*egy héttel később*

Csacsi: Ma is rád gondoltam egész nap.

...

Csacsi:Kérlek írj.

...

Csacsi: Nem láttalak vacsoránál. Tökos pite volt, tudom hogy szereted. A manókkal eltetettem neked pár szeletet lent van a konyhán. Menj le érte.

...

Csacsi: Hiányzol.

*két héttel később*

Csacsi: Még mindig hiányzol.

...

Csacsi: Ma veled álmodtam, és csodálatos volt.

...

Csacsi: Egész hétvégén nem láttalak. Remélem jól vagy.

...

Csacsi: Csak azért írok, hogy tudd, még mindig szeretlek.

*három héttel később*

Csacsi: Ez a fájdalom el fog múlni valaha? Nem tudom, hogy akarom-e, hogy elmúljon.

...

Csacsi: Ma elképesztő voltál SVK-n. Örülök, hogy újra van párbajszakkör, annak pedig még jobban, hogy te vezeted.

...

Csacsi: Szeretlek. Kérlek, írj.

...

Csacsi: Legalább minden nap látlak. Ha napközben nem, akkor egész éjjel a folyosókon ténfergek, hátha megtalállak.

...

Csacsi: Borzasztóan hiányzol.

Süni: Te is nekem...

Csacsi: ISTENEM! ÓH ISTENEM. Azt hittem sosem írsz már többet!

Süni: ...Harry.

...

Csacsi: Merlinre, mikor jöttél rá?

Süni:Egyértelmű volt, hogy csak te lehetsz. Még aznap. Ekkora hülyeséget csak te csinálhatsz.

Csacsi: :D

Csacsi: A bajkeverésem határtalan te is tudod. Sejtettem, hogy gyorsan rájössz majd. Miért nem reagáltál eddig? Betegre aggódtam magam és a kiborulás határán táncoltam.

Süni: Tudom, láttam rajtad és ne haragudj, hogy eddig hagytalak szenvedni. Láttam minden üzeneted, és majd megszakadt a szívem. Csak kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam ezt az egészet és kitaláljam mi legyen. Mert arra hamar rájöttem, hogy az eredeti tervem, miszerint végleg megszakítom veled a kapcsolatot, nem fog működni.

Csacsi: És kitaláltad?

Süni: Igen. Gyere le a szobámba ha ezt az egészet ami köztünk van tényleg komolyan gondolod. Tartozom pár bocsánatkéréssel. Ha úgy döntesz hogy nem, azt is megértem. Hagyj az ajtóm előtt egy üres fiolát jelzésnek és soha többet nem beszélünk erről ha nem szeretnéd.

Csacsi: Vedd úgy, hogy már ott is vagyok.

*órákkal később*

Csacsi: Most tudtam csak eljönni, hogy senki ne kezdjen kérdezősködni. Sajnálom, hogy csak ilyen későn. Egész nap próbáltam lerázni Mióékat, de nem ment, meg kellett várjam még mindenki alszik.

Süni: Semmi gond.

Csacsi: Minden rendben? Sápadtnak tűnsz... mármint a szokásosnál is sápadtabbnak.

Süni: Nos, az örökös rosszindulatom, semmi más.

Csacsi: Azt hitted nem jövök.

Süni: Azt.

...

Süni: Te most kinevettél?

Csacsi: Ne haragudj. De megérdemled. Megmondtam neked nem? Nem tudsz elijeszteni magadtól. És nem volt elég egyértelmű az elmúlt három hosssszúúú hét?

Süni: De igen, az volt. Annyi mindent meg kéne beszélnünk és annyi mindent akarok mondani.

Csacsi: Tudom. Mindent megbeszélünk, de ne rágd magad ezen. Nem neheztelek rád a múlt miatt.

Süni: Látod erre mondom, hogy Csacsi vagy. Nem értem miért vagy itt.

Csacsi: Mert szeretlek, megmondtam. És ezen nem változtatott az, hogy megtudtam ki vagy.

Süni: Te tényleg bolond vagy. Képes vagy nekem ezt mondani azok után, hogy évekig gyötörtelek.

Csacsi: Én nem azt az embert szeretem, hanem téged. És biztos vagyok benne te se úgy tekintesz rám mint pár napja. Vagy pár hete, esetleg hónapja.

Süni: De mennyire, hogy nem. Szégyellem is magam miatta. Mármint amiatt ahogy eddig bántam veled, nem érdemelted meg. Félreismertelek, méghozzá nagyon.

Csacsi: Más embernek hittél. És ebben mindketten hibásak vagyunk. De ez már a múlt... majd szépen lassan úgy is tisztázunk mindent... szerintem mindkettőnknek van mit mondania, és mindent megbeszélünk majd... idővel.

