Hermione visszatért a klubhelyiségbe, ahol néhány alsóéves rendetlenkedett, illetve Von-Von és Lavender a kanapén ülve enyelgett. A boszorkány bosszúsan megindult a hálókörlet felé, de Parvati feltartotta.
"- Szia, Hermione! – köszönt barátságosan.
- Szia, Parvati! – szólt Hermione, egy pillantásra se méltatva Ront és Lavendert. – Te is jössz Lumpsluck fogadására?
- Nem hívtak meg – felelte szomorúan Parvati. – Pedig nagyon szívesen elmennék, azt mondják, tök jó lesz… De te mész, ugye?
- Igen, nyolckor találkozom Cormakkel, és…
   Olyan hang hallatszott, mint mikor kirángatják a pumpát az eldugult lefolyóból, és Ron arca elvállt Lavenderétől. Hermione úgy tett, mintha nem látott és nem hallott volna semmit.
- …és együtt megyünk fel a partira.
- Cormackel? – csodálkozott Parvati. – Mármint Cormac McLaggennel?
- Igen – felelte édesdeden Hermione. – Azzal, aki majdnem – nagyon érősen megnyomta a szót – a Griffendél őrzője lett.
- Szóval, akkor jársz is vele? – kérdezte ámulva Parvati.
- Hát… persze, nem is tudtad? – felelte Hermione rá cseppet sem jellemző kuncogással.
- Nem! – Parvatit lázas izgalomba hozta a szaftos információt. – Te aztán bírod a kviddicsezőket! Előbb Krum, most McLaggen…
- Csak az igazán jó kviddicsezőket szeretem – pontosított negédes mosollyal Hermione. – Na jó, szia… mennem kell készülni a partira…"
   Hermionénak egy visszafogott, viszont hihetetlenül dögös, fekete kisestélyi ruhára esett a választása. Haját kontyba fogta, kilógó tincseit egy pálcaütéssel göndörré varázsolta. - Szia, Cormac! - köszöntötte partnerét.
- Szép estét, Hermione! Nagyon csinos vagy  – vigyorodott el McLaggen, és kezét a lány fenekére helyezte.
Merlinre, ez meg mit művel?
Azonnal megszaporázta a lépteit, de még így is egy örökkévalóságnak érezte az utat a helyszínig. Mikor megérkeztek, Hermionénak ideje sem volt odaköszönni a többieknek, mert Cormac azonnal felkérte táncolni. Minden porcikája tiltakozott az érintése ellen, de akárhogy igyekezett, nem tudott kitérni Cormac keze alól. Kis idő múlva megelégelte, és pánikszerűen menekült a közeléből.
"- Ki kell mennem a mosdóba – szólt kétségbeesve Hermione, mire Cormac engedett a szorításból.
- Rendben, drágám, siess – duruzsolta a fiú a filébe. Hermione amilyen gyorsan csak lehetett, kitért a csók elől. Elindult a terem másik végébe.
- Hermione, Hermione!
- Harry! Hála istennek, hogy megvagy! Szia, Luna!
- Veled meg mi történt? – kérdezte Harry, mivel Hermione olyan kócos és zilált volt, mintha egy ördöghurok-erdőn verekedte volna át magát.
- Épp most szöktem meg… szóval, idáig Cormackel voltam – felelte a lány. – A fagyöngy alatt – tette hozzá magyarázatképpen, mivel Harry továbbra is kérdőn nézett rá.
- Te akartad, megérdemled – foglalta össze a véleményét Harry.
- Vele tudtam a legjobban bosszantani Ront – érvelt hideg logikával Hermione. – Előtte Zacharias Smith-t fontolgattam, de mindent számba véve úgy gondoltam…
- Fontolgattad Zacharias Smith-t? – visszhangozta borzadva Harry.
- Igen, és most már kezdem bánni, hogy nem mellette döntöttem. Gróp finom úriember ehhez a McLaggenhez képest. Gyertek, menjünk át oda, úgyis látjuk, ha jön, olyan magas…
   Hármasban megindultak a helyiség túlsó oldala felé, útközben szereztek egy-egy kupa mézsört. Amint leültek egy asztalhoz, Luna kiment a mosdóba.
