A sündisznó és a káposzta
RK: Még nem válaszoltál.
FF: Mire?
RK: A kedvenc könyv.
FF: Oh, valóban. Figyelsz látom. :D
RK: Szokásom.
FF: Megvan a lavór?
RK: Meg. Ne kímélj
FF: Akkor: Tövismadarak.
RK: Kezdtem aggódni, hogy a Rómeó es Julia lesz a vége.
FF: :D
FF: Romantikus vagyok, de nem elcsépelt.
RK: A Tövismadarak érdekes választás. Én magam is szeretem.
FF: Valahogy olyannak képzellek.
RK: Mármint milyennek?
FF: Mint Ralph atya.
RK: Hat nem tudom ezt most bóknak vagy sertésnek vegyem e.
FF: Mi bajod Ralph atyával? Nekem Ő volt a gyerekkori szerelmem.
RK: Most inkább ne merüljünk részletes mű elemzésekbe. Majd egyszer lehet kifejtem.
FF: Ne ígérgess ilyeneket mert szavadon foglak.
RK: Azt mondtam lehet. Elmagyarázzam a szó jelenteset?
FF: Mar nem mászol ki belőle. Megígérted.
RK: Lehetetlen vagy.
FF: Szokj hozza. Vagy szökj meg.
RK: Lehet azt kéne tennem...
FF: Ugyan már. Na de, neked mi a kedvenced?
RK: Ez övön aluli kérdés. Sok van nem tudok választani.
FF: De ha muszáj lenne csak egyet mondani.
RK: Hm... talán a Dorian Gray. Meghatározó volt fiatalkoromban.
FF: Aki Oscar Wildeet szereti rossz ember nem leehet. Milyen szempontból meghatározó? Kifejted?
RK: Egyszer talán igen.
FF: Ne csináld ezt megint, ha belekezdtél mondd el. Ez nem fair dolog.
RK: Az élet sem fair dolog, mégis elviseled mert muszáj.
FF: Savanyú vagy mint egy hordó káposzta...
RK: Na várj, akkor most döntsük el, hogy süni vagy káposzta.
FF: :DDD
FF: Komolyan imádom a humorod. Egy süni egy hordó káposztában :D
RK: :D :D :D
RK: Szereztél egy jó pontot. Nagyon kevesen tudnak megnevettetni.
FF: Aww... Szóval kedvelsz.
RK: Na ne bízd el magad. Nem ezt mondtam.
FF: Nem fogom, de bizonyára azért beszélgetsz velem órák óta, mert nem kedvelsz. :)
RK: Említettem már hogy nihilista vagyok?
FF: És szarkasztikus meg válogatós... tudom. De akkor is kedvelsz. Ne tagad le. Tudom hogy rég nem beszélnél már velem, ha nem lennél rám legalább egy kicsit kíváncsi.
RK: Az hogy kíváncsi vagyok rád, nem jelenti azt hogy kedvellek is.
FF: Ahj... te vagy lehetetlen!!!! Minden szavam kiforgatod!
RK: :D
FF: :(((
FF: Ne neves ki!
RK: Nem nevetlek ki. Aranyos vagy hogy így próbálkozol.
FF: ^.^
RK: De akkor se bízd el magad.
FF: Nem fogom. De az hogy aranyosnak tartasz sokkal jobb mintha azt mondtad volna hogy kedvelsz :D
RK: .___.
FF: :DDD
FF: Tudom ám hogy nem fogod egykönnyen azt mondani hogy kedvelsz. Nehogy azt hidd hogy rád akarom erőltetni, erről szó sincs. Tényleg nagyon zárkózott embernek látszol.
RK: És ez téged zavar?
FF: Dehogy. Szeretem a kihívásokat.
RK: Szóval csak a kihívás miatt vagyok érdekes?
FF: Ne kezd megint! Nyilvánvalóan nem.
RK: Értem én, ne puffogj.
FF: Amúgy is honnan veszed, hogy puffogtam?
RK: Pergamenen keresztül is éreztem a hisztit.
FF: :DDD
FF: Ez is szuperképesség?
RK: Úgy bizony.
FF: Hmm... Érdekelne milyen képességeid vannak még.
RK: :)
RK: Attól függ mire gondolt a költő... sok olyan képességem van ami érdekelhet.
FF: Óh, te jó ég, Te flörtölsz velem :D Most örömet okoztál.
RK: Ez is egy szuperképességem. Nagyon kreatívan tudok örömet okozni...
FF: *.*
FF: Uh... uh... Mesélj még!
RK: Nem, mert így is rosszalkodsz és büntetést érdemelnél érte. Társaságban vagy, könyörgöm.
FF: Naa.... honnan veszed, hogy rosszalkodom?
RK: Kanos tini vagy. Ez biztos.
FF: Túl sokat tudsz. Vénember.
RK: De még mennyit... te azt el sem tudod képzelni. :D
FF: Látod, te kezded! Én csak az elszenvedő alany vagyok.
RK: Persze... gondolom, hogy szenvedsz.
FF: Térjünk oda vissza, hogy büntetés. Ez azt jelenti, hogy szívesen megbüntetnél?
RK: Az attól függ.
FF: Mitől?
FF: Óh te jó ég!
RK: Na mi történt?
FF: Nem az amire gondolsz. Esküszöm. :D Csak nem vettem észre, hogy már ilyen késő van. Mikor lett ilyen késő? Nekem holnap nagyon korán kell kelni. Akarom mondani ma.
RK: Akkor menj pihenni. Jó éjszakát.
FF: Várj! Előbb ígérd meg hogy fogsz még írni!
RK: Miért?
FF: Mert ha nem ígéred meg, nem fogok tudni aludni normálisan.
RK: Nocsak, csak nem kedvelsz engem? Még annak ellenére is, hogy válogatós, szúrós és savanyú vagyok?
FF: Mazochista alkat vagyok. Nem mondtam?
RK: :D
RK: Menj aludni. Majd beszélünk.
FF: Úgy érted ma. Igaz?
RK: Jó éjt. Sipirc.
FF: Te most ágyba zavartál? Mint a szülők szokták?
RK: Végülis, korban az apád lehetnék...
FF: Akkor Apucinak kellene szólítsalak?
RK: Óh Merlinre, milyen pimasz valaki, nyomás aludni.
FF: De ez tetszik neked.
RK: Nyomás aludni.
FF: Rendben. Jó éjszakát... Apuci.
Extra tartalomért és kulisszatirkokért kövessenek Instagram - on:
Victoria_W_Knight
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro