Hermione jól elbeszélget a Herceggel a neten. Az iskolában nagyon népszerű lesz egy magyar dal, és Hagrid beköltözik a kastélyba.

Hermione még alig esett túl az első megdöbbenésen, amikor kapott egy képet a hercegtől. Egy denevéralak volt, méghozzá kék rózsából kirakva.
DL: Ez gyönyörű! Honnan van?
SH: Semmi különös, csak volt egy képem, megsokszoroztam rajta a virágokat, aztán alakzatba rendeztem. Érintsd meg a varázspálcáddal!

A lány pálcájával bizonytalanul megbökte a kivetített képernyőn lévő képet.
Felsikkantott döbbenetében, ugyanis a Virágdenevér hirtelen megmozdult. Szárnyra kapott, körberepülte a szobát, aztán leszállt a lány vállára. Granger még a súlyát is érezte. Lassan felemelte a kezét, és megérintette a jelenést, az azonban szétfoszlott a levegőben.
DL: Hihetetlen! Hogy csináltad?
SH: Családi titok.
DL: Áruld el!
SH: Ha megtenném, akkor „Exmemoriammal” kellene sújtsalak téged. Nálunk tényleg családi titok, hogyan lehet egy rajzolt vagy festett képet egy rövid időre megeleveníteni. Éppúgy, mint a dédnagymamám módosított kalapkúra bájitala, amitől azonnal meggyógyulsz és felkelhetsz az ágyból. Ezt a titkot csak velem osztotta meg, csak engem tartott erre méltónak.
DL: Miért?
SH: Azért, mert csak én voltam elég ügyes az elkészítéséhez. Sajnos nem vagyok túl jó bájitaltanból, de ezt sikerült elsajátítanom. Kicsit már tovább is fejlesztettem, eper ízű lett, így kellemesebb az íz élmény, a hatása pedig ugyanaz.
DL: Igazán? Már én is gondolkodom hasonló dolgokon! A mugli gyógyszerek gyakran jobbak ebből a szempontból, mert a varázsvilágban nem nagyon érdekel senkit a bájitalok jobbá tétele. Ha rossz, az sem számít, a lényeg, hogy hatásos. Viszont például gyerekeknél sajnos ez nem mindig járható út.
SH: Igazad lehet.

Ezután hosszú beszélgetés kezdődött közöttük, mégpedig mindenféléről. Hermione döbbenten tapasztalta, hogy a Sötét Herceg milyen tájékozott minden témában, még a muglikról szólókban is.

Granger a profilkép helyén csak egy szál kékesfekete rózsát csodálhatott meg, de erre nem panaszkodhatott, hiszen az ő képe is csak egy denevér volt. Kellemesen eltársalogtak, Hermione csak akkor kapott észbe, mikor a szobatársai beléptek az ajtón, és őt riasztotta a bűbáj. Ideje volt aludni. Mikor lefeküdt, és kihunyt a fény, azzal az ábránddal ringatta magát álomba, hogy a rejtélyes idegen talán épp Piton.

Hermione végre kipihenten ébredt. Bár letört volt a bájital tanár miatt, mégis azon kapta magát, hogy a titokzatos Sötét Herceg egyre gyakrabban eszébe jut. Vajon ki lehet ő?
Reggel a napfény kijózanította. A Herceg természetesen nem lehetett Perselus, hiszen a bájitalmester soha nem engedné el magát ennyire, még egy idegennel szemben, írásban sem. Különösen azért, mert láthatóan ki nem állhatja a Varázsnetet. Ha az igazgató csak szóba hozza egy beszédében, máris undor ül ki az arcára.
Felsóhajtott.Kár, pedig olyan jó lett volna!

Forró nap köszöntött a Roxfortra, a rendkívüli hőségtől ájuldozott mindenki. A szokásos őszi időjáráshoz képest perzselően sütött a nap. Egy kicsit esett is, ám ez sem segített semmit, mert a megnövekedett páratartalom miatt csak még elviselhetetlenebb lett a forróság. A kastély vastag falai sem védték meg a bennlévőket a trópusi időjárástól.

