Miért pont velem kellett megtörténnie.
Ezt én is kérdezhetném. Mi volt az öreggel?
Szerencsére nem halljuk, hogy a másik kivel és mit beszél. Csak azt halljuk, amit gondol a másik, azt is csak akkor, ha ráhangolódunk.
Ennek tudatában, foglald le magad, és mássz ki a fejemből, sárvérű!
Ezer örömmel, te felfuvalkodott görény!
Hermione úgy döntött, hogy ellátogat a könyvtárba, hátha nem fog annyit gondolkozni és abban reménykedett, hogy talál egy ideiglenes megoldást. Próbált összpontosítani, de már jó ideje ugyanazt az oldalt olvasta. Minden erejével arra koncentrált, hogy kiütítse a fejét, de minél inkább a gondolkodás gondolatától rettegett, annál jobban elszabadultak.
Félek, hogy Malfoy visszaél ezzel a helyzettel. Ha figyelmetlen vagyok, kiadhatom magam egy pillanat alatt. Már megbántam, hogy lekevertem egyet annak a görénynek.
Örülök, hogy így gondolod, Granger.
Hagyj már békén! Foglalkozz a magad dolgával!
Mikor lesz kész az ellenszer?
Hermione arcából kiszökött a vér, és mintha Sóbálvány-átkot szórtak volna rá, úgy megdermedt a széken.
December végére.
Azonnal kell a megoldás! Senkivel nem vagyok hajlandó megosztani a gondolataimat!
Szerinted én csak ülök és várom, hogy magától megoldódjon a probléma? A könyvtárban vagyok. Te még a kisujjadat sem mozdítod, és még neked áll feljebb? Nekem is van jobb dolgom, mint a sértegetéseidet hallgatni, főleg a fejemben.
Hermione zokogva rohant ki a könyvtárból, utólag azonban rádöbbent, hogy ennek az ég világon semmi értelme nem volt. Elbújt Hisztis Myrtill klotyójában és ott itatta tovább az egereket. Lehetetlen helyzet volt ez. Malfoy ott volt a fejében, beleépült a gondolataiba, ott volt vele minden másodpercben, mint egy élősködő féreg, aki felfalja és megroncsolja ép szöveteit.
Draco éppen átváltoztatástanon ült, és olyan indulat ragadta el, hogy öklével a padba ütött, nem kis ijedséget okozva a néma csendben jegyzetelő diákoknak és egy vaskos, régi könyvet olvasó McGalagony professzornak.
Hogy jössz ahhoz, hogy engem hibáztass? Te vágtál pofon, emlékszel? A te mocskos kezed volt bájitalos, nem az enyém.
- Mr. Malfoy jól van? - kérdezte a tanárnő, szigorú pillantásokat vetve a szemüvege mögül.
- Elnézést, tanárnő, véletlen volt - mondta tettetett hűvösséggel, belül szétvetette a düh és a gyűlölet kettős egyvelege. Eddig sem szívlelte Grangert, most pedig még inkább gyűlölte, mert elvesztette miatta az önuralmát.
Nekem is van sokkal jobb elfoglaltságom, ami mellesleg egyáltalán nem tartozik rád.
Örülök, hogy felfogtad a helyzet súlyosságát.
Draco sóhajtott egyet. Utálta a gondolatot, de segítenie kell Grangernek, jobban mondva önmagán. Volt neki ennél sokkal fontosabb feladata, de most, hogy a sárvérű a fejében volt, nem mert arra koncentrálni.
Délután találkozzunk a könyvtárban. Nem fogom december végéig kibírni.
Rendben.
Hermione gyomrában végre feloldódott a görcs, megtörölte könnyáztatta arcát és megkönnyebbülve lépett ki a folyosóra. Egyből barátai keresésére indult, és azt is sejtette, hogy a két fiú éppen az ebédidejüket töltik.
- Harry, Ron! - rikkantotta vidáman, majd lehuppant melléjük.
- Az emlegetett szamár - vigyorgott vissza rá a szemüveges fiú. - Épp azt kérdeztem Rontól, hogy szerinte köze lehet az eltűnésednek a tegnapi incidenhez.
- Minden rendben, Hermione? Kicsit nyúzottnak tűnsz - jegyezte meg Ron.
Elmondjam? Ne mondjam? Elmondjam? Ne mondjam?
Granger, mi a fenét csinálsz?
Gondolkodom, te idióta.
Min gondolkodhat egy magadfajta sárvérű?
Semmi közöd hozzá!
- Hermione? Minden rendben? - Harry hangja zökkentette vissza a valóságba.
- I... Igen, persze. Elbambultam. Mit kérdeztetek?
- Miért kellett olyan sürgősen Lumpsluckkal beszélned? - ismételte meg a kérdést Ron.
- Jaj, csak az órarendemet akartam egyeztetni. Azt hiszem, idén is használnom kell az időnyerőt.
- Szinte gondoltam, hogy valami iskolai dolog lehet - nevetett Ron. - Harry előállt mindenféle elmélettel.
- Nem igaz! - csattant fel. - A mostani helyzetben nem lehetünk elég óvatosak. Főleg, hogy az iskolába már bejutott egy halálfaló. - Amint Harry száját elhagyta az utolsó mondat, megjelent a beszélgetés alanya. Ron felnyögött, Harry feltűnően sokáig méregette a mardekárost.
- Harry, ne nézd már! - szólt fojtott hangon Hermione. - A talár eltakarja a nem létező Sötét Jegyet.
- Lehet, hogy Tudjukkinek új kiskedvence van. Kígyó helyett görény.
- Ron, ez nem vicces - szólt rá a lány. Harry sem nevetett.
- Te is tudod, hogy Lucius Malfoy is közéjük tartozik - szólt fojtott hangon a szemüveges fiú.
- És miből gondolod, hogy a fia is halálfaló? - kérdezte kissé felháborodva Hermione. Abszurdnak tartotta ezt a gyanúsítgatást.
- Családi hagyomány vagy nem tom' - rántotta meg a vállát Ron.
- Merlin szakállára, fiúk! Bizonyíték nélkül nem mutogathattok senkire!
- Jól van - morogta Harry, és az ebédszünet hátralevő részében nem szólt többet a barátaihoz.
Draco undorodva piszkálgatta a tányérján heverő, ínycsiklandó illatot árasztó, vörösre sült kacsacombot. Egy falatot nem tudott letuszkolni a torkán a gyomrában egyre növekvő, minden nyugodságát felemésztő gombóctól. Idegesítette Pansy állandó csacsogása, frusztrálta Blaise kérdései, az őrületbe kergette Crak és Monstro tudatlansága. A mellkasában egyre nagyobb nyonás ereszkedett, amitől úgy érezte, mindjárt megfullad. Hallotta, ahogy a többiek önfeledten nevetnek, ettől még inkább elfogta a rosszullét. Felpattant a helyéről, hallotta, hogy Blaise kérdezett tőle valamit, ám mire válaszolhatott volna, a nyüzsgő, morajló helyiséget maga mögött hagyta. Tébolyából egy erőteljes lökés szabadította meg. Először egy fekete hajkoronát látott, majd mikor elkapta a tulajdonosát és meglátta makulátlan arcát, a hosszú, dús szempilláit, tengerkék szemét, gyönyörű, telt ajkait, és tökéletes, karcsú derekát, elkapta egy régi, de mégis ismerős érzés: a nemi vágy.
- Bo... Bocsánat, Draco. Kissé figyelmetlen voltam.
- Te tudod a nevemet, de én nem tudom a tiédet - szólalt meg Draco, miközben a lány talárján vizsgálgatta a Hollóhát címert.
- A te nevedet mindenki ismeri - felelte szégyenlősen. - Gwendolyn Conteville vagyok.
- Sosem hallottam rólad.
- Idén kerültem ide. Egy évfolyammal alattad járok.
- Bocs, de mennem kell. Nagyon örültem - húzta mosolyra a száját Draco.
- Nem futunk össze valamikor? Szívesen megismernélek - szólt utána a lány, epekedő pillantásokat vetve a mardekáros távolodó alakjára.
- Roxmortsban összefuthatunk - mondta Draco hátra sem fordulva.
Üresfejű, buta liba, amikor akarom, megkapom. Elég, ha úgy nézek rá és máris a lábam előtt hever. Mi a fene van a mostani lányokkal?
A nagy Draco Malfoy nincs megelégedve azokkal, akik azt csinálják, amit ő akar? Azt hittem ez minden vágyad.
Ez nem ilyen egyszerű, de te ezt te úgy sem tudod, mert még kapcsolatod sem volt.
Semmi közöd a magánéletemhez!
Látod sárvérű, nem minden a tudás.
Fejezd be!
Potter és a Weasley patkány is csak barátként néz rád.
Hermione szeméből egy hatalmas könnycsepp pottyant az előtte heverő, teleírt pergamenre.