Piton "kicsit" kiborul, Hermione pedig büntetőmunkát kap. Sajnos nem Pitonnal. ;) Az ikrek újra formába lendülnek, és a netre felkerül egy újdonság. Ehhez a részhez ajánlott a Desperado "Tanár úr" című számának ismerete. Jó szórakozást kívánok! ;)

Hermione már nem is tudott többet enni. Néhány korty szederrépa teát ivott még, aztán sürgősen elhagyta a nagytermet. Persze jónak találta a dalátiratot, más körülmények között vidáman nevetett volna rajta. Most azonban nem tudta kiverni a fejéből Piton megrovó éjfekete tekintetét.
A lába önkéntelenül a bájitaltanterem elé vitte.
Mielőbb szeretett volna túlesni az órán. Elképzelhetőnek tartotta, hogy Perselus csak azért nem büntette meg akkor azonnal, mert le akart higgadni, mielőtt valami csúnya átkot vágott volna a fejéhez.
A többiek is hamarosan megérkeztek, és a lány lába majdnem összecsuklott az ijedtségtől, mikor Piton is felbukkant közvetlenül a nyomukban.
Nem volt a legjobb hangulatban.

A professzor úgy nézett mindenkire, mintha ők agyalták volna ki Hóborc legújabb viccét, ami abból állt, hogy a legváratlanabb helyen kifeszített zsinórokkal buktatta fel a tanárokat, Piton kivételével.
Perselust, akit a tantestületből egyedüliként megkímélt a kopogószellem, az igazgató felkérte, hogy kerítse elő a renitens kísértetet, és regulázza meg. A Véres Báró ugyanis, aki bánni tudott vele, most visszavonult három napra a titkok kamrájába meditálni. A halála évfordulóján mindig így tett, és Hóborc olyankor követte el a legkomiszabb csínyeit.

Hermionét olyan érzés töltötte el, mintha visszautazott volna az időben. Piton haragtól csillogó obszidián szeme, az ujjainak ideges, önkéntelen mozgása, a régi időket idézték fel benne.

Élesen felsikoltott a sarokvas, ahogy a tanár türelmetlenül kitárta az ajtót, és bólintott, menjenek be.
Miután mindenki helyet foglalt, intett, mire megjelent a táblán az aznapi feladat.
Hermione igyekezett elnyomni a megkönnyebbült sóhaját. Bár nem volt könnyű főzet, neki nem okozhatott nehézséget, még álmából ébredve is el tudta volna készíteni.
Talán most is sikerülni fog, feltéve, hogy remegő kezei engedelmeskednek neki.
Már jó ideje forrt a főzet és minden rendben volt. Visszafogta a reszketését, és harmadszorra sikerült megfelelő magasságúra beállítani a lángot.
Úgy tűnt, a professzor nem hagyta kitörni a haragját, csak pár apróbb megjegyzést tett itt-ott, de a lányt békén hagyta, aki kezdett megnyugodni.
Egy nagy figyelmet igénylő műveletnél tartott, a trollszemöldök szálait adagolta bele a bájitalba. Ha csak egy darabbal több megy bele, oda az egész munkája.
Hirtelen valaki megtaszította Granger könyökét, mire az üvegcse egész tartalma beleszóródott az üstbe.
Megperdült, de a háta mögött csak Piton volt, aki széles kézmozdulatokkal magyarázta a paprikapiros Neville-nek, mekkora szeletekre kell vágni a birsalmát, és hogyan kell belekeverni.
Senki nem vette észre, mi is történt egészen addig, míg a lány főzetéből el nem kezdett terjedni valamilyen fojtó, lila füst.
– Miss. Granger! Szabadna tudnom, merre jártak a gondolatai egy ilyen fontos művelet közben? – érdeklődött a professzor gúnyosan.
A pálcájával Hermione üstje felé intett, mire eltűnt a benne bűzölgő, gyanús állagú folyadék.
– Nagyon remélem, nem harcászati célra alkalmazható fegyvert akart kifejleszteni. – Hallotta a professzor megtévesztően halk, mégis rengeteg indulattal teli hangját. – Gratulálok, Miss Granger, sikerült végrehajtania azt, amit tanári pályafutásom alatt még senkinek, megtalálta a módját, ahogy a legjobban el lehet rontani ezt a vegyületet. Én meg még Longbottomot figyeltem, azt hittem, csak tőle kell igazán tartani. Tudja egyáltalán, mit csinált? Ilyen állapotában a főzet tíz percen belül mindenkit megölt volna a tanteremben. Aztán, ha ez nem lenne elég, utána tíz perccel felrobbant volna, és eltörölte volna a Roxfortot a föld színéről.
– A tanár úr lökhette meg a könyökömet, miközben… – habogta pánikba esve a diáklány.
Szörnyű volt belegondolnia, mi történhetett volna.
– ÉN löktem meg a könyökét? – hajolt közelebb fenyegetően Piton. – ÉN? – Kérdezte újra, még jobban kihangsúlyozva a szót. – Jól jegyezze meg, kisasszony, még ha úgy is lett volna, akkor is ön a hibás. Mindenki tudja, ezek szerint Granger kisasszony kivételével, ha pontosan, darabonként vagy szálanként kell adagolnunk valamit, az üsttől távol tartjuk a hozzávalót tartalmazó edényt, és egyenként szedegetjük ki belőle csipesszel a hozzávalókat. Esetleg egy kis tálkába előre kiadagoljuk, és úgy borítjuk a bájitalba.
Hermione elpirult. Tényleg ő volt a hibás, hiszen ez még az első éves tankönyvükben szerepelt az alapvető tudnivalók között. Elfelejtette.
– Miss Granger és az összes tanuló jelentkezzen Madam Pomfrey-nál. A főzet ebben a fázisában még nem volt elég érett a mérgezéshez, de menjünk biztosra. Miss. Granger pedig büntetőmunkát kap. – sziszegte Piton.

A boszorkány egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Ijesztő és egyben csábító volt a kilátás, több délutánt Perselusszal tölteni… Aztán jött a hidegzuhany. Ez nem történhetett meg, hiszen már hetek óta senki nem volt a bájitallaborban büntetőmunkán, legalábbis a lányok. A fiúk mehettek, de mióta a bakfisok akkora érdeklődést mutattak Piton iránt, azóta Fricsre bízta a büntetésüket.
Nem is tudta, bosszankodjon vagy örüljön ennek a fejleménynek. A diákok felszaladtak a gyengélkedőre. Madam Pomfrey szerencsére pillanatok alatt leellenőrzött mindenkit, így mehettek is vissza a tanterembe.
Alig tizenöt percet voltak távol. Az ajtóban Piton várta őket. Közölte, hogy a veszélyes főzetre való tekintettel, fertőtleníteni kell a helyiséget, ezért egy használaton kívüli tanteremben lesznek tartva az órák egy pár hétig. A berendezést és az összes üstöt a házimanók már átvarázsolták az új helyre.

– Nyilván odalesz a boldogságtól, Miss. Granger, ha megtudja, szerencsésen beszerezte az idei első Troll osztályzatát – fogadta a professzor a „jó” hírrel a lányt, aki erre mérges lett.
Még soha nem volt ilyen rossz jegye, ám ha kellemetlen érzés is volt, ennek ellenére megértette, hiszen az órai munkáját nem lehetett értékelni.
Mivel dupla bájitaltan volt, és a gyengélkedőn tett látogatásuk számított a szünetnek, így mihelyt megérkeztek az új helyre, már folytathatták is, amibe belekezdtek.
Még volt esélye, ha ügyes és gyors. Ezúttal nem engedhetett meg hibát. Pillanatok alatt újra begyújtott az üst alá, és már dobálta is bele a hozzávalókat. Megfelelően megkeverte, aztán rohant a szekrényhez újabb adag trollszemöldökért.
Szerencsére jó szokása szerint már elsőre egy kicsit többet pucolt, szeletelt mindenből, így nem volt olyan nehéz a dolga, mintha előkészület nélkül lett volna.
– Mr. Longbottom, az ember azt gondolná, a nyolcadik évére már ragadt magára valami. A Kőriskéreg kivonatból csak két kiskanállal kell beletennie, nem hárommal.
Neville a tanár hangjára behúzta a fejét a két válla közé, és próbált úgy tenni, mintha ott sem lett volna. Bár sokat fejlődött, a végső csatában pedig óriási dolgokat vitt véghez, mégis a professzor közelében még mindig ugyanannak a gyámoltalan elsősnek érezte magát.
Hirtelen egy éneklő hang hallatszott, ami egyik tanulóhoz sem tartozott az osztályban.

„Öt évig járt az egyetemre,
mégse tanították meg a kegyelemre...”

Piton körbenézett, de a diákok arcán is csak értetlenséget látott, ők se tudták ki ez, bár a dalt sokan felismerték az internetről. A professzor úgy döntött, nem vesz tudomást a rendzavaróról.
– Valaki meg tudná mondani nekem, hány éve érlelt aszúfügét kell ebbe a bájitalba tenni? – érdeklődött.

„ Eszelős fény gyullad a szemébe,
És egy kérdés jut eszébe…”

– Valaki tudna felelni nekem? – Perselus úgy döntött, mindenképp folytatja az órát, amíg rá nem jön, ki szórakozik vele.

„Persze úgy tesz, mint aki nem érti,
Nagy levegőt vesz, majd megkérdi…”

– Talán, Mr. Malfoy?

„Felcsapja gyorsan a naplót a nevednél,
Mondd, ha szólít, mit felelnél?”

Sajnos Draco meg sem tudott mukkanni, amivel alkalmat adott a titokzatos valakinek a folytatásra.

„Ta ta ta tanár úr, ha tudja a választ,
mondja miért fáraszt? Úúúóóó!
Ta ta ta tanár úr, ha tudja a választ,
mondja miért fáraszt? Úúúóóó!”

– Ha valaki nem szól valamit azonnal a kérdésemre, az egész osztály Troll jegyet kap! – A professzor egyre nehezebben fogta vissza magát.
Hermione összeszedte minden erejét, felnyújtotta a kezét, mert válaszolni akart. Azonban mielőtt felszólíthatták volna, a rejtélyes valaki folytatta:

„A tanárok legfőbb szégyene,
Utálják is, ez az ő érdeme,
Tintája sohasem fog mást csak egyest,
De nem a tolla lesz a tettes!”

– Ha csak ennyi, amit tudnak, ez édeskevés. Nem is értem, miért foglalkoztam magukkal ennyi évig! – mondta Piton, nem is sejtve, mennyire az illető kezére játszik, aki így folytathatta a szöveg szerint.

„Mivel a csillagos ég csakis a mérce,
Nála még Gagarin is helyből beégne…”

– Professzor úr! – Hemione már nem tudta türtőztetni magát. – A bájitalhoz kétéves aszúfüge kell!
– Miss. Granger, ha jól tudom, nem szólítottam fel. Erényének tartja, hogy ilyen bosszantóan tudálékos? A válasz egyébként jó, így ezúttal eltekintek a pontlevonástól…
Rögtön érkezett a replika:

„Ha te zseni vagy, egyszerű a dolgod”

– …viszont Longbottom már harmadszor ejti le az adagolókanalat, így mégis két pont a Griffendéltől! – fejezte be látszólag zavartalanul Piton.

„Ha nem, hát valahogy megoldod!”

– KI AZ?! – hördült fel Perselus. Ez már neki is sok volt.

„Ta ta ta tanár úr, ha tudja a választ,
mondja miért fáraszt? Úúúóóó!
Ta ta ta tanár úr, ha tudja a választ,
mondja miért fáraszt? Úúúóóó!”