Süni: Ez jó tervnek hangzik. Azt hiszem hiszek neked.

Csacsi: Akkor minden rendben lesz.

Süni: Az elején... tudod a legelején amikor elkezdtünk beszélni, én éreztem... egyszerűen éreztem, hogy te vagy az. De annyira irreálisnak tűnt, hogy elvetettem még az ötletet is. Aztán akárhányszor felmerült gondolatként, mindig meggyőztem magam, hogy lehetetlen és csak félreértelmezem a jeleket.

Csacsi: Pedig a megérzésed helyes volt. Még ki is elemeztél, emlékszel?

Süni: Hogyne. És még ennek ellenére is képes voltam meggyőzni magam – többször is - hogy nincs igazam és csak hülyeségeket képzelgek.

Csacsi: És milyen jól tetted. Akarod tudni én mikor jöttem rá?

Süni: Amikor oklumenciára tanítottalak. Aznap amikor lebuktam miattad, lent voltunk itt és én Csacsinak neveztelek. Te pedig úgy néztél ki utána, mint aki menten szívinfarktust kap.

Csacsi: Mert így is volt. Ne nevess, el se tudod képzel mennyire be voltam szarva hogy mi lesz.

Süni: Pedig átérzem. Hasonlóképpen voltam én is.

Csacsi: Azért nem jelentkeztél eddig? Őszintén, nagyon kivoltam készülve, fogalmam se volt, hogy szóba állsz-e még velem valaha.

Süni: Na ez számomra is kérdéses volt. Valószínűleg, sőt biztosan nem a helyes döntést hoztam...

Csacsi: Ha megint elkezde...

Süni: De ez az egyetlen választás amit valóban szeretnék... nem bírnám ki, hogy mindennap látlak, tudom mit érzel irántam ami kölcsönös és mégsem érhetek hozzád. De idő kellett, hogy ezt megemésszem.

Csacsi: Annyira boldog vagyok. Rettegtem attól is, hogyha idejövök, bezárkózol.

Süni: Nos... igen... talán nem is ok nélkül érezted ezt. Harry, tudnod kell én még mindig az vagyok, aki.

Csacsi: Tudom mire célzol, de nem érdekel. Vállalok mindent, ami ezzel a ténnyel együtt jár. Megbirkózok vele, mert akarom ezt!

Süni: Ha esetleg nagyon szúrnék... szólj!

Csacsi: Szólni fogok.

Süni:Más lesz, mint papíron. 

Csacsi: De még mennyire. Hálistennek.

Süni: Néha nagyon nehéz. 

Csacsi: Tudom. Fel vagyok rá készülve. Attól a perctől fogva, mióta tudom hogy te vagy az.

Süni: Soha nem gondoltam, hogy egyszer örülni fogok annak hogy ennyire makacs vagy.

Csacsi: Na látod.

Süni: Én, nos... elég gyakran nem tudok megfelelően kifejezni az érzelmeimet. És ez félreértésekhez vezethet. 

Csacsi: Tudom. Akkor majd megkérdezem, mit érzel. Rendben? 

Süni: Rendben.

Csacsi: Perselus?

Süni: Hm?

Csacsi: Megmutatod a verseidet?

Süni: Igen. De nem most.

Csacsi: Mert most mit csinálunk?

Süni: Most kedvesem, tanulunk egy kis oklumenciát.

Csacsi: HOGY MI?

...

Csacsi: Istenem de egy gazember vagy!!!!

Süni: Ezt nem tudtam kihagyni. Rendkívüli módon szórakoztató volt a pánik az arcodon.

Csacsi: Még mindig szeretem a vicceidet ugye tudod?

Süni: Tudom. De abban, hogy tanulunk nem vicceltem. 

Csacsi: És mit?

Süni: Mondjuk azt a szép kis szádat megtanítjuk valami mást is csinálni, mint feleselni.

Csacsi: Ez egy határozottan jó ötlet!

Süni: Oh, igen? Úgy gondolja Mr.Potter?

Csacsi: De még mennyire, Piton Professzor! 

Süni: Még valami... Mielőtt bármi visszafordíthatatlan történik, tudnom kell, hallanom kell tőled kimondva is, hogy biztos vagy ebben az egész őrültségben amit éppen elkövetni készülünk.

Csacsi: Perselus Piton.... CSÓKOLJ. MÁR. MEG. VÉGRE!

Süni: Ezer örömmel, szerelmem.

The End

Extra tartalomért és kulisszatirkokért kövessenek Instagram - on:

Victoria_W_Knight