"- Tedd meg, Draco, vagy állj félre, hogy valamelyikünk... - kárálta a nő, de ebben a szempillantásban ismét kicsapódott a toronykilátó ajtaja, és megjelent Piton. Ott állt a csigalépcső tetején, kezében a pálcájával, s fekete szeme gyorsan végigsiklott a jelenlévőkön: a mellvéd tövébe roskadt Dumbledore-on, a négy halálfalón, köztük a megvadult vérfarkason, és Malfoyon, aki már egész testében remegett, mintha epilepsziás rohama lenne. Szemei üvegesen meredtek Dumbledore-ra.
- Van egy kis gond, Piton - szólt a ragyás Amycus, szemét és pálcáját egyaránt Dumbledore-ra szegezve. - Úgy tűnik, a gyerek nem képes...
Ekkor azonban még valaki kimondta Piton nevét, ha egészen halkan is:
- Perselus...
Piton nem szólt, csak megindult előre. Malfoyt durván félrelökte, a három halálfaló pedig szó nélkül hátralépett, s még a vérfarkas is behúzta a nyakát. Piton ránézett Dumbledore-ra. Arca az undor és a gyűlölet kifejezésébe merevedett.
- Perselus... kérem...
Piton felemelte a pálcáját, és Dumbledore-ra szegezte.
- Avada Kedavra!
A pálca hegyéből kitörő zöld fénycsóva a mellkasa közepén találta el Dumbledore-t. Az ősz varázsló egy pillanatig mintha lebegett volna a zöld koponya alatt, majd lassan zuhanni kezdett, akár egy hatalmas rongybaba, és eltűnt a mellvéd mögött a mélyben."
Draco meredten állt, és sokkoltan bámulta a helyet, ahol az igazgató pár másodperce állt. Érezte, hogy valaki a vállára tette a kezét, és erősen megszorította.
- Futás, Draco - kiabálta a fülébe Piton. A lábai engedelmeskedtek, azonban elméje még mindig nem tudta feldolgozni a történteket. Hallotta Potter hangját az igazgatói irodából. Lövése sem volt, honnan került elő. Valószínűleg Piton is meghallhatta, mert egyre gyorsabban futott. Menekülés közben látta, ahogy diáktásai kiválóan állják a sarat a halálfalókkal szemben. Mire újra feleszmélt, a parkban találta magát. A hideg levegő szúrta a tüdejét, de nem állt meg, csak akkor, amikor az egyik halálfaló megtántorodott és felbukott. "Nem álltak meg harcolni, egyre közeledtek a kapuhoz, amin túl semmi nem akadályozta őket a dehoppanálásban.
- Stupor! - hallotta Potter hangját maga mögött.
Az ártás célt tévesztett, elsuhant Piton feje mellett.
- Fuss, Draco! - kiáltotta Piton, aztán megállt és megfordult." A kapun kiérve lerogyott a kerítés tövébe, hallotta, hogy a távolban Piton üvöltését:
- Ne merészelj gyávának nevezni!
Draconak, ha fele annyi bátorsága lett volna, mint keresztapjának, már rég a Rend oldalán harcolt volna. Annyi mindent másképp csinálhatott volna, de nem tette, mert úgy gondolta, nem érdemli meg. Draco Malfoy nem gyáva volt, csupán csak félt önmagától. Összerogyott a kapu tövében és a feszültség, ami hónapok óta halmozódott benne, most kitört belőle. Többé nem szégyellte a könnyeit, nem takarta el az érzéseit.
- Mit picsogsz mán? - lépett oda hozzá az egyik halálfaló, akinek még a nevét sem tudta. Barna haja csöpögött a zsírtól, fekete tekintete megvetést sugárzott. - Netán félsz a Sötét Nagyúr szeme elé kerülni?
- Nem félek már senkitől és semmitől! - vicsorogta Draco, és olyan hirtelen pattant fel, hogy a partnere pár lépést hátrált.
- Nem teljesítetted a feladatot, ifjú komám. A Nagyúr meg fog büntetni.
- Állok elébe - kiabált Draco. Ennél rosszabb már amúgy sem lehetne. A barátaival - már, ha voltak neki egyáltalán - nem találkozhat, mert Voldemort parancsait kell teljesítenie, az iskolába ezek után nem biztos, hogy visszatérhet, nem lehet együtt azzal a személlyel, akibe szerelmes. Már elhatározta, hogy a szobájába hoppanál, összepakol, s bújdosni fog, de Piton megérkezett és a tervéről le kellett mondania. A Malfoy-kúria nappalijába találta magát. Amit eddig az otthonának nevezett, mostanra a Sötét Nagyúr főhadiszállásává vált. A nappaliban egy csapatnyi sötét varázsló teppedt, akik a Malfoyok által nagy becsben tartott, kiváló minőségű whiskeyt iszogatták abból a kristálypohárból, amit az anyja nászajándéknak szánt.
- Lám, lám. - A szőke összerezzent a fagyos, élettelen hangtól, ami közvetlenül a háta mögül jött. Megfagyott benne a vér. - Ifjú Malfoy, szégyent hoztál a családodra.
- Hagyja békén, ő még gyerek! - Narcissa feldúltan rohant be a nappaliba, ahol a mulatozó halálfalók most hirtelen abbahagyták tevékenységüket, kényelmesen elhelyezkedtek a fekete bőrkanapén, hogy az első sorból nézhessék a jelenetet. Voldemort egy szempillantás alatt az a nő előtt termett.
- Narcissa, kedvesem... - Voldemort hosszú, sápadt ujjaival megérintette az arcát. - Az anyai ösztönök feltörtek belőled? A fiúnak két feladatot adtam, az egyiket sikerült is végrehajtania.
Ismét Dracohoz fordult.
- Azt is tudom, hogy képtelen voltál megölni Albus Dumbledore-t - hangja undorral volt teli, mikor kiejtette a volt igazgató nevét. - Te is tudod, Draco, hogy ezért bűnhődnöd kell.
- A fiam nem gyilkos - kiabálta az anyja. Voldemort nem szólt egy szót sem, a pálcáját előkapta és a két halálfalót, akik a kanapén ücsörögtek, egy pálcaintéssel magához igézte.
- Vigyétek a nőt a pincébe! - A két férfi engedelmeskedett, és kivezették a helyiségből. Pár másodperccel később a roxforti delegáció megérkezett.
- Nagyuram... - kezdett bele mondandójába Amycus, de csak némán tátogott tovább.
- Perseluson kívül, mindenki hagyja el a helyiséget.
Amikor mindenki távozott, Voldemort két hívéhez fordult.
- Perselus... Nagyszerű munkát végeztél, ám azt nem kértem tőled, hogy plussz munkát végezz.
- Nagyuram, Draco nem volt képes megtenni, amire kérted, viszont, mikor felértünk a toronyba, már lefegy...
- Draco nem tett eleget a kötelezettségeinek! Most vallotta be az előbb.
- Éjt nappallá téve azon a merlinverte szekrényen dolgoztam - kelt ki magából az ifjú Malfoy, egész teste remegett a dühtől.
- Nocsak... Úgy látom, a szüleid nem neveltek meg rendesen, mert csúnyán feleselsz. Szólok apádnak, hogy nem ártana a körmödre nézni.
- Nagyuram, engedd meg, hogy közbeszóljak - szólalt meg óvatosan Piton. - Draco egész évben kiválóan teljesített az iskolában, ezen felül a híveid bejutottak a Roxfortba, ami a fiú érdeme. Igaz, nem ölte meg Dumbledore-t, ahogy te kérted tőle, de az igazgató halott.
- Mivel kegyes vagyok, ezért elmehetsz - biccentett. - Draco, veled még vanegy kis elintézni valóm.
Piton kelletlenül sétált ki az ajtón. Draco reménykedve nézte távolodó keresztapja hátát. Mikor az ajtó bezáródott mögötte, Voldemort felemelte pálcáját és jeges hangján suttogta:
- Crucio!