- Tisztázzunk valamit! El akarod mondani Ronnak, hogy manipuláltad az őrzők válogatását?
Hermione felvonta a szemöldökét.
Lehet, hogyha elveszítette volna a posztját, akkor most nem lógna folyton Lavender szájába.
- Feltételezed, hogy ilyesmire vetemednék?
Harry sanda szemmel nézett a lányra.
- Ha képes voltál randizni McLaggennel…
- Az egészen más dolog – szegte fel a fejét méltóságteljesen Hermione. – Eszem ágába sincs beszélni róla Ronnak, hogy szerinted mi történt a válogatáson.
Egyébként is, én csak jót akartam.
- Jaj, de jó! – sóhajtott őszinte megkönnyebbüléssel Harry. – Csak mert attól teljesen kiborulna, és tutira elvesztenénk a következő meccset…
- Már megint a kviddics! Titeket fiúkat semmi más nem érdekel? Azt hiszed, Cormac megkért, hogy beszéljek magamról? Ó, dehogy, egész idő alatt a Cormac McLaggen száz nagy védése című végtelen monológot hallgattam… Jaj istenem, jön!
Hermione olyan hirtelen tűnt el, mintha dehoppanált volna."

Draco felzaklatta magát Granger  gondolatai miatt, ezért a Szükség Szobájából kilépve, azonnal a parti színhelye felé vette az irányt. Azzal azonban nem számolt, hogy az iskola gondnokába belefut.
- Megvagy! – recsegte Frics.
- Én csak a karácsonyi partira megyek, Lumpsluckhoz – mentegetőzött. Sajnálatára Frics ezt nem hagyta ennyiben és utána akart járni az igazságnak, ezért betuszkolta őt a bájitaltanár irodájába.
"- Lumpsluck professzor! – sípolta a gondnok, dülledt szemében a csínytevő-vadászat gyújtotta eszelős fénnyel. – Ez a tanuló egy fenti folyosón ólálkodott. Azt állítja, hogy meghívást kapott az ön fogadására, de késve indult el. Valóban meghívta őt, professzor úr?
Draco dühösen kiszabadította magát Frics markából.
- Jó, elismerem, nem vagyok meghívva! – csattant fel. – Be akartam szökni! Most elégedett?
- Nem vagyok elégedett. Erre most csúnyán ráfizetsz! Nem megmondta az igazgató úr, hogy külön engedély nélkül nincs éjjeli mászkálás, mi?
- Hagyja csak, Argus, hagyja – legyintett nagylelkűen Lumpsluck. – Karácsony van, és nem bűn, ha valaki el akar jönni egy partira. Ez egyszer eltekintünk a büntetéstől. Maradhatsz, Draco.
- Nagyon köszönöm, professzor úr – Draco mosolyba rendezte vonásait.
- Ugyan, semmiség, semmiség – söpörte félre Malfoy hálálkodását Lumpsluck. – Végül is ismertem a nagyapádat…
- Mindig a legnagyobb elismeréssel beszél önről, uram – sietett hízelegni Malfoy. – Azt mondta, ön a legkiválóbb bájitalfőző, akit ismer – Draco próbálta lerázni magáról Pitont." Tekintete meg akadt Hermione Grangeren, aki Ginny Weasleyvel beszélgetett elmélyülten.  Gerincén végigfutott egy nagyon kellemes és ismeretlen borzongás.
Okoskodó sárvérű. Mitagadás, ma nagyon csinos. Azt mondtam Grangerre, hogy csinos? Mi van velem?
Gondolatmenetéből Piton szakította ki.
"- Beszédem van veled, Draco.
- Ejnye, Perselus, karácsony van, ne légy túl szigorú…
- Házvezető tanáraként el tudom dönteni, milyen mértékű szigor a helyénvaló – felelte hűvösen Piton – Gyere velem, Draco!
   Azzal kivált a társaságból, s a szőke fiú kelletlenül követte. Némán, sietősen végiglépdeltek az üres folyosókon, majd betértek egy eldugott terembe.
