Prológus
A nevem Sky Larson életem legfontosabb feladata,hogy embereket mentsek de engem vajon kiment meg ?
Sky
Július volt, meleg és csapadékmentes idő volt Washingtonban. Szerettem a nyarat és ezt a kicsinek épp nem mondható várost. A nevem Dr. Sky Larson és holnap töltöm huszadik életévemet. Nem töltött el nagy izgalommal hiszen ez a nap is ugyan olyan lesz mint a többi. Munkába készülődtem, most már a harmadik napomon állok így a tükör előtt. Nem éreztem magam fáradtnak. Volt, hogy ennél több műszakot is le nyomtam már de ez a mai reggel valahogy más volt, úgy éreztem nem lesz ez olyan egyszerű de megigazítottam a derekamig érő szőke fürtjeimet és elindultam a kórházba.
*
- Jó reggelt Amy - köszöntem mosolyogva a barátnőmnek, éppen egyszerre parkoltunk le a kocsival
- Jó reggelt drágám - nyomott egy puszit az arcomra
- Huu de kipihent vagyok - mondta nyújtózkodva
Amyt a kórházban ismertem meg még az első napomon, ő volt az egyetlen aki nem nézett úgy rám mint egy csodabogárra aki már 18 évesen elvégezte a orvosit. Igen.. a többi emberhez képest egy kicsit gyorsabban haladt az életem ilyen téren, valahogy jó memóriával áldott meg a sors. Sose tudtam,hogy ez hátrány vagy kiváltság.
- Jó neked, én borzasztóan aludtam - sóhajtottam miközben beléptünk a kórházba
- Jajh Sky hányszor mondjam még hogy találj magadnak már egy pasit, és akkor te is ilyen kipihenten ébrednél egy ilyen szenvedélyes éjszaka után mint én - kacsint rám
- Na persze és ha lehet kicsit halkabban
Bökök az úriemberek felé akik barátnőmet hallva utánunk fordultak kéjes vigyorral. Amy erre még inkább adta alá a lovat és rá mosolygott a férfiakra. A liftbe érve neki dőltem a korlátnak és mivel ketten voltunk, csak hallgattam tovább barátnőm csacsogását.
- Jól érzed magad? - kérdezte most már aggódva
- Persze - hazudtam
- Komolyan Sky csak a munkádnak élsz és hogy jobbá tedd mások életet, de holnap már húsz éves leszel itt az ideje hogy a te életeddel is törődj végre és vissza térve az előbbi témához, szerintem bármelyik pasit megkaphatnád ha akarnád
Elgondolkodtam azon amiket mondott. Tudtam jól, hogy igaza van de mindig is azon voltam, hogy minden erőmmel azon legyek hogy segítsek azokon akik védtelenek és gyengék.
Álmomban nem mertem volna gondolni, hogy az életem hamarosan teljesen megváltozik és egy olyan világba csöppenek bele ahonnan nincs visszaút...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro