Február 4. (Vasárnap)

Az ágyamon fekve, a törikönyvembe mélyedve próbáltam a fejembe zárni az évszámokat, mikor megcsörrent a telefonom, ma már nem tudom hányadszorra. Csak egy pillantást vetettem a kijelzőre, majd automatikusan arrébb raktam a telefonomat. Zayn volt az, ezen a napon már nyolcadjára hívott akkor.
Nem telt el 10 perc, mire újra felhívott. A szememet forgatva ismételtem meg az előző mozdulatot.
Ismét telefonált, úgy tűnik, nagyon nem akarta feladni. Nagyot sóhajtva fogadtam a hívást, hamár tízszer megcsörgetett.
-Hallgatlak -szóltam bele.
-Allison, találkoznunk kell -A hangja nagyon kétségbeesettnek tűnt.
-Baj van? -kérdeztem.
-Mondhatni... -ijesztett meg.
-Hova menjek? -kezdtem el készülődni még a mobillal a fülemen.
-Van az a kávézó a közeletekben... -kezdte el a mondatot, de nem hagytam, hogy végigmondja.
-Öt perc és ott vagyok -szakítottam meg a vonalat.
Gondolom nem mondok újat azzal, hogy én még mindig szeretem Zayn-t. Mikor meghallottam az aggódó hanglejtését, egyből megrémültem. Elég nagy gond lehet, ha az exét hívja segítségül
Gyorsan felöltöztem, majd futólépésben indultam a kávézó felé. Ahogy beléptem az épületbe, egyből kiszúrtam az egyik sarokban ücsörgő Zayn-t és Justin-t. Bár nem számítottam Justin-ra, de így belegondolva nem annyira meglepő, hiszen ő Zayn legjobb barátja.
-Sziasztok -léptem az asztalhoz.
-Szia -köszönt vissza mindkét fiú.
Az asztalon mind Justin, mind Zayn előtt állt egy pohár kóla, mellettük pedig egy lap feküdt.
-Kérsz valamit inni? -kérdezte Zayn.
-Nem, köszi -vágtam rá. -Hallani akarom, mi van -sürgettem az eseményeket.
Zayn elém tolta az asztalon fekvő papírt.
-A nagypapám íróasztalán találtam -mondta.
Kihajtogattam a papírt, és olvasni kezdtem.

Kedves Apa!
Örömmel tudatom, megérkeztünk Tokióba! Jack és én remekül érezzük itt magunkat, remélem minél előbb meglátogatsz! Nagyon szép itt minden, szívem szerint sosem mennék vissza Sydney-be.
Anya még mindig nem sejti, hogy tartjuk a kapcsolatot? És a gyerekek? Még mindig nem tudnak egymásról? Tudod, hogy benned van minden reményem. Tudom, tudom nehéz egyszerre három unokát szemmel tartanod úgy, hogy ne tudjanak róla, de muszáj segítened.
Valamint lassan beköttethetnéd a wifit a házba, mert drága a sok bélyeg.

Puszil:
Amy

Miután elolvastam a levelet, meg se tudtam szólalni. Tudtam, hogy el kell mondanom az eddig szerzett információimat a fiúknak, de még összegeztem a gondolataimat.
-Én -A hangom halk és rekedt volt. -, én -köszörültem meg a torkom. -tudom egyet, s mást -sütöttem le a szemem.
-Mi? -csodálkozott Zayn.
-Mit tudsz? -fordult felém Justin is.
-Mikor nálatok voltam makett ügyben -néztem Zayn-re. -betévedtem abba a tárolóhelyiségbe -magyaráztam, Zayn pedig bólintott. -Akkor találtam három sapkát, tudjátok olyat, amit a csecsemőknek szoktak csináltatni. Na abból ott három volt, egy kék és két rózsaszín. A kéken Z betű volt, a másikokon egy L, valamint egy T -meséltem.
-Baszki -suttogta Zayn. -Hogy lehet, hogy nem tűnt fel? Hogy lehet, hogy a testvéreim nélkül éltem 17 és fél évig, és nem volt hiányérzetem? Hogy a faszba volt képes apám eltitkolni a testvéreimet?
-Azt mondtad, tudsz egyet, s mást. Ez eddig csak egy volt -nézett rám idegesen Justin.
-Igen -bólintottam. -Mikor legutóbb... legutoljára jártam nálatok -Itt Zayn-re utaltam, bár már nem mertem ránézni, de számukra is nyilvánvaló volt. -hallottam egy fél beszélgetést -sütöttem le a szemem. -Apukád nagyon furán viselkedett, mikor Tina bemutatkozott neki. Nos felismerte, mint a... lányát -nyeltem nagyot, de még mindig nem néztem fel.
Zayn előbb egy nagyon cifrát káromkodott, majd feltette nekem a teljesen logikus kérdését:
-Miért nem mondtad el?
Őszintén szólva gőzöm sem volt, hogy erre mit kellett volna felelnem, mert én sem tudtam a választ. Talán mert megijedtem.
Inkább megint azt a taktikát választottam, hogy ha nem tudom mit kéne mondanom, akkor hallgatok, de Zayn az akaratom ellenére tovább gondolkozott és kérdezett.
-Akkor ezért szakítottál -döbbent rá. -Ezért, ugye? -kérdezte.
Szívem szerint rávágtam volna, hogy igen, de inkább még mindig hallgattam.
-Allison, ezért szakítottál? -kérdezgetett tovább. -Allison! Ezért szakítottál? Válaszolnál? -kezdett kiakadni (mondjuk ennyi keveredés után nem is csodálom), szóval inkább leállítottam.
-Ez most nem a mi kapcsolatunkról szól, hanem rólad és a testvéreidről. Valahogy ki kell derítenünk, hogy ki a L -néztem a szemébe.
-Igaza van -fogta a pártomat Justin. -Előbb bogozzuk ki ezt a családi szálat, aztán rendezhetitek a párkapcsolati ügyeiteket is.
-Oké -sóhajtott Zayn.
-Meg nem ártana visszavinni ezt a levelet a nagypapádnak, még mielőtt feltűnil neki, hogy eltűnt -emlékeztettem.
-Kocsmázni ment, elég ha este visszaviszem -legyintett Zayn. -Szóval annyi mindent nem értek. Miért nem élnek velem az ikertestvéreim? Tina egyáltalán hogy kerül ide, ha Amy valahol a világvégén Sydney-ben vagy Tokióban utazgat valami Jack nevű fazonnal. Miért kell a nagypapának figyelnie ránk, ha igazából Amy leszar minket? Hol a szarban van L? Jah meg persze hogy ki az a L? -sorolta egyre idegesebben.
-Jó, nyugi -fogtam meg az asztalon pihenő kezét. Automatikus mozdulat volt, de látszólag megnyugtatta. -Szerintem meg kéne kérdeznünk apukádat vagy Tina-t, ők hátha tudnak valamit -ajánlottam.
-Egyáltalán honnan veszed, hogy az ikreid? -kérdezte Justin.
-Csak az jön ki -vont vállat Zayn. -Fiatalabb nem lehet, mert Amy lelépett a születésem után. Idősebb meg a terhesség meg ilyenek miatt. Mikor én megszülettem, akkor ismerték egymást a szüleim egy év, két hónapja a szüleim, az sehogy sem jön ki két terhességre. Háromra meg pláne -magyarázta. -Márha apám nem hazudott a megismerkedésükről is -tette hozzá.
-És akkor mi van az én ötletemmel? -kérdeztem.
-Egyenlőre nem szeretnék mást belevonni az ügybe, apát és Tina-t sem-felelte. -Ebből adódóan kérlek, ne szóljatok másnak. Ari-nak és Sel-nek se, persze ne vegyétek rossz néven, mert nem azért, mert nem bízok bennük vagy hasonló, csak nem akarok nagy hangot ennek az egész ügynek -magyarázta Zayn.
-Oké -bólintottunk megértően.
-De akkor mégis hogyan szeretnél megtudni akármit is? -kérdeztem.
Zayn egy ideig gondolkodott, majd csalódottan hajtotta le a fejét.
-Fogalmam sincs -vallotta be. -Azt tudjuk, hogy van valahol egy tesóm, aki velünk egyidős, lány és L betűvel kezdődik a neve.
-Valószínűleg rengeteg ilyen személy létezik -jegyezte meg Justin.
-Ha ikrek vagytok, akkor hasonlítania kell Tina-ra, nem? -gondolkoztam hangosan.
-Nem feltétlen -rázta a fejét Zayn. -Lehetnek kétpetéjű ikerek is.
-Remek, akkor még ez a segítségünk is elúszott -mondta Justin.
-Tegyük fel, hogy a mi sulinkba jár. Hány L betűs lány jár az évfolyamra? -gondolkoztam hangosan.
-2 -felelte Justin. -Lydia és Lily.
-A francba -szitkozódott Zayn, nekem pedig egyből leesett, hogy miért: járt Lydia-val.
-De egyikőjüknek sem ugyanaz a vezetéknevük, mint Tina-nak -próbálta menteni a menhetőt Justin.
-Arra lehet megannyi magyaráztam, nevelőszülőkhöz került, és az ő nevüket vette fel, vagy... Többet nem tudok -mondta Zayn.
-Lydia nem lehet az -ráztam a fejem, a két fiú pedig kérdőn nézett rám. -Mielőtt elutaztunk Angliába, össze kellett szednem a pompom-lányok iratait, és láttam a születési dátumukat. Lydia szeptemberben született. Egyedül Kim született ugyanakkor, mint te, de neki meg a neve nem stimmel -fejtettem ki a dolgokat.
-Kim egyidős velünk? -ráncolta a szemöldökét Justin. Látom, megfogta a lényeget.
-Igen -feleltem.
-Ki kéne deríteni Tina-ról egy, két dolgot -gondolkozott Zayn.
-Egyáltalan honnan jött? -kérdeztem, utalva arra, hogy Tina év közben jött a suliba.
-Állítólag Texas-ból -válaszolta Zayn.
-Texas nem Sydney, szóval nem Amy-vel volt -jegyezte meg Justin.
-Azt is mondta, hogy a családjával ideköltöztek, mert az apja valami munkalehetőséget kapott itt -mesélte tovább Zayn. -És elvileg van egy testvére is... -mondta, de aztán eszébe jutott valami. -De az nem lehet. Ez az egész kamu -rázta hevesen a fejét. -Tisztán emlékszem, mikor az öccséről mesélt. Úgy mondta, hogy Oliver, Oliver Taylor. De anyám neve Amy Taylor. Szóval Tina Amy-től örökölte a vezetéknevét. Akkor a mostohatestvérének nem lehet Taylor a neve -hadarta.
-Valamit titkol -mondta Justin.
-Ki kell derítenünk, mit -mondtam.
-A lányok általában jobban megnyílnak a lányoknak. Nem tennés meg, hogy te próbálod meg kideríteni -kérte Zayn.
-De -bólintottam. -Szerdára meglesz -gondoltam végig az előttünk álló hét teendőit.
-Köszönöm -nézett rám hálásan Zayn.