajon kinek kellett volna, hogy Katie továbbítsa a nyakláncot? – kérdezte Ron.
- Halvány fogalmam sincs – felelte Hermione. – Az illetőnek mindenesetre szerencséje volt. Lehetetlen úgy kinyitni a csomagot, hogy ne érjen az ember a nyaklánchoz.
- Egy csomó ember lehetett a címzett – vélekedett Harry. – Például Dumbledore Tőle szeretnének a legjobban megszabadulni a halálfalók. Vagy Lumpsluck… Dumbledore szerint Voldemort be akarta szervezni az öreget, tehát biztos, hogy nem örül neki, hogy Dumbledore a maga oldalára állította. Vagy szánhatták…
- Neked is – fejezte be Hermione.
- Nem, nekem biztosan nem – rázta a fejét Harry. – Különben Katie egyszerűen a kezembe nyomta volna az utcán. Végig ott mentünk mögöttük. Mivel Frics mindenkit átvizsgál, egyébként is sokkal egyszerűbb lett volna a Roxforton kívül kézbesíteni a csomagot. Nem is értem, miért akarta Malfoy, hogy Katie felhozza a kastélyba.
Hát ezt nem hiszem el! 
Hermione dühösen toppantott.
- Fogd már fel, hogy Malfoy nem volt Roxmortsban!
Egyébként, minek védem ennyire? Mindegy, a tények magukért beszélnek.
- Akkor az egyik cinkosa intézte helyette – fűzte tovább a szót Harry. – Crack vagy Monstro… Jut eszembe, egy másik halálfaló is lehetett! Most, hogy beállt a seregbe, ügyesebb cimborái is vannak, mint a két gorillája…- közben bemásztak a portrélyukon.
De, hiszen még gyerek! Tudjukki sem lehet ennyire kegyetlen… de…azt hiszem, lehet… KÉPTELENSÉG! Nem ő volt.
Granger, ki a fenére goldolsz ennyi ideje?
Semmi közöd hozzá, Malfoy.
- Ha jobban belegondolok, eléggé amatőr merénylet volt – morfondírozott Ron. – Az átok még csak be se jutott a kastélyba. Egyszerű, de cseppet se nagyszerű trükk.
- Az tény. Nem volt igazán jól átgondolt terv.
- Talán úgy ismeritek Malfoyt, mint akinek a gondolkodás az erőssége? – kérdezte Harry. Hermione jobbnak látta tartani a száját. 
Hidd el Harry, meglepődnél.