Hóborc bukkant elő a falból kaján vigyorral és harsányan énekelve.
– Potter, maga velem jön! – ragadta karon Piton a fiút, és kihúzta az ajtón.
Hóborc tovább dalolt, aztán jókat nevetgélt a viccén, csipkedte a diákokat, és megpróbált oda nem illő dolgokat dobálni az üstökbe. Ron főzetébe bele is dobott egy sastoll pennát, amit szerencsére sikerült kihalászni, mielőtt komoly baj lett volna belőle. Sikerén felbuzdulva felkapott egy nyaláb fahéj rudacskát, és ekkor:
– HÓBORC! – Harsant fel egy sztentori hang.
A kopogószellem ijedtében elejtette a zsákmányát.
– A Vé vé véres Báró! – dadogta.
Ezért hívta ki Harryt a tanár, elmentek a Titkok Kamrájához, a fiú segítségével bejutott, és felvilágosította a kísértetet a helyzetről.

A két áttetsző látogató azonnal távozott. Páran elgondolkodtak, vajon mi lehet a büntetés, amit a szellem kap.
Nem sokáig ábrándozhattak, mivel beviharzott a professzor.
– Nos, mivel lejárt az idő, legyen szíves mindenki az asztalomra tenni az elkészült bájitalt! Longbottom, attól, hogy beleszór egy marék zöld kígyófüvet, nem lesz zöld a főzete, higgye el nekem. – Újra visszanyerte az önuralmát, már nem kiabált.
Harry is visszatért, és ő is kimert egy fiolányit az üstjéből.
Granger majdnem elkészült. Már csak egy kanál szárított citromfű, egy csepp viperaméreg, megkeverte a varázspálcájával háromszor jobbra, egyszer balra, és kész is. Igaz, nem méregzöld lett, hanem attól sokkal halványabb, de ez csak annak volt köszönhető, hogy nem várhatta meg a normális főzési időt.
Ő is odatette a többi közé a kis palackot a bájitallal. Közben igyekezett nem ránézni a tanárra. Mielőtt azonban kiért volna a teremből, Piton utána szólt.
– Délután ötkor jelentkezzen a gondnoki szoba előtt.
Hermione bólintott, és kisietett.

Piton professzornak aznap nem sok nyugalma volt. Az iskolában futótűzként terjedt a rendhagyó óra híre, és mindenhol csak ezt a dalt énekelték. Ha pedig valaki kimondta a „tanár úr” szót a bájitaltan oktató jelenlétében, nem tudták abbahagyni a nevetést.
Már olyan súlyos lett az ügy, hogy Perselus megtiltotta, hogy bárki is ki merje ejteni a jelenlétében a tanár szót. Az engedetlen diákokat, akik ezt mégis megpróbálták, kilebegtette az ablakon, és ott hagyta tíz percig a levegőben. Ez mindenkit meggyőzött róla, hogy ezúttal tényleg elszakadt nála a cérna.
Dumbledore az ebédnél, amelyen Piton nem jelent meg, kihirdette, hogy aki a következő két napban valami rosszat tesz a bájitaltan tanár ellen, az számíthat az ő, vagyis az igazgató haragjára.
Ezután már nem történt rendbontás.

Hermione nagyon sajnálta a szerelmét, de nem tehetett érte semmit.
Frics kárörvendő vigyorral fogadta, és rábízta pár folyosó felmosását. Méghozzá felmosó segítségével, varázslat nélkül.

Hermione szívesen segített otthon a házimunkában, ezért ez nem volt neki akkora újdonság, mint egy nem mugli születésű diáknak. Gyorsan dolgozott, bár, amikor hamarabb készen lett a tervezettnél, a gondnok újabb feladatokat bízott rá. Ki kellett töltenie az időt, minden nap a két órát. Igazából csak az zavarta, hogy így nem tudott rendesen tanulni.
Mikor végzett, rohant a könyvtárba a könyveihez. Éjszakába nyúlóan tanult.
A herceg itt hívta őt.
Minden tanuló beállította már a gömbjét egy hangjelzésre, így rögtön elő is vette a kristályt, és kitette az asztalra. Senki sem volt ott, a könyvtáros is rég elment, ő pedig bezárta mögötte az ajtót. Madam Cvikker megbízott a lányban, csak azt kérte, ne engedjen be oda senkit, és zárjon be, ha végzett.

SH: Ráérsz?
DL: Sajnos nem, a könyvtárban tanulok.
SH: Még nem végeztél?
DL: Büntetőmunkán voltam, Piton küldött. Frics két óra hosszat padlót mosatott velem.
SH: Ne búsulj, Hermione, az a két hét gyorsan eltelik!
DL: Te tudod a nevem?

A kastély egy sötét szobájában egy illető bosszúsan az ajkába harapott. Milyen óvatlan volt!

SH: Nem volt nehéz kitalálnom, ki vagy, hiszen most csak egy diáklányt küldtek büntetőmunkára. A többit Piton személyesen intézte, sok tanulót kilebegtetett az ablakon. Úgy láttam, nagyon ki volt borulva.
DL: Így elterjedt a híre annak az órának?
SH: Ugye, csak viccelsz? Mindenki arról beszél.
DL: Igen, nagyon sajnálom szegény Pitont.
SH: Sajnálod? Hiszen igazságtalan volt veled. Nem ezt érdemelted!
DL: Te nyilván nem tudod, de Piton haragszik rám egy félreértés miatt. Az ő szempontjából jogos volt, és ami azt illeti, rosszabbra számítottam tőle.
SH: Ez így akkor sem fair.
DL: Talán. De most ne haragudj, de abba kell hagynunk a csevegést, mert készülnöm kell holnapra. Sok órám lesz, és még nem néztem át mindent.
SH: Segíthetek?
DL: Attól tartok, nem tudsz. Már csak a bájitaltan házim van hátra, a holnapi óra anyagával együtt.
SH: Bízd csak rám. Mivel van gondod?
DL: De te azt mondtad, nem értesz hozzá!
SH: Talán mégsem vagyok olyan tehetségtelen. Jól értek hozzá. Mondd meg, mi a feladat, hátha tudok segíteni neked.
DL: Rendben, de mielőtt folytatnánk, szeretnélek megkérni két dologra.
SH: Miről van szó?
DL: Többé ne hazudj nekem. Ha valamit nem akarsz elmondani, akkor ne tedd, de…
SH: Értem, úgy lesz.
DL: A másik pedig, ha szépen megkérlek, ugye nem árulod el senkinek, ki vagyok a neten?
SH: Bízhatsz bennem. Akkor kezdhetjük?

Granger hamarabb ágyba került, mint azt gondolta, a hathatós segítségnek hála. Másnap fáradtan ment órára, de azzal a jóleső tudattal, hogy alaposan felkészült.
Tartott a bájitaltantól, de Perselus úgy tett, mintha nem is létezne. Nem vett tudomást a jelenlétéről. Egyedül Hermione házi feladatát, és a leadott bájitalt osztályozta le a többiekével együtt.
A lány számára ez rosszabb volt, mint a tegnapi nap. Inkább háborogna, veszekedne vele, csak ne nézné levegőnek!

A második órájuk az ötös számú üvegházban kezdődött.
Bimba professzor épp nagy levegőt vett, és közölni akarta a feladatot, amikor egy harmadéves rontott be.
– Bimba tanárnő, kérem… – A gyerek furcsa hangokat adott ki, sokan nem tudták eldönteni, nevet-e, vagy a futás miatti megerőltetéstől fuldoklik. Kiderült, hogy mindkettő igaz volt.
– A fúriafűz… – lihegte kacagva – Kérem, azonnal… jöjjön!
Mikor az oktató és az utána szökött kíváncsi diákjai a helyszínre értek, akkor több tanár is érkezett oda, sok további tanulóval. Mindenki jól szórakozott.
Érthető volt, ugyanis valaki a fúriafűz minden ágát copfba fonta. A fa jobb oldalán kék, míg a másik oldalán piros masnik pompáztak a fonatok végén, valamint néhány elvarázsolt pillangó repülte körbe.
– Tetszik? – érdeklődtek az ikrek kórusban.
– Az nem kifejezés! – nevetett Draco.
– De hogy csináltátok? – érdeklődött Ginny.
– Semmi különös – legyintett megvetően George. – Csak megdermesztettük egy kicsit.
– Aztán befontuk a „haját” – folytatta Fred.
– Csak azt nem tudtuk eldönteni, fiú vagy lány, így piros és kék szalagokat is kapott a lepkék mellé.
– Rég nem láttam már ilyen dühösnek! – nevetett Ron.
– Én sem, csak akkor, mikor harmadévben meggyűlt vele a bajunk – kuncogott Potter.
Hermione nem szólt semmit, csak kacagott.

