Csacsi: Köszönöm, ez baromira jólesett. Talán soha nem volt még ilyen erős orgazmusom. Hihetetlen vagy, mit tudsz velem művelni csak azzal hogy leírod mit fogsz majd tenni.

Süni: Ennek örülök.

Csacsi: De még jobban esne, ha már érezhetném is amit elmondtál.

Süni: Hamarosan.

Csacsi: Szavadon foglak.

Süni: Legyen, vállalom a kockázatot. Már én is borzasztóan kívánlak.

Csacsi: Ahhh ahhhh ndkwjhsiivgklllslls. El se hiszem hogy végre ezt mondod. Mindjárt hiperventillálok.

Süni: Nyugalom. Eddig is kívántalak, ugye tudod?

Csacsi: De sohhaaa nem mondtad. És jól esik.

Süni: Azért mondtam.

Csacsi: De várj, akkor most te is...

Süni: Nem. De nem azért, mert engem nem izgat fel amit elmondtam, hanem mert most egyszerűen nincs hozzá hangulatom. De örülök, hogy te jól érezted magad.

Csacsi: Beszelni is jó volt. Megfogadom a takácsodat. Nagyon fáradt vagy igaz?

Süni: Fáradt vagyok, de nem tudnék még aludni, ha erre vagy kíváncsi.

Csacsi: Akkor mesélj mert eddig csak rólam volt szó, milyen volt a küldetés?

Süni: Erről nem kéne mondanom semmit, remélem tudod?

Csacsi: Tudom. De szerintem szeretnél és engem érdekel.

Süni: Miből gondolod, hogy szeretnék róla beszélni?

Csacsi: Különben nem említetted volna meg amikor elmentél. Csak annyit mondtál volna, hogy nem leszel és pont. Te nagyon vigyázol mit mondasz és azt hogyan mondod. Minden szavadnak oka van. Tehát valami olyan meló volt amit nem szívesen vállaltál és amiről beszélni akarsz, és tudtad hogyha megemlíted hogy dolgozni mész úgy is megkérdezem majd hogy mi volt.

Süni: Nocsak, nemcsak kezdel megismerni, de fejlődsz is. Ez kedvemre való.

Süni: Ügyes csacsi, büszke vagyok.

Csacsi: Ahw... ez nagyooon jól esett. ♡.♡

Süni: Azért ne bízd el magad.

Csacsi: Sose tenném, ha rólad van szó pláne... :D

Süni: Nem provokálsz ki még egy dicséretet.

Csacsi: Ez felért egy dicsérettel. :D

Csacsi: Na de mielőtt eltereled a témát.... mi történt?

Süni: Valóban olyan megbízást kaptam, amit nem szívesen teljesítek.

Csacsi: Éspedig?

Süni: Ölnöm kellett.

Csacsi: Tessék? Kiadtak neked parancsba, hogy gyilkolj meg valakit?

Süni: Igen.

Csacsi: De azt nem bérgyilkosok intézik? Vagy valami ilyesmi?

Süni: Nos, nem.... nem egészen... valamilyen szinten ez is a munkám része. Van olyan, hogy el kell tenni valakit lábalól.

Csacsi: Ez durva. De jól vagy? Mármint érted hogy értem.

Süni: Értem. És nem, nem vagyok jól, de majd jól leszek.

Csacsi: Ha szeretnél beszelni róla szívesen meghallgatlak de nem erőltetem.

Süni: Elég morbid hogy ezek után is igy aggódsz értem.

Csacsi: Persze, hogy aggódok érted.

Süni: Még ha gyilkos is vagyok.

Csacsi: Nem számít. Nem szórakozásból ölsz, ez a munkád része mint mondtad, hogy van ilyen megbízás is. Mellesleg feltételezem, hogy nem épp jó emberek után küldenek. De abból, hogy érzem rajtad mennyire megvisel egyértelmű, hogy így is nehezedre esik. És ha egy kegyetlen, lelketlen gyilkológép lennél ez nem igy lenne. Tudod én becsülöm azt aki ezt meg meri és meg is tudja tenni, hogy elvégzi a piszkos munkát. Mert elég erős hozzá, mindenhogyan, fizikálisan és mentálisan is. Nagyon sokan ebbe belerokkannának. Ha nem lennének olyan emberek mint te vagy akkor csak néznének a jófiuk hogy nincs aki takarítson utánuk és lenne sírás-rívás.

Süni: Ezt egészen kevesen gondolják igy. De ha lehetek őszinte, megnyugodtam, hogy nem ítélsz el emiatt. Nem szeretek a munkámról beszelni másoknak. Pont ezért, mert az emberek általában nem úgy gondolkodnak mint te, nem látnak a dolgok mögé, hogy hogyan is működik a világ. Nem látják az érme másik oldalát.

Csacsi: Én pedig hálás vagyok, hogy megbízol bennem ennyire. Tudom, hogy nehéz erről beszélned.

Süni: Az.

Csacsi: De segít. Eddig gondolom soha nem beszéltél senkinek erről.

Süni: Hm. Tényleg kezdel ismerni.

Csacsi: Már ideje, lassan nyolc hónapja majdnem minden nap beszélünk.

Süni: Olyan régen?

Csacsi: Igen. Fel se tűnt? :D

Süni: Tulajdonképpen nem.

Csacsi: 7 hónapja 13 napja és 2 órája írtál rám. De ki számolja.

Süni: Látod ezt szeretem benned. Fel tudsz vidítani. Azt ne mond, hogy strigulázod.

Csacsi: Akkor nem mondom :D

Süni: Reménytelen vagy.

Csacsi: Tudom :D de azt is imádod, hogy az vagyok.

Csacsi: Szóval akkor a bajital, amit múltkor főztél, méreg volt?

Süni: Pontosan.

Csacsi: Elmondod a részleteket? Mi volt a bökkenő?

Süni: Nem vagyok biztos benne, hogy el kéne mondanom.

Csacsi: Bízhatsz bennem.

Süni: Bízom beenned. Csak nem akarlak ezzel terhelni, sokkolni meg pláne nem.

Csacsi: Nem tudsz sokkolni, hidd el. Nem jelent gondot. Szeretném ha elmondanád, érzem hogy beszélni szeretnél róla. Én pedig bármi is történt meghallgatlak.

Süni: Még mindig nem vagyok benne biztos.... de legyen. Ha ezek után is kitartasz mellettem te nem vagy normális.

Csacsi: Nem rázol le ilyen könnyen.... szóval?

Süni: Amerikába kellett mennem, ott volt a cél személy. A minisztérium illegális varázserő fokozó drogokat talált hónapokkal ezelőtt és mint kiderült a nyomozásból, külföldön gyártották és szállítottak be. Nem csak a pénzért hanem hogy lázadást is keltsenek, ugynais ez a drog nem csak a varázserőt képes fokozni, hanem ideiglenesen képes varázserőt is adni, például mugliknak. Igaz még nem tart soká a hatása, de azzal kísérleteznek hogy véglegesítik. Komoly ember kísérletek zajlottak ezzel kapcsolatban és sok mugli belehalt a folyamatba amíg kifejlesztették. A nyomozás szerint pár milliárdos mugli pénzelte az egészet, őket kellett lekapcsolni és átadni a mugli rendőrségnek, őket drogterjesztésért, birtoklásáért és adócsalásért fognak ülni jó sokáig. De ami az igazi célom volt, a vezetőiket megtalálni és kiiktatni szép csendben. Azt is aki kifejlesztette és tesztelte a szert és azt is aki az ötletgazda volt. Ezzel nem is volt baj amig rá nem jöttem, hogy az ötletgazda egy kvibli. Egy fiatal 22 eves lány aki nem akart mást csak varázsolni.

Csacsi: Te jó ég... Basszus.

Süni: Igen, igy is mondhatjuk.

Süni: Amikor mar bekerültem a belső körökbe szinte azonnal rájött miért mentem.

Csacsi: És mi tett?

Süni: Semmit.

Csacsi: Nem is védekezett? Vagy próbált menekülni?

Süni: Nem. Intelligens volt és jól mérte fel az erőviszonyokat. Tudta hiába küldi rám a mugli őreit vagy akárkit csak felesleges áldozat lenne. És még ha Ő meg is próbálna velem szembeszállni akár a varázs tablettákkal akár máshogy, én erősebb és képzettebb vagyok. Csendben zajlott az egész és tudomásul vette a helyzetet. Ő is tudta hogy amit tett az gonosz és illegális is. Muglik kezébe varázslatot adni nagyon veszélyes, ezt el is ismerte, és hogy Ő csak egy kis reményt szeretett volna.

Csacsi: Mondjuk át tudom érezni. Fogalmam sincs én mit kezdenék a varázserőm nélkül, úgy hogy tudnék a varázsvilágról.

Süni: Ezzel én is így vagyok, szintén átéreztem a helyzetét. De attól még ő volt a célpontom.

Csacsi: És mi történt?

Süni: Mivel tisztában volt vele miért mentem, elég könnynű dolgom volt. Megpróbáltam meggyőzni hogy álljanak le, ne fejlesszék tovább a tablettákat és hagyjanak fel az egésszel és akkor nem kell, hogy ennek rossz vége legyen.

Csacsi: Mit válaszolt?

Süni: Azt, hogy már mindegy... és amúgy se adná fel, hiába ígértetem meg vele. Neki csak ez maradt.

Csacsi: Hm...

Süni: Csak azt kérte tőlem, hogy ne varázslattal öljem meg.

Csacsi: Istenem... mit tettél?

Süni: Megtettem amit kért, úgy gondoltam ennyit megtehetek érte. Lelőttem.

Csacsi: Nagyon erős vagy, én nem tudtam volna megtenni.

Süni: Kérlek ne csináld ezt.

Csacsi: Mit?

Süni: Ne csodálj. Nem érdemlem meg, pláne nem most.

Csacsi: Látod ez csak azt bizonyítja hogy megérdemled, legalább azt, hogy megértselek és együttérzést tanúsítsak. Tudom hogy ez fáj neked, és segíteni akarok, de nem tudom hogyan tehetném. Kérlek mondd el, hogyan tehetném.

Süni: Már az is nagy segítség volt hogy meghallgattál és beszélhetek róla. Ha bármi rosszul érintene téged csak szólj es abbahagyom a témat.

Csacsi: Nem fog. Annyit beszélsz róla amennyi jól esik és szükséges. Azt akarom hogy jobban legyél.

Süni: Ez olyan dolog amit talán még sosem tettek meg értem.

Csacsi: Ez elég szomorú.

Süni: Köszönöm.

Csacsi: Ez a legkevesebb. Szóval mi a gond valójában?

Süni: Nem hallgattam az ösztöneimre és ez bánt. Megérdemelte volna az életet... vagyis pontosabban nem érdemelt volna feltétlenül halált. Meg kellett volna mentsem.

Csacsi: Akkor a sajátodat tetted volna kockára. Jól sejtem?

Süni: Igy van. De gyűlölöm ha olyanokra kell vadásznom akik nem érdemlik meg a büntetést amit kiróttak rájuk.

Csacsi: Milyen gyakran kapsz ilyen megbízást?

Süni: Nem sűrűn. De így is gyakrabban mint szeretném.

Csacsi: Erkölcsileg megkérdőjelezhető volt amit tett. Te is tudod hogy a varázslat veszélyes... és ezt muglik kapzsi kezébe adni, finoman szólva sem jó ötlet. Ráadásul embereket ölt. Ha nem is ő maga, de közvetve ő okozta a halálukat.

Süni: Nyilván tudom. De ezért nem járt volna mindenképpen halál, máshogy is el lehet ezt intézni. Memóriatörlés például... kaphatott volna egy új életet, új emlékeket tőlem.

Csacsi: Hamis emlékeket, amik nem a saját életéhez tartoznak. Nem ő élte meg őket.

Süni: De már semmit sem fog megélni.

Csacsi: Ez is igaz. De ne emészd magad, már megtörtént.

Süni: Ettől nem lesz jobb. Pocsék ember vagyok, hogy nem tettem érte semmit.

Csacsi: Te megtettél MINDENT. Megpróbáltad lebeszélni! Ha nem teszed amit kell a saját életeddel játszol. Kitudja hány száz embert mentettél meg ezzel. Mi lett volna ha az a drog elterjed, én biztos vagyok benne hogy semmi jó...

Süni: Túl pozitív vagy. Túl naiv.

Csacsi: Te meg csökönyös. Jó ember vagy értsd már meg. Ez a beszélgetés és a mély bűntudatod pont ezt bizonyítja. Lásd már meg hogy jót tettél és ez volt az egyetlen biztonságos út. Lehet hogy a lány nem érdemelt halált, lehet hogy igen. Ezt nem nekünk kell eldönteni... és feltehetőleg ha tovább folytatja amit elkezdett, százak-ezrek halnak meg. Te megmentetted őket azzal, hogy megölted.

Süni: Igazad van.

Csacsi: Ez a lány nem volt jó ember. Sőt. Mégis meg akartad menteni, és bűntudatod van mert nem adtál neki esélyt. Miért? Mi volt olyan különleges benne?

Süni: Emlékeztetett valakire.

Csacsi: Kire?

Süni: Magamra.

Csacsi: Tessék? Dehát miért?

