A gyengélkedőn
A mosdóban történtek, nem maradtak titokban, futótűzként terjedtek a pletykák. Volt néhány igen szépen kiszínezett történet is, miszerint Draco Malfoy elvesztette egy karját. Hermione csak akkor értesült a mardekáros sérüléséről, amikor a folyosón sétálva elcsípett egy beszélgetés foszlányt.
- ...és látták Piton professzort kirohanni a Hisztis Myrle mosdójából karjában az ájult Draco Malfoyjal, akinek csupa vér volt mindene - újságolta Ernie McMillan. Hermione felkapta a név hallatán a fejét, és lassított iskolatársai mögött.
- Merlinre! - sikkantotta Hannah Abbott.
- Ez biztos csak pletyka! - legyintett Susan Bones.
- Nem az. Penelope Clearwater látta.
- Mi dolga volt abban a vécében? Oda senki sem jár... - forgatta a szemeit a vörös hajú lány.
- Sokszor megfordul arra felé. A diákok azt beszélik, hogy tudatmódosítókat használ titokban - szólt közbe Ernie.
- De mi történt Dracóval?
- Hallotam, amint Colin Creevey Seamus Finnigannak azt mondta, hogy azt hallotta, hogy Harry Potter vámpírrá változott és össze-vissza harapdálta. Állítólag annyi vér folyt, hogy egy kisebb vámpírklán jóllakhatott volna - a két lány jót nevetett Ernie viccén. Hermione úgy érezte, eleget hallott, ezért azonnal a Griffendél torony felé vette az irányt. A klubhelyiségben csak Ront találta, aki holtsápadtan ült a kanapén.
- Hol van Harry? - kérdezte feldúltan a lány.
- Semmit sem tudok. Bejött, elkérte a bájitaltan könyvemet, aztán elrohant.
- Igazak a pletykák?
- Milyen pletykák?
- Lényegtelen. Várjuk meg Harryt.
Egy órával később megjelent a klubhelyiségben, és elmesélte részletesen, mi történt.
"- Én megmondtam, hogy valami nincs rendjén azzal a Herceggel - zsörtölődött Hermione. - És igazam volt, látod?
- Nem, nem volt igazad - felelte mogorván Harry.
- Harry - csóválta a fejét Hermione -, hogy tudsz még mindig ragaszkodni ahhoz a könyvhöz, amikor egy ilyen átkot...
- Szállj már le a könyvemről! - dühöngött Harry. - A Herceg csak feljegyezte az átkot, nem ajánlgatta kipróbálásra. Honnan tudod, hogy nem ellene használta valaki, és ezért írta fel?
- Hát ez nem igaz! Még képes vagy őt mentegetni...
- Magamat nem mentegetem! - vágott a szavába Harry. - Hülyeség volt, amit csináltam, és nem csak azért, mert kábé egy tucat büntetőmunkát kaptam érte! Gondolhatod, hogy ha tudom, miféle átok ez, még Malfoyon sem használtam volna! De ne a Herceget hibáztasd! Nem írta mellé, hogy jaj, de jópofa, érdemes kipróbálni, egyszerűen csak feljegyezte magának!
- Jól értem, azt tervezed, hogy visszamész a...
- Igen, visszamegyek a könyvért. Figyelj: ha nincs a Herceg, nem nyertem volna meg a Felix Felicist, nem tudtam volna, mit kell beadni Ronnak, amikor méget ivott, és nem...
- És nem állnál teljesen érdemtelenül zseniális bájitalfőző hírében - folytatta epésen Hermione.
- Hagyd már békén! - szólt közbe mérgesen Ginny. - Malfoy egy főbenjáró átkot akart használni, nem hallottad? Örülj neki, hogy Harry tudott egy jó védekezést.
- Persze, hogy örülök, hogy kivédte Malfoy átkát! - felelte sértetten Hermione - De ne mondd a Sectumsemprára, hogy jó - nézd meg mire ment vele Harry! Hogy mást ne mondjak, úgy tudom, eléggé rontotta a csapatotok esélyeit...
- Jaj, nehogy úgy csinálj már, mintha értenél a kvidiccshez! - torkolta le Ginny. - Muszáj égetned magad?
Harry és Ron döbbenten pislogtak: a két lány, akik még soha nem vesztek össze, most karba tett kézzel duzzogtak. Hermione méltóságteljes pillantással felállt és kiviharzott a portrélyukon."
Az indulattól túlfűtve lépdelt előre és észre sem vette, hogy a lábai egyenes a gyengélkedő felé vezették. Óvatosan bekukucskált, félt attól, hogy Malfoy látogatói előtt nehogy lebukjon. Amikor megbizonyosodott arról, hogy senki nem láthatja meg, egy riasztó- bűbájt húzott a folyosó végére és belépett a helyiségbe. A mardekáros egyik karja be volt kötözve, de ezen kívül nem volt rajta látható sérülés. Ahogy közelebb ért az ágyához, észrevette, hogy a mardekároson nincs felső. Hermione az ajkába harapott a fiú tökéletesen kidolgozott teste láttán. Figyelmét azonban elvonta a hasán éktelenkedő jókora heg. Draco egy könyvet olvasott, amibe annyira belemerült, hogy észre sem vette a lányt, aki az ágy szélénél állt.
- Szia! - köszönt óvatosan Hermione.
- Granger, micsoda meglepetés - Draco halványan elmosolyodott, miközben feljebb ült az ágyon, a könyvet összecsukta és a szekrényre tette.
- Minek köszönhetem a látogatásod?
- Hát... aggódtam.
- Úgy néz ki, megmaradok. Viszont. Ha innen kikerülök, kinyírom azt a kis...
- Erre semmi szükség. Megkapta méltó büntetését. Év végéig büntetőmunkára lett ítélve, és kviddicsmeccsen sem vehet részt.
Draco önelégülten elvigyorodott.
- Mégis miféle sötét átkot használt Potter?
- Nem tudom, egy könyvben olvasta. Én mondtam neki, hogy ne használja, hisz nem tudjuk, mit okoz.
- Én voltam a tesztalany? - kérdezte gúnyosan.-
- Öhm... mondhatni - Hermione figyelmesen megvizsgálta a fiút. Arca a vérveszteségtől falfehér volt, ami most még jobban kihangsúlyozta a szemei alatt lévő sötét karikákat. - Malfoy, biztos jól vagy? Szörnyen nézel ki.
- Te nem különben, Granger.
- Látom, jobban érzed magad - szólt epésen a lány. - Akkor én megyek is.
- Nem kell megsértődni, csak vicceltem - válaszolt szem forgatva Draco. - Feszültnek tűnsz...
Draco félrehúzódott az ágyon, Hermione értette a célzást és leült. Annyira közel voltak egymáshoz, hogy összeért a karjuk.
- Feszült is voltam. Amikor meghallottam a pletykákat, annyira kétségbe estem. Egyből felrohantam a Griffendél toronyba, hátha ott magyarázatot kapok. Harry eltűnt és sokat kellett várni arra, hogy előkerüljön, annyira idegőrlő volt, kimerített. Aztán, amikor megtudtam az igazságot, kicsit megijedtem - hadarta, miközben szemei fátyolosak lettek.
- Ennyi mindent érezni, egyszerűen képtelenség! Csoda, hogy nem robbantál fel.
- Azt tudom, hogy neked nem erényed az érzelem - morogta Hermione.
- De, csak én ki is fejezem - mondta Draco, majd egy határozott mozdulattal maga felé fordította a lány fejét és megcsókolta.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro