Hermione Granger a tanév végi események miatt még inkább vissza vágyott  a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. A három jó barát vidáman, egymásba karolva  sétáltak a dohos pincehelyiség felé, ahol egy dupla bájitaltant kellett végigszenvedniük a mardekárosok és az új tanár, Lumpsluck tanár úr társaságában. Hermione nagyon örült, mikor kiderült,  hogy  két barátja is vele tarthat, hiszen Lumpsluck engedett a Piton által kiszabott, szigorú RBF-vizsga kritériumából. Mikor Hermione szeme megszokta a tanteremben honoló félhomályt, azonnal az első padba vetette magát. Ron és Harry mögötte foglaltak helyet, kizárólag azért, hogyha az órán nehézségekbe ütköznek, hozzá forduljanak segítségért.

- Jó napot kívánok mindenkinek!

- Jó napot kívánok, Lumpsluck professzor - kántálták kórusban a diákok.  

"– No hát akkor, lássunk hozzá! – szólalt meg Lumpsluck. Terjedelmes alakjának körvonalai finoman remegtek a színes párafelhők mögött. – Vegyetek elő a mérleget, az alapanyag-készletet és persze a Bájitaltan haladóknak című könyvet...

– Tanár úr – emelte fel a kezét Harry.

– Parancsolj, kedves fiam.

– Nekem nincs se mérlegem, se könyvem, se semmim – és Ronnak sincs. Úgy tudtuk, hogy nem mehetünk RAVASZ-ra bájitaltanból...

– Á, igen, igen... McGalagony professzor szólt rólatok... Semmi probléma, kedves fiam, semmi probléma. Nyugodtan szolgáljátok ki magatokat a tárolószekrényből, mérleget is kerítünk nektek, és akad itt néhány régi tankönyv. Aztán majd írtok a Czikornyai és Patzába... 

Lumpsluck odadöcögött a sarokban álló szekrényhez, előásott belőle két patinás rézmérleget, valamint két viharvert példányt Libatius Tinctor Bájitaltan haladóknak című művéből. Mindezeket átadta Harryéknek, aztán ismét a csoporthoz fordult.

– Jól van – szólt elégedetten, s arany mellénygombjait komoly szakítópróbának kitéve kidüllesztette amúgy is domborodó mellkasát. – Mint látjátok, előre elkészítettem néhány főzetet – csak kedvcsinálónak. Ezek mind olyan bájitalok, amelyeket a RAVASZ-vizsgával a zsebetekben már magatok is el tudtok majd készíteni. Bizonyára mindegyikről hallottatok már. "

A professzor egy asztal köré terelgette a tanulókat. 

– Nos tehát, a mai napon egy nagyon különleges balzsamról fogunk tanulni. Gyertek közelebb, vizsgáljátok meg és gondolkodjatok mi is lehet ez .Hermione közelebb lépett az üsthöz, hogy jobban lássa. A szagtalan, sűrű, krémállagú folyadéknak bézs színe volt. Gondolkodás nélkül emelte kezét a magasba.

- Tessék, kedveském

- Ez Gondolatbalzsam.

- És mire használjuk?

- Ha két ember magára keni, hallani fogják egymás gondolatait, bármily távol vannak egymástól, de csak miután beszívta a bőrük a balzsamot  – hadarta a lány, majd vett egy nagy levegőt és folytatta. – Megszüntetése csak ellenszerrel lehetséges. Amikor Tudjukki hatalmon volt rengeteg varázsló és boszorkány használta kapcsolattartás lévén.

- 20 pont a Griffendélnek. Hogy hívnak kedveském?

- Hermione Granger vagyok.

Lumpsluck professzor bólintott, és feljegyezte a nevet a képzeletbeli noteszébe.-

- Párosával fogunk dolgozni - Ron azonnal pisszegni kezdett, ám Hermione tudomást sem vett róla, fokozott figyelemmel összpontosított a professzor minden mondatára. – Hogy izgalmassá tegyük az egészet, ki fogjuk sorsolni.

Ron fájdalmasan nyögött egyet, Hermione  ösztönösen körülnézett. Szerencsére nem látott olyan embert, akivel nehezére esett volna összedolgoznia. Lumpsluck egy bonyolultnak tűnő varázslattal azonnal a táblára firkantotta a párosításokat. Hermione lesápadt, amikor megpillantotta a neve mellett kiírt girbegurba betűket: Draco Malfoy. A lány azonnal a mardekáros felé fordította a fejét. Malfoy azonban mit sem törődött vele, unottan és kifejezéstelen arccal bámult maga elé, mintha transzba esett volna.  Mikor a mellette ülő Blaise Zambini oldalba bökte, üresen a táblára pillantott, majd egy fintor keretében Hermione szemébe nézett és előkelően elfordította a fejét.  A lány tudta nagyon jól, hogy Draco Malfoy kizárt dolog, hogy megmozdul - ezt Zambini távozása is megerősítette-, kénytelen-kelletlen elindult a "helyére". Miközben közeledett a szőke hajúhoz volt ideje tüzetesebben megvizsgálni jelenlegi kinézetét. Szokatlanul csendes és visszahúzódó volt, bár nem mintha hiányoztak volna neki a gúnyos megjegyzései. A kinézete is teljesen megváltozott, lefogyott, arca beesett. Bármi is történt Malfoyjal,  hatalmas változásra késztette és testileg-lelkileg meggyötörte. Már akkor sem csattant ki az egészségtől, amikor az Abszol úton kémkedtek utána. Lehetséges, hogy Harrynek tényleg igaza van, és halálfaló lett? Tényleg kapott  a Sötét Nagyúrtól valamilyen feladatot? Nem, biztosan nem. Akkor boldog lenne, hiszen teljesült volna minden álma. Hermione arra eszmélt, hogy a többiek is helyet foglaltak körülöttük.- A bájital receptje az ötvenhatodik oldalon található. Jó munkát – Hermione kihalászta a könyvet a táskájából, majd küldött egy barátságos mosolyt Ronnak és Harrynek szerencséjük volt, együtt ülhettek. Nagyot sóhajtott, majd elolvasta a receptet és hozzálátott a hozzávalók előkészítéséhez. Rápillantott a mellette helyet foglaló Draco Malfoyra, aki még mindig üresen bámult maga elé.

- Malfoy, ha azt gondolod, hogy egyedül fogom megcsinálni, akkor nagyot tévedtél – morogta mérgesen a griffendéles lány. Malfoy felkapta a fejét, és szürkéskék szemeit összeszűkítve a csokoládébarna szemekbe mélyesztette.

- Rendben Granger, csak fogd be a szád – a fiú felkelt a helyéről és átnézte a receptet. Hermionénak itt volt az alkalom, hogy jobban megnézze Malfoyt. Magában elkönyvelte, hogy nőtt egy pár centit a nyáron, de emelett tényleg lefogyott. A griffendéles sejtette, hogy valami nagyon megviseli a régen fennhéjázó Malfoyt. Eltűnt a büszke testtartás, a gúnyos beszólás, az önelégült vigyor. Helyette egy önpusztító Draco Malfoy állt mellette. Arcáról nem igazán tudott semmilyen érzelmet leolvasni. Hermione összerezzent, amikor a fiú a mellette lévő késért nyúlt.