Hermione és Ron kapcsolata gyakorlatilag pengeélen táncolt. Ennek tetejében Harry előléptette magát békebíróvá, és a lányon gyakorolta meggyőző képességét.
Miután a lány zsörtölődve elhagyta a bájitaltantermet (Harry újabb sikere miatt, ami szintén a Félvér Hercegnek volt köszönhető), valaki elkapta a karját, és berángatta őt egy szűkebb helyiségbe. Mikor felnézett egy szürke szempárral találta szembe magát.
- A gyengéd megszólítás nem a te erényed – Hermione próbált érzelemmentes és kimért maradni, de Draco felbukkanásától szívverése felgyorsult. – Mit akarsz Malfoy?
- Mit tud Potter?
- Mindent, de nem tőlem. Év eleje óta azt szajkózza, hogy halálfaló vagy és feladatot kaptál Vodemorttól. – Draco feszülten beletúrt szőke hajába. Hermione egy kicsit közelebb lépett hozzá és megfogta a kezét.
- Tudom, hogy meg fog ölni, ha nem teszel eleget a kérésének. Draco, egy ideig fel tudom tartóztatni Harryt, de óvatosabbnak kell lenned.
- Nem kell a segítséged! Tudtommal nem egy oldalon állunk – Draco elhúzódott a lánytól. Megalázva érezte magát, amiért segíteni próbálnak neki. Ez az ő problémája volt, őt bízta meg a Sötét Nagyúr, és csakis ő, egyedül oldhatta meg.
- Ez igaz! De nem te dönthetted el, hogy melyik oldalon akarsz harcolni.
- Te sem, hisz sárvérű vagy.
- Neked volt választásod...
- Nincs. Most már nincs – Draco olyan halkan ejtette ki a szavakat, hogy Hermione is alig hallotta. - Maradj távol tőlem!
- Most sem én rángattalak be ide. Mi folyik itt, Draco?
Hermione visszatartott lélegzettel várta a válaszokat. A mardekáros feszülten ránézett, kezével gyengéden megemelte az állát. A barna szempár idegesen, kissé félve vizslatta a szürkéskék íriszeket. Malfoy lassan a lány ajkához hajolt, s egy lágy csókot lehelt rá, amitől Hermione lábai zselévé változtak.
- Kérlek, vigyázz magadra, Hermione!
Mire szólásra nyithatta volna a száját, Draco faképnél hagyta. Ott állt a sötétben egy halom megválaszolatlan kérdéssel, a hevesen dobogó szívével, és néhány elmorzsolt könnycseppel.
  A griffendéles boszorkány az esetet követően hetekig nem tudott aludni, és azon kapta magát, hogy az órák közben is el-elkalandoznak a gondolatai, amik leginkább Draco Malfoyra és az ő rejtélyes tetteire korlátozódtak.
- Miss Granger! - szólította vissza McGalagony hangja a valóságba.
- Tessék, tanárnő!
- Legyen szíves fáradjon ki! - Hermione kicsit idegesen lépett az idős boszorkányhoz. A tanárnő folytott hangon suttogott neki valamit, amit senki más nem hallhatott. Ezután már csak azt lehetett látni, hogy a lány pánikszerűen kirontott a teremből.
"Miután megtudta, hogy Ron mérgezett mézbort ivott, holtsápadtan futott be a gyengélkedő elé, meghallgatta Harry beszámolóját, amitől még jobban megrémült. Hermionén kívül Harry, Fred és George és Ginny várták, hogy az igazgató megjelenjen.
- Szóval az italban volt a méreg? – kérdezte halkan Fred.
- Igen- vágta rá Harry. – Lumpsluck kitöltötte...
- Elképzelhető, hogy észrevétlenül belecsempészett valamit Ron poharába?
- Igen – felelte Harry -, de miért akarta volna Lumpsluck megmérgezni Ront?
- Fogalmam sincs – ráncolta a homlokát Fred. – Nem lehet, hogy véletlenül összecserélte a poharakat? Hogy neked szánta a mérget?
- Miért, Harryt van oka megmérgezni? – kérdezte Ginny.
- Harryt biztosan sokan szeretnék eltenni láb alól – felelte Fred.
- Szerinted Lumpsluck halálfaló? – nézett rá Ginny.
- Minden lehetséges – válaszolt Fred.
- Például az is, hogy az Imperius hatása alatt áll – jegyezte meg George.
- Meg az is, hogy ártatlan – vetette ellen Ginny. – Lehet, hogy a palackban volt a méreg, és akkor valószínűleg magának Lumpslucknak szánták.
- Ki akarná megölni Lumpsluckot?
- Dumbledore azt mondta, Voldemort meg akarta magának szerezni az öreget. Lumpsluck egy évig bujkált, mielőtt a Roxfortba jött. És lehet, hogy Voldemort azt hiszi, hogy a vén csataló értékes értékes szolgálatokat tehet Dumbledore-nak.
- De hát azt mondtad, hogy Lumpsluck Dumbledore-nak szánta a mézbort – emlékeztette Ginny Harryt. – Vagyis a kiszemelt áldzat akár Dumbledore is lehetett.
- Akkor a merénylő nem ismeri túl jól Lumpsluckot – mondta Hermione. Órák óta most szólalt meg először, a hangja pedig olyan volt, mintha náthás lenne. – Nála elég jó esély van rá, hogy egy ilyen finomságot inkább megtart magának.
- 'eermóne – hörögte váratlanul Ron, majd ismét horkolni kezdett.
Egyszer csak kitárult a gyengélkedő ajtaja, amin Hagrid csörtetett be esőtől csapzott hajjal.
- Nem tudom elhinni – dörmögte Hagrid. – Nézzetek rá szegényre... Ki akarj a bántani őt?
- Pont arról beszélgettünk – bólogatott Harry. – Fogalmunk sincs.
- Nem lehet, hogy valaki rászállt a Griffendél kviddics csapatára? – aggodalmaskodott Hagrid. – Előbb Katie, most meg Ron.
- Merényletsorozat egy kviddicscsapat ellen? Elég fura lenne – ráncolta a homlokát George.
- Szerintem is van kapcsolat a támadások között, de az nem a kviddics – szólt csendesen Hermione.
- Halljuk az okfejtést! – fordult felé Fred.
- Először is: mindkettőt halálos merényletnek szánták, és csak a szerencsén múlott, hogy egyik se lett az. Másodszor: se a méreg, se a nyaklánc nem jutott el ahhoz, akinek szánták. Ilyenformán persze a tettes egyenesen közveszélyes, hisz úgy tűnik, nem érdekli, hány emberrel végez, mielőtt eljut a kiszemelt áldozathoz. "

Hermione többször nem szólalt meg, aggódva figyelte Ron ájult testét. Mélyen, legbelül tudta, hogy ki állhat a mérgezés mögött, de azzal áltatta magát, hogy ez csak az ő agyának szüleménye. Ebben a szituációban féltette a barátait és az ősellenségét is, Draco Malfoyt, aki iránt az érzései mostanában száznyolcvan fokot fordultak. Őszintén megijedt, hogy elveszthet valakit, aki közel áll hozzá. Akármennyit civakodtak Ronnal az utóbbi időszakban, mégiscsak a barátja volt. Az, hogy majdnem elveszítette, rádöbbentette arra, hogy a nehéz időkben csak egymásra számíthatnak. Az sem érdekelte már, ha a Lavenderrel való cuppogását kell elviselnie. Az számított, hogy Ronald Weasley felépüljön.