Mikor másnap is hasonlóan meleg napra ébredtek, Hagrid beköltözött a kastélyba, mert a kis kunyhóban úgy érezte magát, mintha egy égő fahasábokkal teli kandallóban üldögélne. Néhány állatkáját magával hozta, így Fricsnek később rengeteg ideje ment el a kis szörnyecskék kergetésével. Agyart, a hatalmas kutyát is bevitte. Mikor az óriás bevonult az ajtón, izgő-mozgó kabátban, melynek minden zsebéből rejtélyes hangok szűrődtek ki, az aranytrió és a Weasley ikerpár véletlenül pont ott volt. A gondnok gyanakvóan nézte Hagridot, pontosabban a zsebeit.
– Á, Agyar! – lelkendezett Fred. – Te még nem is ismered Mrs. Norrist, hiszen még soha nem járt odakint!
– Engedjétek meg, hogy bemutassunk benneteket egymásnak! – fűzte hozzá George.
– Mrs. Norris, ez itt Agyar.
– Agyar, ez itt a reggelid! – kontrázott George, mire Frics kivételével mindenki elkezdett nevetni. Harrynek eszébe jutott, amikor az első évében a Roxfort kulcs és háztáj őrzője érte jött, hogy idehozza. Szóba került, Hagrid mennyire szívesen mutatná be a kutyát a gondnok macskájának.
Nos, Mrs. Norris egy kis ideig tanulmányozta a hatalmas négylábút, mire az hátrálni kezdett, aztán fújt egyet, mire Agyar sürgősen a gazdája háta mögé bújt. A cica erre győzelme teljes tudatában, büszkén felvetett fejjel, diadalmasan távozott.
– Még a háta is megvetést sugall erre az anyámasszony katonájára… – mosolygott George.
– …aki mégis képes volt idetolni a képét az Ő felségterületére! – nevetett Fred.

A gondnoknak Hagrid állatkái nélkül is sok baja volt, mert a hosszú szőrű Mrs. Norris egyáltalán nem bírta a hőséget. Végül Fricsnek remek ötlete támadt. Eltűnt egy időre, majd diadalmasan előhozott egy ventilátort. Még a Weasley ikrek szerelték a macska nyakára harmadéves korukban. Argus akkoriban azt mondta róluk: A varázspálcájuk nélkül nem is boldogulnának! Erre való tekintettel egy különösen bonyolult ördöglakatot raktak rá, Fricsnek annak idején két napjába került leszedni az állatról. Most azonban egy egyszerűbb zárral rögzítette. Mrs. Norris pedig peckesen járkált a kicsi ventilátorral. Sokan irigyelték őt, egészen addig, míg Dumbledore be nem jelentette, hogy a példanélküli forróságra való tekintettel, a birtok egész területére hűtőbűbájt bocsát. Ami be is vált, több fokkal csökkent a hőmérséklet és lejjebb ment a páratartalom is. Persze még mindig meleg volt, de már elviselhető mértékben.

A hőségre való tekintettel népszerű lett a „Pancsoló kislány” című dal, melyet a neten találtak. Miközben a tanulók süttették az arcukat a nappal, kórusban énekelték:

Ha végre itt a nyár,
És meleg az idő,
Az ember standra jár…

Sokan szerettek volna ott lenni, de legfeljebb a kellemes szünidei emlékekre gondolhattak.
A Varázsneten is történt pár változás. Mivel több tanuló előre megírt szöveget töltött fel, néhány fanfiction botrányosan rossz volt a helyesírás tekintetében. A fogalmazással is adódtak gondok. Ezért Dumbledore még a Sötét Herceg jelentkezése utáni szombat reggel a következő bejelentést tette:
– Kedves tanulók! A tanárok és én is rendkívül elégedettek vagyunk a tanulmányi eredményekkel, amelyek jó részt talán a Varázsnetnek is köszönhetőek. Nagy örömmel tölt el minket, mennyire aktívan és kreatívan használjátok – ennél a résznél a bájitalmester felhorkant –, ám sajnos be kell vezetnünk néhány változást. Lesz, ami tetszeni fog nektek, és lesz, ami már nem annyira. Először is, annak érdekében, hogy a feltöltött történeteket, rajzokat könnyebben megtaláljátok, létrehoztam a számukra egy külön részleget, a neve: Álomtár. Ezután itt keressétek őket.

Lelkes mormogás hallatszott a diákok felől, tetszett nekik, hogy a műveik méltó környezetbe kerülnek. Erről páran gyorsan meg is győződtek az asztal alatt bekapcsolt gömbök segítségével. Nagyon tetszett nekik a pergamenhez hasonlító háttér, ami előtt sokkal jobban mutattak az írásaik. Persze mindenki a kedvencét kereste, vagy a sajátját.
Dumbledore közben a szakállát fésülgette. Kis idő múlva zavart suttogás kelt szárnyra az asztalok körül. Ekkor az igazgató megigazította a szemüvegét, és folytatta.
– Nyilván észrevettetek valami furcsát. Nos, néhány történet sajnos nem felelt meg, túl sok volt benne a helyesírási hiba. Ezeket az írók visszakapják, és lehetőségük lesz azok korrigálására. Az Álomtár fórum részében várjuk azon diákok jelentkezését, akik jók helyesírásból, ők lehetnek az írók segítői, az úgynevezett Béták. Természetesen nekik is lehet más felhasználónevük. Az író elküldi a bétának a művét, aki segít neki kijavítani. Mostantól pedig csak olyan történet kerülhet fel, amit ellenőriztek, méghozzá az Adminok. A Főadmin én leszek. Számítok a neten adminok jelentkezésére is, persze, itt is lehet kitalált nevet használni.

A Weasley ikrek természetesen rögtön elküldték a jelentkezésüket, adminok szerettek volna lenni. Erre jó esélyük volt, hiszen mindig kiválóan fogalmaztak. Beadták a jelentkezést bétának is, ám a sztenderdszöveg rögtön tájékoztatta őket, hogy a kettő együtt kizárt, választani kell, mert az Álomtárban végzett munka nem mehet a tanulmányi eredmények rovására. Egymásra mosolyogtak, és máris tudták, mi a teendő. Nem volt szükség beszédre. George habozás nélkül adminnak jelentkezett, míg Fred bétának. Természetesen már feltűnt nekik, hogy a varázsnet nem tudja megkülönböztetni kettejük mágiáját, ezért cserélgethetnek majd.
Hermione is jelentkezett adminnak. Mint minden újonc, ő is kapott egy szöveget, amiben be kellett jelölnie a hibákat. Pillanatok alatt megcsinálta, és fel is vették. Fred és George szintén beléphetett.
Hermione nem sokkal később rájött, milyen nehéz munkát választott. Rögtön megkapta a visszadobott történetek harmadát, ami rengeteg plusz teherrel járt a tanulás mellett. Éjszakába nyúlóan bogarászta az írásokat, csak akkor hagyta abba, mikor már összefolytak előtte a betűk. Holtfáradtan esett az ágyba, ám mégis hálás volt ezért, mert a sok elfoglaltság mellett nem ért rá Pitonnal foglalkozni.
Ha mégis volt egy kis szabadideje, akkor a Herceggel társalgott, aki úgy tűnt, minden délután tud egy kis időt szakítani a vele való beszélgetésre.
Gyönyörű tájképeket küldött neki, olyan szépséges helyekről, amiket Hermione még álmában sem látott soha.

Már a harmadik napja volt, hogy elkezdődött ez a meleg időszak, amikor a nagyterembe belépve nagyon jókedvű tanulókat látott. Kis csoportokba verődve kuncogtak. Ezt már ismerte, alighanem a netet nézték.
Remélem, nem ismét Perselusról töltött fel valaki valami ostobaságot! – Hermione a legközelebbi csoport felé vette az irányt. A névre gondolva belesajdult a szíve, ám odaérve, megnyugodva látta, ezúttal semmi ilyesmiről nincs szó.
A népszerű Pancsoló kislány című dalt írta át valaki.

Cím: Ha végre itt a nyár
Szerző: Tükörkép

Ha végre itt a nyár, avagy: Voldemort nyaral

Lucius Malfoy gondolatai. Elképzeltem, milyen lett volna
egy nyaralás Voldival! Ja, és a hambi természetesen hamburger!

Ha végre itt a nyár és meleg az idő,
A halálfaló strandra jár,
Mert most megtehető.
Míg Voldi öltözik, Bella ideges,
Mert olyan lassan készül el,
Hogy addigra este lesz!

Jaj, úgy élvezem én a strandot,
Mert ott annyira szép és jó,
Sok vicces muglit látok,
És még hambi is kapható!

A strandon az is jó, hogy van még sok
Eszement és van sok medence,
És csúszdázni lehet.
Csak azt nem értem én,
Bella miért sikít,
Ha véletlen Nagini
Épp a csúszdáról ráesik!

Otthon nem szeretem a nyaralást,
Abban semmi se szép, se jó,
Mindig csak „Crució” mást se hallok,
És még hambi se kapható!

Ezen még Granger is nevetett. Aztán megfordult, és kivel találta szembe magát?
– Ööö… Szia Draco! – Zavarba jött, hiszen most kacagott egy olyan művön, ami a mardekárosnak nyilván kínos lehet.
Draco odapillantott, min nevettek, mire mindenki kényelmetlenül érezte magát.
A fiú viszont nagyot hahotázott.
– Már ti is olvastátok? Nagyon jó. – Karon fogta a meglepett lányt, és elindult vele ki a teremből. – Lemásolom, és el fogom küldeni bagolypostával anyámnak is.
– Ne! – szaladt ki a griffendéles száján.
Borzasztó belegondolni, milyen haragra gerjedne, ha elolvasná ezt, nyilván nem túl büszke a múltjára, amit itt kigúnyolnak!
– De miért, Hermione? – érdeklődött Draco.
– Nyilván nem örülne neki…
– Ugyan már! – legyintett a fiú. – Ismerem őt, jól fog szórakozni! Persze odáig nem ereszkedik le, hogy hahotázzon rajta, mert egy Malfoynak legyen tartása, de egy kicsit nevet majd, ebben biztos vagyok. Majdnem elfelejtettem! Ginny keres, azért hoztalak ki magammal a nagyteremből. A kertben van. Azt hiszem, egy kis segítség jól jönne neki a leckében, mert Ron és Harry nem egy főnyeremény ebben – nevetett a lányra, és a kijárat felé intett.
– Kösz, hogy átadtad az üzenetet. – mondta Hermione az üres lépcsősornak, amelyen már felszaladt a mardekáros, mire ő megfordult.

Hermione, Harry, Ron, Ginny. Ha ezt valaki tavaly ilyenkor mondja, nem hiszem el neki. Már mind a négyünket a keresztnevünkön szólít! Kedves fiú ez a Draco. Miért nem őt szeretem? Talán egyszerűbb lenne minden! – sóhajtotta, és kisétált a napfényre.
Persze mire odaért, szegény vörös hajú lányt a két fiú már jól összezavarta. Hálásan nézett Grangerre amikor meglátta. Hermione kidobta azokat a pergameneket, amiket Ginny Harry és Ron javaslatait követve firkált össze, és hamar jó irányba terelte a másik lány gondolatmenetét, aki így már képes volt egyedül is megcsinálni a feladatát. A fiúk is hevesen jegyzeteltek közben, úgy látszott, így az utolsó évben már ők is kezdték komolyabban venni a tanulást.
Aztán már rohannia is kellett a könyvtárba, mert a Herceggel való beszélgetésének hatására támadt néhány új ötlete, és utána akart nézni egy bájitalkönyvben. Bizonyos összetevők talán helyettesíthetőek lennének más hozzávalókkal, ezzel is erősítve a főzetek hatásfokát, vagy pedig előnyös változásokat idézhetnének elő a bájitalokban. Így csökkenteni lehetne a mellékhatásokat, és az allergiásokon is segíthetnének, mert sokszor megesik, hogy valaki azért nem tud alkalmazni egy kúrát, mert egy bizonyos összetevőre allergiás.
Másfél órát töltött bent a könyvtárban folyamatosan jegyzetelve. Aztán félbe kellett hagynia az olvasást, mert elég későre járt már, és vacsora után aznap este még el kellett látnia az admini feladatait is. Noha a szorgalmának hála a ráosztott régebbi ficekkel már majdnem végzett, mindig akadt néhány új, amit át kellett néznie. Mikor aznapra befejezte, fellépett a Roxfort netre, ahol már egy üzenet várta.
A Sötét Herceg volt az.

S H: Denevérlány, nézd meg ezt az Álomtáron: Ha végre itt a nyár 2, avagy: Piton nyaral
D L: Mi a csoda ez?
S H: Majd meglátod! Most került fel ebben a percben.

Már megint Perseluson gúnyolódik valaki? Ezt látnia kellett! Megnyitotta az oldalt. Gyorsan rátalált a friss feltöltések között.

Cím: Ha végre itt a nyár 2, avagy: Piton nyaral
Szerző: Kék Rózsa

Ha végre itt a nyár 2, avagy: Piton nyaral

Dumbledore úgy gondolta, Pitonra is ráfér egy
kis szórakozás, ezért kicipelte magával a strandra,
McGalagonnyal együtt. Az első pár sor kivételével
Piton gondolatai.

Ha végre itt a nyár,
És meleg az idő,
A tanár strandra jár,
Mert végre van idő,
Míg Dumbledore szakállat fésül,
Piton ideges, mert olyan lassan készül el,
Hogy addigra idegrohama lesz!

Jaj, úgy élvezem én a strandot,
Mert ott annyira szép és jó,
Végre nem a pincében kuksolok,
És még kávé is kapható!

A strandon az is jó,
hogy van még sok béna egyed,
És van sok rossz úszó,
És a klóros vizet nyelni lehet,
Csak azt nem értem én,
McGali mért sikít,
Ha véletlen a kockás fürdőruhájára
Egy megjegyzés ráesik!

A Roxfortban nem szeretem a nyarat,
Mert ott semmi se szép, se jó,
Folyton csak Hóborc nyavalygását hallhatom,
És még kávé se kapható!

DL: Már megint vele szórakozik valaki!
SH: Igen.
DL: Csak tudnám, ki az!
SH: Én tudom!
DL: Igen? Ki?
SH: Én.
DL: Tessék? Téged sokkal komolyabbnak gondoltalak, hogy tehettél ilyet? Most mindenki Pitonon fog nevetni! Ráadásul McGalagony professzort is belekeverted Dumbledore-ral együtt! Miért találsz ki ilyesmiket?
SH: Pedig igaz! Minden szava!
DL: Te ezt ugyan honnan tudhatnád?
SH: Nyitva tartom a szemem és a fülem. Még év elején egyszer tanúja voltam egy beszélgetésnek Piton és az igazgató között. A bájitaltanár felemlegette az esetet, és Dumbledore fejéhez vágta, hogy ne próbálja meg újra magával cipelni egy olyan helyre. Egy kicsit finomítottam is a történteken, de egyébként igaz minden, még az átváltoztatástan tanárnő kockás fürdőruhája is. A professzor ezt is említette, mint az egyik kellemetlen élményt, amiben része volt.

Hermione ezen elkuncogta magát. McGalagony fürdőruhában!

DL: Tényleg igaz a kockás fürdőruha?
SH: Igen, méghozzá skótkockás!
DL:
SH: Mi a baj?
DL: Semmi, csak elképzeltem, és fetrengek a nevetéstől.
SH: Szerintem a többi része sem lehetett rossz.

Granger elkezdett hahotázni, ahogy elképzelte a leírt jelenteket.
Bár a bájitalmesterről szólt, de most még ezen is képes volt nevetni. Látta maga előtt, amint az igazgató jól szórakozik, Perselus pedig mugli öltözékben gyilkos pillantásokat vet rá egy pohár kávé fölött.

DL: Jut eszembe! Dumbledore mit hordott? Aranycsillagos fürdőnadrágot vagy cukorkamintásat?
SH: Nem tudom, mert arról nem volt szó, de jó ötlet! – érkezett kicsit később a válasz.
DL: Azért költőnek ne menj el, annyira nem profi.
SH: Tudom, de mit csináljak, tőlem csak ennyi telt. Néhol kicsit hosszúak a sorok, de azért el lehetne énekelni a dallamra, azt hiszem.

Még sokáig elbeszélgettek. Hermione jól szórakozott, de azt egyértelművé tette a herceg számára, hogy ő nem szereti, ha csúfot űznek egy tanárból. Annak ellenére, hogy most az egyszer jót kacagott ezen az íráson, nem hajlandó tűrni a gúnyolódást, ezért, ha továbbra is szeretne még beszélgetni vele, ne tegyen ilyet többé, kímélje meg tőle a lányt. A Sötét herceg ezt meg is ígérte.
Mikor kilépett a Roxfort netről, még mindig a versen gondolkodott. A Pitonon nevetés talán a javulás jele? Talán most már képes lesz… Nem. Most sem látja másként, eddig is tisztában volt a hibáival, a gyengeségeivel, csak nem érdekelték. Hisztérikusan elkezdett kacagni. Nyilván kimerült, akkor az ember még olyasmin is nevet, amin máskor nem. Ha ugyanezt reggel olvassa el, a herceg biztosan nem ússza meg ennyivel.
Ilyet akár még ő is tudna írni, persze valami egészen másról. Már lefeküdt, amikor jött az ihlet. Felült az ágyban, behúzta a baldachin függönyét, és elővette a gömböt. Néhány perc múlva készen is volt a mű. Persze közel sem tökéletes, de azért tűrhető. Amikor kitalálta a nevét, egy elsőéves élménye jutott eszébe, amikor véletlenül rányitottak Bolyhoskára, a háromfejű kutyára. Már írt ezen a néven egy használati utasítást az Álomtárhoz. Most használta másodszor.

Cím: Ha végre itt a nyár 3, avagy: Álomtár mindörökre
Szerző: Alohomora

Ha végre itt a nyár 3, Álomtár mindörökre

Az Álomtár látogatóiról, vagyis írókról,
adminokról, fórumról, olvasókról.

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő,
Az ember ficet ír,
Mert végre van idő.
Míg sok író írogat, az admin ideges,
Mert az átnézéssel
Lassan készül el,
És addigra este lesz!

Jaj, úgy élvezem én az Álomtárat,
Mert az annyira szép és jó,
Annyi vicceset látok, olvasok,
És még kritika is írható!

Az Álomtáron az is jó,
Hogy van sok kedves egyed,
És van Fórumozó,
És üzenni lehet.
Csak azt nem értem én,
Sok olvasó mért sikít,
Ha véletlen egy író
Épp Pitonon szórakozik!

Jaj, úgy élvezek ficet írni,
Mert az annyira szép és jó,
Annyi vicceset látok, írok,
És még kritika is kapható!

Elégedetten feküdt le, hogy aztán – érzése szerint – egy perc múlva már fel is ébredjen. Reggel volt.
Alig aludt valamit, ráadásul ma már lesz órája Pitonnal. A tanár ugyan hiányzott a hétfői és a kedd délelőtti órákról, mert ritka bájital hozzávalókért kétszer kora reggel utazott el, és csak délután ért haza, de ma már biztosan fog órákat tartani.
Kedvetlenül harapdálta a reggeli pirítósát, mikor belépett a nagyterembe Perselus.
Mint mindig, élénk zsibongás kelt szárnyra a lányok között. Hermione is odapillantott, és kis híján félrenyelte a falatot, ugyanis a fekete szemek őt nézték megrovóan. A lánynak ekkor jutott eszébe, mit művelt a múlt héten a tanteremben azzal a köpennyel.
Végül a tanár megkönyörült rajta, és a fecsegők felé fordította a pillantását, akik rögtön elhallgattak.

