Január 8. (Hétfő)

-Még egyszer megszámollak titeket, mert engem kinyírnak, ha bárkit elhagyok vagy itthagyok -közölte Miss Stimpson a buszba, ami a reptérre vitt minket.
Összesen 62 diák vett részt a suliból a Readingben megrendezett bajnokságon, ami  azért elég sok. A program 7 napos, vasárnap indulunk haza.
-...29, 30, 31 -számolt a tanárnő. -Remek, akkor mindenki megvan.
Kettő busszal utaztunk, mert egy járműbe úgyse fértünk volna be mindnyájan. Velünk utazott Miss Stimpson és Mr. Blue, a hokisok edzője.
Csendben ücsörögtem Kate mellett, fülemben a fülhallgatóval. Amíg a suli parkolójában állt a buszunk, tökéletesen ráláttam Zayn-re, aki a másik járműben Justin mellett foglalt helyet.
Azóta egy szót nem beszéltünk. Mikor a szakítás utáni reggelen bekapcsoltam a telefonomat, 37 nem fogadott híváson volt, de a legtöbb még szerda estéről. Egy idő után már belátta, hogy felesleges hívogatnia, úgyse veszem fel. Mire visszajöttünk téli szünetről, a kezdeti csalódottsága átváltozott gyűlöletté, színtiszta gyűlöletté. Mondjuk meg tudom érteni, az ő helyében én is utálnám magam.
Természetesen Ariana és Selena nem tőlem tudta meg a dolgokat. Bár Zayn nem az a platykás fajta, szóval gondolom ő elmondta Justin-nak, aki elmondta Ari-nak, aki elmondta Sel-nek. Aztán az egész osztály megtudta, hogy már nem járunk, miután úgy viselkedtünk egymással, ahogy.
Ariana és Selena napokig azt kérdezgették, hogy miért szakítottam Zayn-nel, én pedig kivétel nélkül, mindig azt válaszoltam, hogy csak. Nem tudtam mit mondani, de valamit nem csak kellett. Justin egyetlen alkalommal sem kérdezte meg ezt, pedig egyszer-kétszer beszéltünk a szakítás óta.

A buszos utunkat gyakorlatilag néma csendben ültem végig, Kate pedig tiszteletben tartotta, hogy nem szeretnék megszólalni, így inkább hátrafelé fordult, és az egyik kosarassal kezdett beszélgetni.
A reptéren természetesen végig ment a huza-vona. Volt, aki nem bírta felfogni, hogy itt nem kéne hülyülni, mert még a végén egy másik gépen köt ki. Na és vajon ki volt az egyik ilyen? Hát persze, hogy Shanw Mendes, ki más?
A gépen is Kate mellett foglaltam helyet. Én az ablak mellett ültem, Kate a középső ülésen, a harmadik széket pedig Nina Hamilton birtokolta. Azért a repülő-úton már megszólaltam, és egész jól elvoltunk Nina-val és Kate-tel.
Miután megérkeztünk a sziget-országba, és leszállt a gépünk, Shawn megint kezdte a hülyülést, ezért Mr. Hoechlin-tól kapott egy taslit. Ezután már észhez tért, de a vigyorából ítélve a szállason tovább akarta folytatni a dolgot.
A szállásunk egy nagy, kétemeletes ház volt. Négy- és hatszemélyes szobákba kellett beköltöznünk. Mi, a hat legújabb pompomlány úgy döntöttünk becuccolunk együtt egy hatszemélyes szobába. A helyiségben kettő emeletes ágyat és kettő szimpla ágyat találtunk, és én gyorsan le is csaptam az egyik szimpla ágyra. Miközben berendezkedtünk, Lydia, mint Zayn exe, elég dühös pillantásokkal ajándékozott meg. A nagy pakolás közben egy hokis srác benyitott a szobánkba.
-Csajok, gyertek! Mr. Morley most mondja el az infókat -hadarta el, majd le is lépett. Kiballagtunk a szobánkból, és a társalgóba mentünk, ahol a fociedző már az asztalon állva várt minket. Nem tudom, minek mászott fel arra a bútorra, mert akkor is figyeltünk volna rá, ha csak belefúj egy jó hosszút a sípjába.
-Úgy látom, mindenki megérkezett, szóval el is kezdeném. Aki már volt itt velünk, az tudja, hogy délelőtt edzések vannak, aztán minden délután meccsek, kivéve szombaton, akkor délelőtt játszuk le a mérközéseket, és délután van az eredményhirdetés. A meccsek nem ugyanakkor vannak, hogy tudjatok egymásnak szurkolni, és a pompomlányok is tudjanak minden mérkőzésen drukkolni. Bármilyen kérdéssel, kéréssel, problémával lehet fordulni Miss Stimpson-hoz, Mr. Hoechlin-hoz, Mr. Blue-hoz és hozzám. Bár valószínűleg a kéréseitekkel nem fogunk foglalkozni, de egy próbát megér -magyarázta. -Itt, a szálláson is viselkedjetek kultúráltan -folytatta, és ennél a mondatnál Shawn-ra nézett. -Maga is, Mr. Mendes -emelete ki külön a fiút. -A saját nemetek szobáiban töltsétek az éjszakákat, mert nem szeretnénk plusz főkkel hazamenni. Takarodó hajnali egykor, de amennyiben ez miatt rosszabbul fogtok teljesíteni a meccseken, ezt az időpontot megváltoztatjuk, és tízkor kell lefeküdnötök. Minden csapatnak sok sikert, valamint szívesen, hogy elhoztunk titeket ide, és nem kell az iskolapadban ücsörögnötök -zárta le a mondandóját.
Mindenki szépen visszaszállingózott a szobájába.
A nap hátralévő része is a berendezkedéssel telt. Nem igazán mozdultunk ki a szállásról, mindössze vacsorázni mentünk el abba az étterembe, ahol minden délben és este enni fogunk. Első nap főtt ételt kaptunk vacsorára, de ez az elkövetkezendő napokban változni fog, és ebédre fogunk menüt enni.
Vacsora után én inkább bent maradtam a szobában, mert semmi kedvem nem volt a többieket bámulni, ahogy szórakoznak. Persze esélyem sem volt tartani magam a tervemhez, mert Kate és Nina egy óra elteltével visszajött értem a szobába, mondván nem hagyják, hogy itt ücsörögjek egész este.

Január 9. (Kedd)

Tényleg minden a beígértek szerint zajlott, délelőtt edzés, délután meccsek. A fiúk nagyon jól kezdtek, mindhárom csapatunk megnyerte az első meccsét, mi pedig nagyon elfáradtunk, miután végigszurkoltunk egy jégkorong-, egy foci- és egy kosármeccset. Meglehetősen furcsa volt a pálya széléről Zayn-nek drukkolni, mikor megindult a kapu felé, de a 90. percre már el is felejtettem, hogy ott van, inkább az egész csapatra koncenráltam.
Este felé egy kisebb csoporttal üvegezni kezdtünk. Egy szemmel a játékot figyeltem, de a másik szemmel Zayn után kutattam. Nem telt sok időmbe, hogy megtaláljam, az emeleti nappali közepén a kanapén ült, és négy lány vette körül. Látszólag őt ez nem nagyon érdekelte, a mellette ülő Justin-nal beszélgetett.
-Szívok egy kis friss levegőt -szóltam a többieknek, majd felálltam, és az erkély felé indultam.
-Már ő is cigizik? -kérdezte Marc, az egyik kosaras Kate-től, miután léptem párat, de én is tisztán hallottam.
Az erkély korlátjának dőlve néztem a várost. Már lement a Nap, de a házak ablakából kiszűrődött a fényt, valamint az utcai lámpák is ellátták a feladatukat. Nem tudom mennyi ideig állhattam ott, de egyszer csak valaki odalépett mellém.
-Szia -köszönt Shawn.
-Szia -köszöntem vissza továbbra is a tájat vizsgálva.
-Hallom szakítottatok -hozta fel a legjobb témát.
-Igen -bólintottam, hiszen ez volt az igazság.
-Sajnálom.
-Tényleg? -fordítottam a fiú felé a fejem.
-Igen, tényleg. Tudod, mikor megcsókoltalak, akkor tetszettél. Azért is csókoltalak meg, de mivel te elutasító voltál ezzel kapcsolatban, rájöttem, hogy én neked nem jövök be. Aztán egyre inkább kezdtem belőled kiszeretni, de attól még örülök a boldogságodnak. És most minden vagy, csam boldog nem -mondta.
-Miért nem mondtad el, hogy azért csókoltál meg, mert tetszettem? -kérdeztem.
-Miért mondtam volna el? Felesleges lett volna -vont vállat. -Aztán meg már nem volt aktuális, és barátnőm is lett, szóval úgy döntöttem, hogy soha nem mondom el. De most csak így tudtam elmesélni ezt a történetet, szóval muszáj volt -felelte.
-Sokáig a barátnőddel -mosolyogtam rá.
-Köszi.
-Ismerem? -kíváncsiskodtam.
-Nem válaszolok ilyen kérdésekre -rázta a fejét.
-Csak erre az egyre -erősködtem.
-Na jó -adta be a derekát. -Igen, ismered. Eléggé jól -válaszolt.
Lehet, hogy az angol levegőtől, vagy a bentről kiszűrődő zenétől, de beindultak a fejemben a fogaskerekek. Néhány pillanat alatt össze is raktam egy elméletet arról, hogy ki lehet Shawn barátnője, amibe mindössze egy fél kis részlet nem passzolt, de úgy gondoltam, inkább rákérdezek, és bebukik az elméletem, minthogy egy helyes elméletet a fejemben tartsak.
-Még egyet kérdezhetek?
-Mondtam, hogy nem válaszolok több kérdésre ezzel kapcsolatban -ingatta a fejét.
-Selena az? -tettem fel a kérdésemet, figyelmen kívül hagyva Shawn mondatát.
A fiú csodálkozva nézett rám.
-Elmondta?
-Szóval ő az? -csillant fel a szemem. Kezdtem magam okosnak érezni.
-Igen, ő az, de honnan tudtad? -csodálkozott tovább Shawn.
-Összeraktam -feleltem. -De azt mondta, hogy Luke jön be neki -gondolkoztam hangosan.
-Luke falaz nekünk -magyarázta Shawn, mikor valaki ismét csatlakozott köreinkbe.
-Mi van velem? -kérdezte Luke.
-Te falazol nekünk Sel-lel -nézett rá Shawn.
-Ja, igen -bólintott Luke.
-De miért titkoljátok? -kérdeztem.
-Ha belegondolsz, a ti baráti körötökben én nem a legkedveltebb ember vagyok, és Selena nem akart balhét e miatt. Egyszer nyilván elmondta volna, de még nem állt rá készen. Szóval légyszi te se reklámozd! -magyarázta Shawn.
-Jó, nyugi, nem fogok árulkodni -ígértem. -De miért pont Luke falazott nektek?
-Egyszer rajtakaptam őket smárolás közben -válaszolt Luke.
A válaszát csend követte, ami egy idő után kezdett kínossá válni. Néhány perc után én szólaltam meg először.
-Luke, haragszol rám? -kérdeztem a fiútól, utalva a Télköszöntő-bulira.
Luke nagyot sóhajtott, majd a fejét rázva felelt.
-Nem. Azért nem haragudhatok, mert csak barátként tekintessz rám -közölte, én pedig jó erősen megöleltem. Végre visszakaptam valamit, ami nagyon hiányzott, Luke-ot.
-Egyébként miért utáljátok egymást Zayn-nel? -fordultam Shawn felé.
-Ugyanolyan az ízlésünk -sóhajtott.
-Vagyis? -kérdezgettem tovább, mert ezzel sokat nem mondott.
-Ugyanolyan az ízlésünk a lányok terén -forgatta a szemét. -Még 9.-ben volt egy lány, Emily. Te biztos emlékszel rá, Luke -nézett a fiúra, aki egy bólintotással jelezte, hogy jó a memóriája. -Minkettőnknek bejött a csaj, ezért megutáltuk egymást -vont vállat. -Meg most te is mindkettőnknek bejöttél, meg neki még mindig bejössz, szóval vágod. A lányok megtépik egymást ilyen miatt, mi meg megutáljuk egymást -magyarázta.
-Értem -bólintottam. Hirtelen értelmet nyert Zayn "ez csak olaj lenne a tűzre. Egy olyan tűzre, ami a benzintől indult" mondata.

