Hermione az egész délutánt a könyvtárban töltötte és jegyzetelt. Sokat megtudott a gondolatolvasásról, rengeteg érdekes és a gyakorlatban is könnyen alkalmazható módszert sajátított el. Jó ideig ücsörgött belemélyedve egy vaskos ősrégi kötetbe, amikor észrevette, hogy társasága van.
- Szép napot, Malfoy! - köszöntötte társát. Hermione megpróbálta elásni a csatabárdot, és adott egy esélyt a mardekárosnak.
- Neked is - morogta. Nem tudta mire vélni ezt a kedvességet, de imponált neki, hogy a sárvérű végre tisztességtudóan viselkedik vele. - Találtál valamit?
- Sajnos nem. Ha lett volna más megoldás, Lumpsluck professzor mondta volna.
- Az öreg kissé kelekótyának tűnik... A zárolt részlegen is nézted?
- Persze. Ezek mind onnan vannak - bökött a fejével egy magas könyvtorony felé. - Még nem volt időm átlapozni.

Malfoy hosszú, sápadt ujjaival a legfelső könyv gerincét tapogatta, s miután elolvasta a címet, magaelé vette és olvasni kezdte. Hermione sokáig pihentette tekintetét Dracón, s annak tökéletes vonásain. Még tetszene is neki a férfi, ha nem lenne ennyire arrogáns.

Tetszik valami, Granger?
Tetszett, míg meg nem szólaltál.
A mardekáros azonnal felkapta a fejét és gonoszul elvigyorodott. Hermione arca kipirult, lehajtotta a fejét és belemerült az olvasmányba. Így ültek egymással szemben több mint két órát.
Találtál valami hasznosat?
Semmit. Te?
Én sem. Ideje megbarátkozni a gondolattal, hogy december végéig így kell élnünk.
A mardekáros egy horkantással fejezte ki nemtetszését.
Nincs más megoldás. - Visszhangzott a fejében Hermione lemondással teli hangja, és szomorúan felnézett a könyvből. Tekintete összetalálkozott a szürkéskék szempárral.
Granger, azt hittem nem adod fel ilyen könnyen. Még a végén azt fogom hinni, hogy élvezed a társaságom.
Egy durrfarkú szurcsóknak is jobban örülnék, mint neked. Megyek vacsorázni, további kellemes időtöltést.
Nem érdekel, mit csinálsz.
Hermione egy halvány mosoly keretében felállt az asztaltól és köszönésképpen biccentett egyet ellensége felé. Ezekután jó ideig nem hallottak egymás felől.