– Láttátok már ezt? – kérdezte George, és a gömbre mutatott.
– Kivételesen nem mi voltunk. A Malfoy verset viszont mi írtuk – súgta oda bizalmasan Fred.
– Azt hittük, mérges lesz majd, legalább egy kicsit, de jól szórakozott rajta!
– Hiába, kedves fivérem, így múlik el a világ dicsősége!
– Bizony, úgy látszik, öregszünk! – sóhajtott fel drámaian George.
– Mintha csak tegnap lett volna… – Fred az idős emberek elvágyódó, múltat idéző tekintetével meredt valahova a semmibe. – Dumbledore-t a születésnapján tűzijátékkal fogadtuk a nagyteremben, és Trelawney nagyon dühös volt. De hát tehettünk mi arról, hogy néhány szikracsóva megkergette? – mondta nosztalgikusan.
– Vagy amikor Mrs. Norrist megleptük néhány acsargó muffinnal a folyosón, és Frics teljesen kikelt magából… – merengett el George.
– Persze, azt se felejtsük el, amikor rózsaszínné varázsoltuk McGalagony kontyát, és két hét büntetőmunkát kaptunk tőle. Ó, azok a régi szép idők!
– Mintha csak tegnap lett volna! – sóhajtották, ismételve magukat.
– Az utolsó kettő tényleg tegnap volt! – kacsintott rájuk cinkosan Potter.

Granger oda sem fordult. Nem érdekelte a társalgás, és mit érdekli őt az a dalszöveg, undorodott magától, amiért tegnap olyan jót nevetett Perselus rovására. Az imént viszont a háztársai nevették ki a bájitalmestert, ami nagyon rosszul esett neki.
– Hermione, nem érdekel a fic? – kérdezte Harry.
– Nem. Semmi vicceset nem látok a Pitont gúnyoló írásokban! – sziszegte oda.
– Ez nem róla szól, nézd csak meg!
Akkor biztosan az, amit én írtam az este. Úgy kell tennem, mint aki meglepődik, mert különben rájönnek az írói nevemre, és az nem lenne jó. Akkor nem tudok majd Pitont méltató dolgokat feltenni.
Odafordult hát, és megdöbbent. Ez nem volt azonos egyik történettel sem, sőt, olyannal sem, amit ő engedélyezett az éjjel.

Cím: Ha végre itt a nyár 4, avagy: Harry Potter nyaral
Szerző: Cikesz

Ha végre itt a nyár, avagy: Harry Potter nyaral
Harry Weasley-éknél nyaral, akik elviszik a strandra. Mivel Neville is náluk tartózkodik éppen,
őt sem hagyják otthon. Persze így Trevor a varangy is velük tart!
Az első pár sor kivételével Harry gondolatai.

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő,
A varázsló strandra jár, mert most van rá idő.
Míg Molly öltözik, Arthur ideges,
Mert olyan lassan készül el,
Hogy addigra záróra lesz!

Jaj, úgy élvezem én a strandot,
Mert ott annyira szép és jó,
Sok jól szórakozó Weasley-t látok,
És még hot dog is kapható!

A strandon az is jó,
Hogy van még sok más gyerek,
És van vízi csúszda
És még úszni is lehet,
Csak azt nem értem én,
Ginny miért sikít,
Ha véletlen Trevor
Épp a tányérjára ugrik!

A Privet Drive-on nem szeretem a strandot,
Abban semmi se szép, se jó,
Folyton hisztis Dudly-t látok,
És még hot dog se kapható!

– Azért nem szép tőle, hogy kigúnyolt téged! – súgta oda Ginny Potternek.
– Pedig nem esik rosszul – csóválta a fejét A Kiválasztott. – Különösen azért, mert én írtam.
– Te? – rázta a fejét Granger, aki elég közel volt ahhoz, hogy hallja ezt a beszélgetést. – Mért tetted?
– Mióta csak bekerültem a varázsvilágba, mindenki másképp néz rám, mintha nem lennék normális ember. Sokan szeretnek, van olyan, aki utál, de csak kevesen látják, ki vagyok valójában. Most ezt akartam megváltoztatni. Nem vagyok különleges, csak egy egyszerű diák, akin még akár nevetni is lehet – mosolygott Harry, és Hermione elcsodálkozott, mennyire érett gondolkodású lett a fiú.