- Tudod, hogy nem hibázhatsz, Draco, mert ha kicsapnak…
- Nem érti, hogy nem volt hozzá semmi közöm?
- Remélem, igazat mondasz, mert ez rettenetesen ügyetlen és ostoba dolog volt. Máris felmerült a gyanú, hogy benne volt a kezed.
- Ki gyanúsít engem? – dühöngött Draco.
Harry Kibaszott Potter!
– Utoljára mondom, nem én voltam! Annak a Bellnek biztos van valami ellensége, akiről nem tudnak… Ne nézzen így rám! Tudom, hogy mire készül, nem vagyok teljesen hülye, de nem fog összejönni!
Egy pillanatig csend volt, aztán Piton halkan így szólt:
- Á… látom, Bellatrix nénéd megtanított az okklumenciára. Milyen gondolatokat próbálsz eltitkolni a mestered elől, Draco?
- Előtte semmit nem akarok eltitkolni! De maga ne ártsa bele magát!
- Szóval, ezért kerülsz engem év eleje óta. Féltél, hogy beleavatkozom a dolgodba? Ha bárki más venné a bátorságot, hogy sorozatos felszólítások után se jelenjen meg a szobámban…
- Küldjön büntetőmunkára! – acsargott Draco. – Jelentsen fel Dumbledore-nál!
- Nagyon jól tudod, hogy egyiket sem akarom tenni – felelte végül Piton.
- Figyelj rám! – Piton lehalkította a hangját. – Segíteni próbálok neked. Megesküdtem anyádnak, hogy védelmezni foglak. Letettem a Megszeghetetlen Esküt, Draco…
- Sajnos úgy tűnik, meg kell szegnie, mert én nem kérek a védelméből! A feladat az enyém, én kaptam, és én is fogom elvégezni. Megvan a tervem, működni is fog, csak egy kicsit tovább tart, mint gondoltam!
- Mi a terved?
- Semmi köze hozzá!
- Ha elmondod, mire készülsz, támogatni tudlak..
- Köszönöm szépen, van elég támogatóm! Nem vagyok egyedül!
- Ma mindenesetre egyedül voltál. A legnagyobb fokú ostobaság volt előőrs és hátvédek nélkül a folyosókra merészkedned. Ezek elemi hibák…
- Velem lett volna Crac és Monstro, ha maga nem küldi büntetőunkára őket!
- Halkabban! – sziszegte Piton. – Ha Crak és Monstro barátaidnak szándékukban áll idén végre letenni az RBF-et sötét varázslatok kivédéséből, akkor egy kicsit szorgalmasabban kell dolgozniuk, mint…
- Mit számít ez? – vágott közbe Draco. – Sötét varázslatok kivédése… Ez egy vicc, nem? Színjáték! Melyikünk akar védekezni a fekete mágiával szemben?
- Ez a színjáték feltétlenül kell a sikerhez, Draco! Mit gondolsz, hol lennék ma, ha annak idején nem tudtam volna, mit kell tennem? És most jól figyelj rám! Óvatlan vagy, éjszaka egyedül kóborolsz, hagyod, hogy elkapjanak. ha olyan segítőkre bízod magad, mint Crak és Monstro…
- Nemcsak ők segítenek! Mások is állnak mögöttem, sokkal jobbak!
- Akkor hát avass be engem is, hogy…
- Tudom, mi jár a fejében! A dicsőségemre fáj a foga!
- Úgy beszélsz, mint egy gyerek. Megértem, hogy felkavart apád bebörtönözése, de…
- Hallgasson!" – kiabálta Draco. Semmi mást nem akart, csak azt, hogy hagyják végre békén.

Ez a fejezet sokkal inkább Rowling érdeme, mint az enyém. Én csak összekapcsoltam a könyvbéli eseményeket a saját történetemmel. A sztoriról annyit kell tudni, hogy körülbelül 6 éve íródott, most jelentős átíráson megy keresztül.

Kérlek titeket, olvassatok bele a Lélek (h)arcaiba is, ami ugyan nem fanfiction, de szeretném, ha mondanátok róla véleményt.

Köszönöm, hogy olvastok! Szuperek vagytok! 😆❤