A fát senki sem tudta megközelíteni, mert eszeveszetten csapkodott, ostorként használva a fonatait. A pillangók ügyesen kikerülték a csapásokat.
Körülötte széles körben feldúlt, felszántott föld és szétszórt fűcsomók, levelek jelezték tomboló haragját.
– Petrificus totalus! –Bimba szájából hangoztak el ezek a szavak.
A Fúriafűz megdermedt. Perselus egy rövid időre eltűnt. Visszatérve egy üstnyi Debodor főzetet lebegtetett a károsult fölé, és bőségesen megöntözte vele.
– Finite Incantatem! – kiáltott fel ekkor Lupin. Erre lehulltak a szépen elrendezett szalagok, és az ágak kibomlottak, a lepkék pedig újra tollakká változtak vissza.
Persze a varázs a dermesztő átkot is semlegesítette, így a fa tovább őrjöngött, a frissen kibomlott frizurájával.
– Tisztára Tina Turner, nem? – vigyorogtak az ikrek.
– Már csak énekelnie kellene! – mondta George
– Bizony, én is szívesen hallgatnám, amint a „Simply the best”-et énekli!
– Meg is tudnánk csinálni, csak a Sonorus varázslatot kellene kombinálnunk a…
– Talán majd legközelebb, Mr. Weasley – hallottak egy félreismerhetetlen baritont. – Ha megkérhetem önöket, lennének szívesek McGalagony tanárnő büntetőmunkája után kitakarítani a bájitaltantermet és az összes koszos üstöt?
– Megtisztel az ajánlatával, tanár úr! – bólintott királyian Fred.
– Részünkről a szerencse! – biccentett hasonlóan fenségesen George.
– Üdítő elfoglaltság lesz! – szemtelenkedtek.
– Javíthatatlanok – legyintett Piton, és elhagyta a helyszínt.
– Ez az! – ütötték össze a kezüket az ikrek elégedetten. – Végre sikerült!
– Ifjúságunk régvolt napjai talán nem is voltak olyan régen, nem így találod, kedves rokon? – érdeklődött affektálva George a testvérétől.
– De igen, kedves rokon – válaszolta hasonló stílusban Fred. – Ha jól sejtem, dicsőségünk napja újra felragyogott!
– Mire vagytok olyan büszkék? – értetlenkedett Neville. – Így, mihelyt végeztek McGalagony büntetőmunkájával, amiből tudtommal még legalább egy hét hátra van, már rohanhattok is a pincébe. Ráadásul, ahogy Pitont ismerem, ez is minimum két hét lesz.
– Ugyan! Ez még semmi! – mosolygott Fred.
– Mikor formában voltunk, sikerült három büntetőmunkát is összehoznunk egy napra! – büszkélkedett George.
– Előfordult, hogy éjfélkor kerültünk ágyba!
– Ha így nézzük, akkor még van mit behoznunk! – pillantottak ravasz kis fintorral egymásra és mindenki tudta, már a következő lépésükön gondolkodnak.

Két nap múlva új szenzáció dúlta fel az iskola nyugalmát.

Zenés képsor került fel az álomtárra. A Hóborc által énekelt dal eredeti hanganyagára valaki klippet szerkesztett. Nyilván merengő segítségével feltöltött emlékképekből állt az egész, zseniálisan felfűzve.

