Hali🌨️!

Ma egy kis mesét hoztam nektek, fogadjátok sok szeretettel!

Mikulás Meseországban

Mint minden évben, Mikulás útra kelt, hogy elvigye az ajándékokat a gyerekeknek.
A felesége kikísérte a szánhoz, ahol már türelmetlenül toporogtak a szarvasok.

- Jó utat, szívem! Megvan mindened?

- Igen, igen. Süti a dobozban, meleg kakaó a termoszban, sál, sapka. Készen állok.

- A puttonyod is rendben van?

- Igen, bepakoltam mindent.

Felesége a szánra nézett, és csodálkozva szólalt meg:

- Miért van két puttony a szánon? Eddig egybe is belefértek az ajándékok.

- Az idén egy kicsit később jövök vissza. Teszek egy kis kitérőt.

- Hová mész?

- Elmegyek Meseországba.

- Meseországba? De hát ott még sosem jártál!

- Pont ezért. A meseszereplők még sohasem kaptak tőlem ajándékot. Pedig keményen dolgoznak ám, hogy jó kedvre derítsék a meseolvasókat- és hallgatókat. Valahányszor elolvasnak egy mesét, a szereplők munkába állnak. Rengeteg örömteli percet szereznek, és igazán megérdemlik, hogy végre nekik is adjon valaki valamit.

- És mit akarsz adni nekik?

- Úgy gondoltam, akkor lenne igazán vidám az ünnepük, ha valami vicceset kapnának, valamit, ami igazán illik hozzájuk. De most indulnom kell. A szarvasok már türelmetlenek. Majd mesélek, ha megjöttem.
Azzal felült a szánra, és tovasuhant a csillagos égen.

Először bejárta az emberek világát, széthordta az ajándékokat, aztán Meseország felé fordult. Amikor ott is végzett, hazament az Északi-sarkra, ahol a felesége már nagyon várta. Leültek a kandalló elé, és meleg kakaót kortyolgatva beszélgetni kezdtek.

- No, mesélj már! – nógatta az asszony. – Mi volt Meseországban? Milyen ajándékokat vittél?

- Hosszú lenne mindet felsorolni.

- Jó, jó, de jártál például Csipkerózsikánál?

- Igen.

- És mit vittél neki?

- Egy ébresztőórát.

- Hahaha, ez jó! A többiek is ilyesmit kaptak?

- Persze. Mondtam, hogy tréfás ajándékokat viszek.

- Mit kapott Hófehérke?

- Ő nagyon szereti az almát. Most egy nagy doboz almalé volt a csomagjában. Az nem akad meg a torkán. A törpékről sem feledkeztem meg. Morgó a Legjobb viccek című könyvet kapta, Tudor egy lexikont, hátha nem tud mindent. Szendének bátorságot varázsoltam a cipőjébe, ha felveszi, nem lesz olyan bátortalan. Hapci egy csomag papír zsebkendőt, Szundi egy doboz kávét, Kuka pedig száz darab szemeteszsákot kapott. Vidornak egy bőrfeszesítő krémet adtam, mert a sok nevetéstől ráncok vannak a szeme körül.

- Ez jó! – nevetett Mikulásné. – Mi van Hamupipőkével?

- Neki egy fűzős cipőt vettem, hogy ne essen le a lábáról.

- Mesélj még! Mesélj a többiekről! – kérlelte a felesége, miközben egyfolytában nevetett. – Mi van a három kismalaccal?

- Nekik lakásbiztosítást kötöttem, a farkasnak pedig mentolos cukorkát adtam, hogy kellemes legyen a lehelete, mikor a malacok házát fújja. Hüvelyk Matyinak pedig gólyalábakat adtam, hogy magasabb legyen.

- És a hétfejű? A sárkánynak is vittél valamit?

- Persze. Gyógyszert gyomorégés ellen. Aztán a vasorrú bábának orrmelegítőt, mert télen rettentően hideg a vasorra. A három medvénél felszereltem egy biztonsági zárat, hogy Aranyfürtöcske ne tudjon bemenni, hogy megegye a zabkásájukat. Aranyfürtöcskének viszont pár doboz zabkását adtam, hogy ne dézsmálja a medvékét. A mesebeli szegény legény kapott egy földgömböt, mert mindig világot akart látni. Borsószem királykisasszony derékalja alatt kicseréltem a kemény borsószemet gumicukorra, hogy ne nyomja a hátát.

Mikulásnénak már a könnye is folyt, ahogy kacagott: - És... és mi... mi van Jancsival meg... meg... Juliskával?

- Ők egy térképet kaptak az erdőről, ahol laknak. A rút kiskacsát pedig megajándékoztam egy szépségápoló készlettel.

- Ez mind nagyon vicces, de mi lesz, ha az ajándékoktól megváltoznak a mesék szereplői? Mi lesz akkor a mesékkel? – komolyodott el hirtelen Mikulásné.

- Nem hiszem, hogy emiatt megváltoznak – mondta a Mikulás. – Ők komolyan veszik a munkájukat és a szerepüket. A mesékben pont olyanok lesznek, amilyennek eddig mesélték őket.

(Ismeretlen szerző)