A Roxfort még sosem volt ennyire csendes és melabús. A madarak sem csiviteltek, a szél sem lengette a fákat. Az egész környék gyászba borult. A vizsgákat is elhalasztották, és a tanítást is felfüggesztették. Harry, Ron, Ginny és Hermione minden idejüket együtt töltötték, naponta kétszer látogatták Billt, akit Greyback megtámadott, együtt ettek, így próbálták feldolgozni a történteket. A temetés előestéjén a klubhelyiségben ücsörögtek és a nyitott ablaknál nézték a naplementét.
- Lefekszem, holnap nehéz napunk lesz - szólt Ginny és a hálókörlet felé vette az irányt.
"– Figyelj, még aznap mikor... nos, találtam valamit a könyvtárban.
– Mit? – kérdezte Harry, és kiegyenesedett.
– Hát, csak annyi – fogott bele óvatosan Hermione –, hogy valamennyire igazam volt a Félvér Herceggel kapcsolatban.
– Miért kell ezt az orrom alá dörgölnöd? Gondolod, hogy nem jöttem rá magamtól is?
– Nem-nem-nem, nem úgy értem! – hadarta Hermione, majd gyorsan körülpislogott, hogy nem hallja-e őket valaki. – Abban volt igazam, hogy a könyv valamikor Eileen Prince-é volt. Mert hogy... ő volt Piton anyja!
– Hát az a csaj elég ronda volt hozzá – morogta Harry, de Hermione eleresztette a füle mellett a megjegyzést.
– Az egyik régi Prófétában találtam egy fizetett közleményt arról, hogy Eileen Prince hozzáment egy Tobias Piton nevű férfihoz, egy későbbi számban pedig megjelent, hogy a nő szült egy...
– Egy gyilkost – morogta közbe Harry.
– Hát... igen. Szóval... tulajdonképpen igazam volt. Piton biztos büszke volt rá, hogy ő félig Herceg. Az újságból az derült ki, hogy Tobias Piton mugli volt.
– Minden stimmel – bólintott Harry. – Az aranyvérű anyjára játszott rá, hogy bevágódjon Lucius Malfoynál meg a többi banditánál... Épp úgy, mint Voldemort. Aranyvérű anya, mugli apa... Szégyelli a származását, a fekete mágiához menekül, hogy féljenek tőle, felvesz egy hangzatos új nevet – Voldemort nagyúr, Félvér Herceg... Miért nem tűnt fel Dumbledore-nak, hogy...?
– Még mindig nem értem, miért nem nyomott fel téged Piton, amiért a könyvét használtad – jegyezte meg fejcsóválva Ron. – Biztos tudta, honnan veszed azokat a varázslatokat.
– Tudta – erősítette meg keserűen Harry. – Rájött, amikor a sectumsemprát használtam. Még legilimencia se nagyon kellett neki hozzá... Akár már előbb is kikövetkeztethette: amikor Lumpsluck áradozott, hogy milyen jó vagyok bájitaltanból. De az ő baja, minek hagyta a régi könyvét a szekrényben?
– De miért nem jelentett fel?
– Talán mert nem akarta nagydobra verni, hogy az övé volt az a könyv – vélekedett Hermione. – Dumbledore biztos nem dicsérte volna meg érte. És még csak le se tagadhatta, hogy az övé volt, mert Lumpsluck ráismert volna az írására. Különben is, a könyv Piton régi termében került elő, és Dumbledore biztos tudta, hogy Piton anyját Prince-nek hívták...
– Meg kellett volna mutatnom a könyvet Dumbledore-nak – dünnyögte Harry. – Egész idő alatt azt magyarázta nekem, hogy Voldemort már roxfortos korában is a velejéig gonosz volt, és én bizonyítani tudtam volna, hogy Piton is az volt...
– A gonosz egy kicsit erős szó – jegyezte meg csendesen Hermione.
– De hisz te magad szajkóztad, hogy az a könyv veszélyes!
– Csak azt akarom mondani, Harry, hogy túl szigorú vagy magadhoz. Tény, hogy undorítónak találtam a Herceg mágikus vicceit, de az meg se fordult a fejemben, hogy képes lenne gyilkolni...
– Egyikünk se hitte, hogy Piton... szóval értitek – motyogta Ron." Újabb hosszú csend furakodott közéjük.
- Megyek, lefekszem! Jó éjszakát!
Hermione egyáltalán nem volt álmos, ezért úgy döntött összepakolja a holmiját. Egyedül maradt, mert Parvatit és Lavendert a történtek után azonnal kivették a szüleik. Komótosan pakolta ki a szekrényét és olyan érzése támadt, hogy nem fog visszatérni többé. Mikor az utolsó ruhadarabot is a bőröndbe rakta, potyogni kezdtek a könnyei. Kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, hogy onnan is kirámoljon, ekkor megpillantotta az ékszerdobozt, amit Dracotól kapott. Óvatosan kivette, és megvizsgálta a medált. Eltűnt róla a gravírozás. Szomorúan meredt az ékszerre, azt gondolta, hogy Draco meghalt, ezért a mágiája is elszállt. Tenyerébe vette, és amint a bőréhez ért, felforrósodott. Ijedten dobta az ágyra, föléhajolt és gyanakvóan, tanácstalanul méregetni kezdte. Nem történt semmi, ugyanolyan volt, mint eredeti állapotában. Újra a tenyerébe vette és izgatottan forgatni kezdte, ekkor felfigyelt egy nagyon vékony repedésre az oldalán. Körmével feszegette, hátha kinyílik, de nem történt semmi. Hermione sietősen a pálcájáért nyúlt.
- Alohomora.
Nem történt semmi, a medál megmakacsolta magát és nem engedett kíváncsi gazdája akaratának. Hermione elmormolt jó pár varázsigét, de csalódnia kellett.
- Draco Malfoy, túljártál az eszemen - dünnyögte az orra alatt. Nagy meglepetésére a medál hangtalanul kinyílt, amiben egy apró pergament talált. Kezébe vette, széthajtotta, de csak egy tintapacát látott rajta. Felemelte a pálcáját és a pergamenre szegezte.
- Baziteo! - Ekkor a pergamen nőni kezdett, egészen addig, míg olvashatóvá nem váltak rajta a betűk.

Kedves Hermione,
ha ezt olvasod, akkor sikerült megfejtened a medál titkát. Bár megeshet, hogy csak véletlenül jöttél rá. Az ékszer a Malfoy család tulajdona, amit az üknagyapám, Rhodope Malfoy kriptájában találtam tavaly nyáron. Mellette hevert egy levél, amiben leírta, hogy ő is egy mugli születésű lányba volt szerelmes, de a családja eltiltotta tőle. Ezeket a medálokat használták arra, hogy tartsák a kapcsolatot, titkos találkozókra járjanak. Leírta azt is, hogy csak akkor működik, ha mindkét fél őszintén, tiszta szívből szereti a másikat, tehát, ha olvasod a levelemet, akkor semmi kétséged ne legyen az érzéseim felől, a párja ugyanis nálam van. A medál belseje postaként működik, de gondolom, erre már sikerült rájönnöd. Amikor üzenet van benne, felforrósodik, és csak akkor nyílik ki, ha kimondod a nevemet. Ellenáll minden varázslatnak, de erre most nem térnék ki bővebben. A másik különlegessége ennek az ékszernek, ha kimondod, hogy "Szeretlek!" a monogrammunk jelenik meg az elején. A medál mágiája nagyon összetett és az érzéseiddel működik. Megérzi, ha már nem szeretsz,vagy bizonytalan vagy az érzéseidben, akkor azonnal visszakerül hozzám. Remélem, minél hamarabb hallok felőled.
Szeretlek!

D.M.

Hermione miután mosolyogva összehajtotta a levelet, az apró ezüst ékszert becsukta és csodálkozva nézegette.
- Én is szeretlek!
Ekkor megjelent rajta a gravírozás. Az ékszerdobozából elővett egy nyakláncot, gondosan felfűzte a medált és büszkén a nyakába tette. A tükörben megvizsgálta újra a feliratot:
H.G+D.M.

VÉGE!

Sajnos, elérkezett ez a pillanat is! Kicsit szomorkásra sikeredett a befejezés, de ez a védjegyem.😊 Van egy nagyon jó hírem is! Hamarosan nekiülök és elkezdem megírni a könyv folytatását! Nagyon köszönöm a csillagokat, és a kommenteket, fantasztikusak vagytok!💕😘👌👏