Szeptember közepére az időjárás megmakacsolta magát és megmutatta goromba arcát. A diákoknak már fel sem tűnt, hogy a köd miatt nem láthatták a lélegzetelállító panorámát. A napsütés nem tudott utat törni magának, mert a goromba, szürke felhőpamacsokkal is meg kellett küzdenie. Hermione ismét arra ébredt, hogy vaksi szobatársai felkapcsolták a lámpát. Lavender és Parvati mindig hajnalban keltek, mert órákig készülődtek. Hét órakkor megelégelte csacsogásukat és kikászálódott pihe-puha ágyából. A két diáklány épp divatbemutatót tartott.
Nem hiszem el, hogy már reggelről ezt kell hallgatnom.
Nem hiszem el, hogy miattad nem tudok még tíz percet aludni!
- Hermione szerinted melyiket vegyem fel? Ezt vagy ezt? - mutatott Lavender két látszólag egyforma színű és fazonú felsőt.
Mit érdekel engem, Lavender. Egyiktől sem leszel okosabb.
Milyen rosszindulatú vagy, Granger. Miért nem mondod meg neki?
Foglalkozz a magad dolgával. Elég ezeket elviselnem minden reggel.
Olyan vicces, ahogy magadban puffogsz.
Örülök, hogy jól szórakozol.
- Nos, Hermione? - kérdezte hisztérikusan Lavender.
- Lényegtelen, hogy mit veszel fel, az intelligenciahányadosod nem lesz tőle nagyobb - hallotta magát Hermione, és azonnal a szája elé tette a kezét. Egyáltalán nem így akarta kifejezni magát, de valami vagy inkább valaki befolyásolta ebben. Lavender zokogva rohant vissza a fürdőszobába, Parvati rosszalló pillantásokat küldött felé.
- Ezt most miért kellett?
- Én... Én... nem így gondoltam. Nem is tudom...
Parvati nem szólt semmit, inkább barátnője után eredt.
Kösz, Malfoy! Ezt remekül elintézted.
Szívesen, máskor is!
Ezt még visszakapod - dohogott magában a lány, majd elhatározta, hogy reggeli helyett ellátogat a könyvtárba és kideríti mit csinált vele Malfoy.
Draco napja ennél jobban nem kezdődhetett volna. Fütyörészve kanyarította magára talárját, majd a klubhelyiség felé vette az irányt, ami szokatlan módon csendes volt. Néhány alsóbbéves tartózkodott ott, de ők is az SVK tankönyvet bújták.
- Jó reggelt, Draco! - kocogtatta meg a vállát Blaise Zambini.
- Jó reggelt, neked is! Reggelizni készülsz?
- Igen! - válaszolt fennhangon. - Hé, mumajkák! Hiába tanultok, Piton a lehető legnehezebb feladatsort állította össze. Hitványtól jobb eredményt ne reméljetek! - kiabálta Zambini és jó néhány diák vállát együttérzően megveregette. - Gyere, Draco, menjünk kajáljunk valamit. Kell az energia a tanuláshoz!
A két fiú jót röhögtek, ez a vidám hangulat reggeli közben is rajtuk maradt. Draco épp egy piritóst kent magának, amikor Pansy Parkinson a semmiből előkerült és levágódott mellé.
Már csak te hiányoztál az életemből!
- Dracocica! - visította Parkinson és egy cuppanós csójot nyomott az arcára.
Pansy, hányszor mondjam el, hogy nem vagyok Dracocica?
Dracocica? Mit vártál Pansy Parkinsontól?
A magad dolgával foglalkozz!
- Draco, lemegyünk ma Roxmortsba? Tudod, ma van a szülinapom! - duruzsolta mézesmázos hangon Pansy.
Dehogy megyek veled Roxmortsba, inkább nőjön ezer ragya az arcomra, és magasról teszek a születésnapodra.
Azt hittem, szereted őt. Bár, miket feltételezek rólad? Egy érzéketlen tuskó vagy.
Hallgass el, te pimasz kis sárvérű!
- Idefigyelj Pansy, rohadtul elegem van már belőled. Leszarom a szülinapodat is meg téged is. Hagyj békén, tűnj el. - Pansynek kellett néhany másodperc, hogy felfogja, mit mondott neki élete szerelme. Megszeppenve és megalázva pislogott néhányat, majd dühödten felpattant, és a Nagyteremben tartózkodó diákok szeme láttára pofon vágta a szőke adoniszt, majd büszke testtartással, könnyes szemmel elviharzott.
- Pansy, nem úgy értettem... - kiabált utána Draco.
- Ez igen, báttya! Végre megszabadultal tőle. Már az agyamra ment! - vigyorgott Blaise.
- Így is felfoghatjuk! - válaszolt Draco, de belül tajtékzott a dühtől. Granger kimondatta vele azokat a szavakat, ami miatt az egész iskola tanúja lehetett megaláztatásának.
Ezért még megfizetsz!
Nagyon szívesen! Nézd a jó oldalát, nem jár a nyakadra és nem fog az őrületbe kergetni.
Elintéztem volna, nem szorulok a segítségedre.
A következő napok Hermione és Draco számára nehézkesen és lassan telt, mivel gondolatban rengeteget veszekedtek és csipkelődtek egymással. Volt olyan, hogy Hermione nem tudott tanulni, ő pedig bosszúból nem hagyta a fiút aludni, ebben a szellemi csatában roppantul kifáradtak a hét végére.