Süni: Valószínűleg azért bánt ennyire mert valahol saját magamat láttam benne. Nekem is volt fiatal koromban egy ilyen korszakom amikor kétségbe voltam esve: haragudtam mindenre és mindenkire. Legfőképpen magamra és a saját tehetetlenségemre. Ez is hasonló volt, a leányzó tehetetlen volt és csak kapaszkodott egy szalmaszálba, bármibe amivel tenni tudott a saját jövője és vágyai érdekében. Megtett mindent ami tőle telt, még ha ez rossz is volt. Feláldozott mindent a remény oltárán.

Csacsi: És ez hogyan függ össze veled? Mi a párhuzam lényege?

Süni: Én is sokáig tehetetlen voltam, képtelen változtatni az életemen. Aztán rájöttem hogyan lehetne esélyem egy jobb életre, de ehhez nagyon rossz dolgot kellett tennem. És én meg is tettem, nem törődve a lehetséges következményekkel, mert reménykedtem. Reménykedtem egy jobb életben.

Csacsi: Kifejted?

Süni: Nem biztos hogy akarod hallani.

Csacsi: Biztos lehetsz benne, hogy akarom hallani.

Süni: Nem vagyok biztos benne hogy el merem mondani.

Csacsi: Azt teszel amit csak akarsz. De szerintem meggyőztelek már arról, hogy nem bélyegezlek meg.

Süni: Te tényleg nem ítélkezel, és ezt csodálom benned. Én erre nem vagyok képes.

Csacsi: Köszönöm. Nos?

Süni: Nos... a mese ott kezdődik, hogy én félvér vagyok. Anyám volt boszorkány, apám pedig katona, ezredesként szolgált az USA tengerészgyalogságnál.

Csacsi: Húha.

Süni: Igen. Kiskoromban apám egy titkos katonai programban vett részt, egy fegyverkísérletben, ezért állandóan költöztünk. Laktanyáról laktanyára keresztül az egész Egyesült Államokon, sose volt egy biztos pontunk. Egy nap megsérült, majdnem meg is halt. Miután felépült ugyan nem százalékolták le, de a fegyver kísérletből kitették. Olyan ember volt akinek mindene volt a haza és a szolgálat, igazi vérbeli katona, vasfegyelemmel és teljes maximalizmussal kezelt mindig mindent. Engem is így nevelt. Mindig tökéletesnek kellett lennem, mindenben, de persze nem értem fel az elvárásaihoz és ezt keményen büntette. Sose tudta megbocsátani, hogy nem vagyok olyan mint ő. Ez a szégyent - ahogy ő mondta - sose tudta feldolgozni. Miután visszakerült a seregbe, inni kezdett. Minden nap csatak részegen jött haza és mi anyámmal tehetetlenek voltunk.

Aztán egy nap elkezdte verni anyámat. Aki sose védekezett, sose hívta a rendőrséget, nem átkozta meg egyszer sem. Csak tűrte némán. Hiába próbáltam közbeavatkozni sokkalta erősebb volt. Utána engem is rendszeresen verni kezdett. Persze ha kijózanodott mindig esdekelt a bocsánatunkért és ígérgette, hogy soha többet nem fordul elő. De amint újra alkohol volt a vérében, minden kezdődött előröl.

Csacsi: Uramisten... én, én nem is tudom mit mondjak.

Süni: Egyik nap amikor hazajött a szolgálatból, a szokásosnál is részegebb volt. Úgy megverte anyámat, hogy elájult. Én a szekrény mögött gubbasztottam és képtelen voltam akármit is tenni. Aztán fogta a kabátját, rám nézett majd kilépett az ajtón, beült a kocsiba és elhajtott. De aztán hallottam a kocsi motorját: visszafordult... Pár perc múlva megint ott állt az ajtóban és én végre úgy éreztem nem vagyok tehetetlen. Tudtam mit kell tennem.

Csacsi: Mit tettél?

Süni: Megöltem.

Csacsi: Oh.

Süni: Tudtam, hogy az előszobai komódban van a tartalék pisztolya. Amikor hallottam hogy visszafordult, kivettem és eldugtam a hátam mögé. Aztán amikor megállt az ajtóban, meghúztam a ravaszt. Majd mégegyszer és mégegyszer és mégegyszer. Hét lövést kapott. Emlékszem ahogy nézett rám, mosolygott mikor az első golyó eltalálta. Tudom, azt akarta, hogy öljem meg. Azt akarta, hogy én öljem meg. Mert ő mindig is gyáva volt. Gyáva volt ahhoz is, hogy saját magával végezen.

Csacsi: Ez... ez iszonyatos.

Süni: Még mindig úgy gondolod, hogy jó ember vagyok?

Csacsi: Igen.

Süni: Akkor veled valami nincs rendben.

Csacsi: Mennyi idős voltál, amikor ez történt?

Süni: Kilenc.

Csacsi: ...

Süni: Te... te sírsz?

Csacsi: Igen. De honnan tudod?

Süni: Átlátszódnak a könnyek a papíron. Nálam is megjelennek.

Csacsi: Oh... sajnálom.

Süni: Kérlek ne sírj. Nem akartalak ennyire felkavarni, nagyon sajnálom. Ha sze...

Csacsi: Félreérted. Nem azért sírok amiért hiszed. Azért sírok mert ami veled történt az rettenetes.

Süni: Értem meg pláne ne sírj. Nem éri meg. Nem érek annyit.

Csacsi: Hogy mondhatsz ilyet.

Süni: Ez az igazság.

Csacsi: Nem... igen is sokat érsz és jó ember vagy. Akkor is azt tetted amit kell.

Süni: De már túl későn. A tehetetlenségem legyőzött és mire összeszedtem magam, már mindegy volt.

Csacsi: Mindegy?

Süni: Anyám belehalt a fejsérülésbe, amit aznap kapott.

Csacsi: ...

Csacsi: Sajnálom. Őszintén. Tudom, hogy ez nem segít, de részvétem.

Süni: Régen volt... túl vagyok rajta. Csak most ez előhozta belőlem újra.

Csacsi: Köszönöm, hogy elmondtad.

Süni: Ne sírj kérlek.

Csacsi: Igyekszem. Ne haragudj, csak... nem is tudom, ez az egész annyira igazságtalan.

Süni: Micsoda kedvesem?

Csacsi: Hát hogy ezt át kellett élned. És a munkád sem éppen kíméletes.

Süni: Én döntöttem igy. Mind a két esetben.

Csacsi: Gyerek voltál. Nem neked kellett volna ezt megoldani. Megértem, hogy nem bírtad és tenni akartál valamit de akkor sem a te dolgot lett volna apádat leállytani.

Süni: Ha nem tettem volna, gyanítom már én is halott lennék.

Csacsi: De senkik nem volt aki az apádat felelősségre vonta volna?

Süni: Nem. Ha el is mondjuk azt, hogy bánt velünk, ő egy köztiszteletben álló katona, hazafi volt. Nem hittek volna nekünk.

Csacsi: Ez a legborzasztóbb. Ha az emberek nem lennének ennyire undorítóak akkor nem kellett volna ezen keresztülmenned.

Süni: Nem akartalak ennyire felkavarni... ne törd magad ezen, már teljesen mindegy.

Csacsi: Nem, nem az! Segíteni akarok neked, nem akarom hogy szenvedj.

Süni: Már segítettél.

Csacsi: Ha bármikor akarsz róla beszélni, itt vagyok.

Süni: Látod, segítesz. Ennél többet senki nem tudna tenni.

Csacsi: Pedig szívesen megtenném. Bármit.

Süni: Tudom.

Csacsi: Jobban vagy?

Süni: Határozottan. Tulajdonképpen azt hiszem, azt akartam hogy tudd. Valószínű – sőt biztos - meg fogom bánni hogy elmondtam, de most úgy éreztem el akarom mondani neked.

Csacsi: Nem kell megbánnod. Ez nem változtat semmin.

Süni: Tudod, pont ezért aggódom a kapcsolatunk miatt. Te túl jó ember vagy, többet érdemelsz nálam. Azt akarom, hogy boldog legyél.

Csacsi: Most például boldoggá tettél.

Süni: Igen?

Csacsi: Igen. Mert kapcsolatban gondolkodsz. Az pedig, hogy nekem ki kell, ki nem vagy ki tesz boldoggá, azt hagy döntsem el én.

Süni: És te még mindig úgy gondolod hogy én kellek.

Csacsi: Úgy.

Süni: Csacsi könyök...

Csacsi: Már nem is próbálasz meggyőzni? Nocsak, ez gyanús. :D

Süni: Nem. Nem látom értelmét... még mindig mellettem vagy, mindezek után is, azok után amiket megtudtál róla, tehát veled valami tényleg nincs rendben. Ami lehet nem is baj a jövőnkre nézve.

Csacsi: Jövőnkre?

Süni: Jövőnkre.

Csacsi: Szere...

Csacsi: Szerintem is.

Süni: Menjünk aludni, már nagyon késő van. Holnap fáradt leszel.

Csacsi: Rendben, már amúgy is majd leragad a szemem.

Süni: Jó éjt, kedvesem.

Csacsi: Jó éjt neked is. Aludj jól.

Extra tartalomért és kulisszatirkokért kövessenek Instagram - on:

Victoria_W_Knight