Cím: Tanár úr
Szerző:Más Kép
Képsor:Piton beviharzik Harry Potter első bájitaltan órájára.

„Öt évig járt az egyetemre,
Mégse tanították meg a kegyelemre!”

Képsor:Piton kérdezgeti Harry-t, aki tagadóan ingatja a fejét, jelezve, hogy fogalma sincs, mi a válasz.

„ Eszelős fény gyullad a szemébe,
És egy kérdés jut eszébe.
Persze úgy tesz, mint aki nem érti,
Nagy levegőt vesz, majd megkérdi.
Felcsapja gyorsan a naplót a nevednél,
Mondd, ha szólít, mit felelnél?”

Képsor:Hermione felszólal Perselus óráján kérdezés nélkül. A szájmozgása pontosan illik a dalszövegre.

„Ta ta ta ta tanár úr, ha tudja a választ,
mondja miért fáraszt? Úúúóóó!
Ta ta ta ta tanár úr, ha tudja a választ,
mondja miért fáraszt? Úúúóóó!”

Képsor:Piton beír egy Troll jegyet Longbottomnak.

„A tanárok legfőbb szégyene,
Utálják is, ez az ő érdeme,
Tintája sohasem fog mást csak egyest,
De nem a tolla lesz a tettes!”

Képsor:Hermione kócos, és kétségbeesetten kavargatja az üstben a főzetét, ami nem akar sikerülni. Ez ugyan Lumpsluck óráján történt, de tökéletesen ideillett.

„Mivel a csillagos ég csakis a mérce,
Nála még Gagarin is helyből beégne…”

Képsor:Draco boldogan mosolyogva nézi, amint a bájitaltanár kiváló jegyet ír be neki.

„Ha te zseni vagy, egyszerű a dolgod…”

Képsor:A Weasley ikrek csínye még elsőéves korukból. A véletlenül az asztalon felejtett naplóból kitörölték a rossz osztályzataikat, és jobbat írtak be helyette.

„Ha nem, hát valahogy megoldod!”

Képsor:A Trimágus Tusa idején az üdvözlő ének. A roxforti tanulók szájmozgása itt is tökéletesen illik a szövegre.

„Ta ta ta ta tanár úr, ha tudja a választ,
mondja miért fáraszt? Úúúóóó!
Ta ta ta tatanár úr, ha tudja a választ,
mondja miért fáraszt? Úúúóóó!”

Természetesen ez is egy felháborodott kirohanást eredményezett a bájitaltan tanár részéről az igazgatónál.
– Ha rájövök, ki volt, nem ússza meg élve! – fogadkozott magából kikelve a tanár.
– Attól tartok, azzal már elkéstél – reagált Dumbledore. Mikor Piton értetlenül ránézett, folytatta. – Nem tudtam, miért kell Hóborcnak az a merengő, mikor elkérte. Azt hittem, a Véres Bárónak van szüksége rá a szellem megbüntetéséhez.
– Hóborc? – döbbent le a másik férfi. – De hogyan… Várjunk csak. Csak akkor tölthette fel, ha neki is volt…
– Netgömbje – bólintott higgadtan az igazgató, pedig belül nagyon is jól szórakozott. – Minden kísértet kapott egyet még év elején. Noha a szellemek már nincsenek az élők sorában, még nekik is van egy minimális mágialenyomatuk, erre állítottam be a nekik adott gömböket.
– Merlinre, mi jöhet még? A Pufók Fráter receptötletei vagy a Véres Báró kínzástippjei, esetleg Félig Fej Nélküli Nick kesergése, amiért megint elutasították a fejvesztett futamban való részvételét?

Dumbledore már nem is próbálta titkolni a hamiskás mosolyt, ami kiült az arcára, miközben elképzelte, amit a bájitaltan tanár mondott.

Szerző megjegyzése: Valaki csinálja meg azt a klippet, amit itt leírtam, könyörgöm! Ha valaki megteszi, kérem közölje egy kritikában, nagyon hálás lennék érte. Ehhez a részhez tulajdonképpen a dal adta az ötletet. :)