Ez a rész inkább Rowling érdeme, mintsem az enyém. Ahhoz, hogy a könyv cselekménye ne változzon, muszáj voltam használni az írónő szavait.

Szerencsére a vadőr történetei lekötötte Hermione figyelmét, így felszabadultan, mosolyogva tért vissza a kastélyba. Mikor megérkezett a portrélyukhoz észrevette, hogy barátai ott ácsorognak.

" - Harry! Ginny! 
Hermione odafutott hozzájuk.
- Én már néhány órája itt vagyok – zihálta a lány. – Most jövök Hagridtól és Szilajszárnytól. Hogy telt a karácsonyod?
- Jól – vágta rá Ron. – Eseménydús violt. Rufus Scrim…
- Át kell adnom valamit, Harry. – Hermione úgy vágott Ron szavába, mintha nem látná és nem is hallaná őt. – Ja, egy pillanat, a jelszó. Absztinencia.
- Úgy van – mondta a Dáma, és kitárta a bejáratot.
- Mi baja van? – csodálkozott Harry.
- Egy kicsit túllőtt a célon karácsonykor. Violet barátnőjével benyakalták az összes üveg bort a részeg szerzeteseket ábrázoló képben. Na de várj…
Hermione kotorászni kezdett a zsebében, majd előhúzott egy pergamentekercset Dumbledore kézírásával.
- De jó! – örvendezett Harry. A levélből kiderült, hogy másnap este lesz a következő különórájuk Dumbledore-ral. – Rengeteg mindent kell elmondanom neki – és neked is. Gyere, üljünk le…
Ekkor azonban fülsértő „Von-Von” – kiáltással előbukkant a semmiből Lavender Brown, és Ron nyakába vetette magát. Hermmione csislingelve felnevetett, majd ismét Harryhez fordult:
- Van ott egy üres asztal…
Miközben Ron és Lavender afféle állóbirkózásba kezdtek, Harry a szabad asztalhoz vezette Hermionét.
- Neked hogy telt a karácsonyod?
Hermione vállat vont, és próbált úgy tenni, mintha semmi említésre méltó nem történt volna.
- Jól… Nem volt semmi különös – hazudta. "
De még mennyi minden történt! Csókolózott Malfoyjal, akiről kiderült, hogy halálfaló.
" – Milyen volt Von-Vonéknál?
- Mindjárt elmondom – bólintott Harry. – De figyelj, Hermione, nem lehetne, hogy…
- Nem lehetne- vágta rá keményen a lány. – Úgyhogy ne is kérj rá.
- Gondoltam, talán a szünetben…
- Na ki vele, mi az a fontos dolog, amit el akarsz mondani?
Harry úgy gondolta, inkább félreteszi a Ron-témát és beszámolt Malfoy és Piton beszélgetéséről. Miután végzett, Hermione még néhány másodpercig töprengett a hallottakon.
- Arra nem gondoltál, hogy…
- Hogy Piton cselből ajánlotta del a segítségét, mert ki akarta szedni Malfoyból, miben mesterkedik?
- Hát… igen.
- Ron apja és Lupin is így gondolják – legyintett türelmetlenül Harry. – De annyit ez mindenképp bizonyít, hogy Malfoy készül valamire. Ezt te se tagadod ugye? – Hermione töprengett, mit is válaszolhatna."
Valamiért úgy érezte, meg kell védenie Dracót, akármennyi fájdalmat is okozott neki, megváltozott és úgy tűnik, megbánta a tetteit.
" - Nem – felelte kelletlenül Hermione.
- És Voldemort parancsára cselekszik, ahogy megmondtam!
- Hmm… szó szerint említették Voldemortot?
Harry a homlokát ráncolta.
- Lehet, hogy nem… de Piton Malfoy mesteréről beszélt. Ki másra gondolt volna?
- Nem tudom. Talán az apjára… - Hermione töprengve bámult a semmibe, észre se véve, hogy épp a Ront csiklandozó Lavendert nézi.
- Te hallottál már Fenrir Greybackről?
- Hát persze! – vágta rá riadtan Hermione. – És te is hallottál róla!
- Hol, mágiatörténeten? Tudod, hogy soha nem figyeltem…
- Dehogyis mágiatörténeten! Vele fenyegette Malfoy Borgint! A Zsebpiszok közben, nem emlékszel? Azt mondta, Greyback családi barátjuk, és időnként Borgin körmére fog nézni!
- Tényleg! De hiszen ez bizonyíték arra, hogy Mafoy halálfaló! Különben hogy állhatna kapcsolatban Greybackkel, ás hogy adhatna utasításokat neki?
- Hát igen, ez elég gyanús – motyogta Hermione. – Hacsak…
- Jaj, ne hacsakozz már! – jött ki a sodrából Harry. – Ezt nem fogod kimagyarázni!
- Szerintem elképzelhető, hogy üres fenyegetés volt.
- Hihetetlen vagy, de komolyan."

Hermionét borzasztó lelkiismeret furdalás gyötörte, amiért hazudnia kellett Harrynek, de jobbnak látta ezt a megoldást. Ha feldobná Malfoyt, akkor el kellene mondania Harrynek, hogy már nem olyan ellenséges a viszonyuk, és a mardekáros is bajba kerülne, ami talán az életébe kerülne. Így Hermione, tudván a teljes igazságot, karba tett kézzel ült és várt, hogy a sors alakítsa tovább jövőjét. Malfoyjal csak az órákon találkozott, akkor is csak óvatosan nézett felé, mikor érezte magán a fiú tekintetét. Hermione tudta, hogy ez egy olyan dolog kettejük között, ami véget ért, mielőtt elkezdődött volna, ezért megpróbált tudomást sem venni Dracóról.