Az óra további részében egymásra sem néztek, csak némán vagdosták, szeletelték, csepegtették a hozzávalókat a fortyogó üstbe. Hermione számára izgalmas volt a főzet elkészítése, ám a társaságáról már nem lehetett ugyanezt elmondani. Néha-néha padtársa felé pillantott, aki tökéletesen elrejtette az érzéseit rideg, sápadt arcáról, kivéve azt, hogy alig várja az óra végét. Malfoy számára az is megnehezítette a várakozást, hogy elsőként készültek el a bájitallal. Hermione unaloműzésként a mardekáros arcát fürkészte. Malfoy kifejezéstelen arccal továbbra is maga elé bámult, fakó, cserepes ajkait penge vékonyra húzta. Kecses, hófehér ujjaival egy végtelen ritmust dobolt az asztalon. Aztán hirtelen rideg, szürkéskék tekintetét a mogyoróbarna szemekbe mélyesztette. Hermione egy pillanatra megrémült, de állta a pillantását.

- Mi az, Granger, tetszik, amit látsz? - mordult rá.

- Én... Én csak... Elgondolkoztam.

-Most nincs kedvem a lányokhoz. Sárvérűekhez meg gusztusom. - Draco egy fintor keretében megszakította a szemkontaktust, és folytatta a melankolikus dobolását. Hermione felháborodva és megszégyenülve fordította el a fejét. Titokban hálát adott Merlinnek, hogy egész óra alatt ki sem nyitotta a száját, ki tudja, mit kellett volna elviselnie.  

- Lejárt az idő, kedveskéim - rikkantotta Lumpsluck, és izgatottan összedörzsölte tenyerét. Hermione fellélegzett a szabadság gondolatára. Semmi mást nem akart, minél gyorsabban szabadulni a Malfoy okozta, kellemetlen feszültségtől.  A tanár úr csigalassúsággal, minden egyes üstöt jól végigszemlélve járta körbe a padokat. Néhol hosszabb-rövidebb ideig megállt, hogy elcsevegjen a diákokkal. Hermione balszerencséjére ők voltak az utolsók, közben pedig a terem szélsebesen kiürült. Még Ron és Harry sem várták meg őt.

- Nézzük csak – a professzor óvatosan megkeverte. – Tökéletes – mosolygott, majd odébb állt. Valószínűleg ezen az órán összeszedte a legizgalmasabb információt, ezért nem akart beszélgetni. Hermione és Malfoy sietősen pakolták össze felszereléseiket, de a nagy kapkodásban Malfoy olyan erővel rúgott bele az asztalba, hogy a rajta levő üst felborult, majd a pad alatt pakolászó Hermione nyakába borult. A griffendéles azonnal felpattant.

- Malfoy! Megőrültél? Tudtam, hogy alattomos vagy, de hogy ennyire! – Hermione szemei szikráztak a dühtől. Draco égnek emelte a tekintetét, mintha Merlint átkozná azért, hogy eme idegesítő griffendélessel még egy percet el kell töltenie. 

- Véletlen volt... belerúgtam a padba – felelte olyan hangon, mint akiből most készül kitörni egy irdatlan nagy röhögés.

- Legalább ne hazudj – Hermione fenyegető lépéseket tett a mardekáros fiú felé. – Tetszik, amit látsz, igaz? – kérdezte, miközben a bájitalos tincseit fogdosta.

- Jobb, mint a régebbi – válaszolta gonoszan elvigyorodva Malfoy.

- Remélem ez is tetszeni fog – Hermione könnyes szemmel még közelebb lépett, majd pofon vágta a fiút. Fogta a táskáját és kiviharzott a teremből. Draco az arcát fogta, ami nagyobbat csattant és még jobban fájt, mert a lány keze  bájitalos volt. Hermione könnyeivel küszködve loholt végig a folyosón, mit sem törődve a kíváncsi diákokkal, akik összesúgtak a háta mögött, meg sem állt a Griffendél toronyig. Amikor belépett a klubhelyiségbe, Ron és Harry aggódva szaladtak elé.

- Hermione, mi történt veled? – kérdezte csodálkozva Ron.

- Malfoy.

- Az az alattomos görény – fújtatott Harry.

- Mindjárt jövök, lezuhanyozok.

Később a klubhelyiségben ücsörögve mesélte el a történteket. 

- Amúgy láttátok, Malfoy hogy néz ki? – kérdezte Hermione.

- Mint egy görény? – felelte bizonytalanul Ron.

- Nem, hanem... Olyan, mint egy élőhalott.

- Igen, nekem is feltűnt, de a gonoszsága az nem változott – bólogatott Harry. – Biztos, azon a feladaton dolgozik, amit Voldemorttól kapott, és komoly fejtörés okoz neki.

- Ugyan már, Harry! Tudjukki sem lehet annyira ostoba, hogy pont Malfoyt bízza meg egy veszélyes feladat végrehajtásával - kotyogott közbe Ron.

- Igaza van Ronnak – szólt csendesen Hermione.

- Jól van. Én a biztonság kedvéért rajta tartom a szemem – sóhajtott egy nagyot. – Jó lenne most belelátni Malfoy fejébe.

- Valószínűleg nem találnál benne semmit – mondta Ron. Erre mindhárman elkezdtek nevetni.

- Merlin szakálla – Hermione arcára ráfagyott a mosoly. Barátai kérdőn néztek a kétségbeesett arcú boszorkányra. – Ajajajaj. Meg kell keresnem Lumpsluck professzort...Azonnal... – motyogta Hermione.