Január 10. (Szerda)

A kezdeti sikerek után a második versenynapon a focistáink kikaptak, a jégkorongosok döntetlent játszottak, viszont a kosarasok folytatták győzelmi sorozatukat. Mi pedig kitartóan buzdítottuk őket.
Reggel az étteremben pont az oxfordiakkal futottunk össze, és Kim-et szó szerint vissza kellett fogni, hogy ne tépje meg Cynthia-t.
Délben viszont érdekes telefonbeszélgetésben volt részem Ariana-val.
-Allison! -visított bele a telefonba a lány. -Tudjuk ki a titokzatos 'S'! -Teljesen be volt zsongva a lány.
-Na ki? -kérdeztem. Nem sokat tudott átrgasztani rám a lelkesedéséből.
-Suga -kiáltotta boldogan.
-Suga? -kérdeztem vissza.-Honnan tudjátok? -kérdeztem.
-Suga elszólta magát. Egyik szünetben akart vakamit mondani Gigi-nek, de szerelmemnek hívta -újságolta.
-Rá nem is gondoltunk -mondtam.
-Ki gondolt volna rá? -kérdezte Ari. Milyen kedves... -Szinte semmit sem csinál. Csak van, és kész -Mondjuk igaza van...
Este én telefonáltam Cambridge-be, méghozzá Selena-nak. A lány néhány csengés után fel is vette.
-Szia, Allison -köszönt.
-Szia Shawn Mendes barátnője -köszöntem vissza, mire a háttérzajokból ítélve Sel leesett az ágyáról.
-Elmondta? -kérdezte csalódottan.
-Én jöttem rá -védtem meg egyből a barátját.
-De honnan? -csodálkozott Sel.
-Összeraktam az információkat -vontam vállat. -De nem aggódj, tartom a számat.
-Köszönöm -Hallottam, ahogy a vonal másik végén elmosolyodik.
-Mióta vagytok együtt? -kérdeztem.
-Október 21 -vágta rá egyből.
-Az már jó régen volt. Sok boldogságot!
-Köszönjük!

Január 11. (Csütörtök)

Csütörtökön szokatlanul korán kezdtük a pompom-edzéseket. Természetesen Angliában ugyanaz az idilli hangulat uralkodott az edzéseken, mint otthon. Miss Stimpson próbált nem látványosan unatkozni, hozzáteszem, sikertelenül. Kim majd' szétdurrant az idegtől, mi pedig próbáltuk a legjobbat kihozni magunkból, leginkább azért, hogy megóvjuk a vezetőnk egészségét.
-Eddig még nem játszottunk az oxfordiak ellen, de a mai nap erre is sor kerül -Itt drámaian elfordította a fejét, hogy arcán megcsillanhasson a napfény. -A focistáink és a hokisaink is az oxfordi iskola csapatai ellen fognak játszani, mi pedig földbe döngöljük a szurkolócsapatukat. A kettő legütősebb táncunkat kell előhalásznunk valahonnan, de holnapra is maradia kell egynek, mert akkor a kosarasaink küzdenek meg az oxfordi kosarasokkal -magyarázta. -Szóval irány gyakorolni!
Edzés végére majdnem kiköptem a tüdőmet, annyit ugráltam, de megérte, hiszen Kim elégedett volt a munkánkkal, ami nagyon ritka.

A harmadik versenynapon focimeccset rendezték meg legelőször, ahol sikerült 1-0-ra legyőznünk az oxfordiakat. Kim szerint a koreográfiánk teljesen kiütötte az ellenfél pompom-lányait, állítása szerint még Cynthia is elámult az egyik szaltónkon, de szerintem kicsit túloz.
Mázlinkra a focimeccset a kosarasok összecsapása követte, ahol nem kellett olyan erős táncot lejtenünk. Ott kifújhattuk magunkat, és lelkiekben felkészülhettünk az aztkövető mérkőzésre, ahol ismét "földbe kell döngölnünk az esküdt ellenségeinket".
A kosarasaink az előző napokban fantasztikusan játszottak, viszont a csütörtöki meccsen valami rémes összejátékot produkáltak, ami miatt el is vesztették a mérkőzést.
A jégkorongosok pedig egy sokgólos döntetlent hoztak össze az oxfordi csapat ellen.
Este szó szerint bevágódtam az ágyba. Ha én ennyire elfáradtam, akkor mit érezhetnek azok, akik a pályán voltak?

Január 13. (Szombat)

Az utolsó versenynap is elérkezett. Ezen a napon délelőtt voltak a meccsek, mert délutánra már az eredményhirdetést tervezték a szervezők.
A jégkorongosaink végül az első helyen végeztek, öt csapatot megelőzve, míg a kosarasaink és a focistáink egyaránt a bronzérmet szerezték meg.
-Most pedig következik a LSzI-kupa, azaz a Leglelkesebben Szurkoló Iskolának járó díj átadása -mondta be a mikrofonba egy középkorú nő, mire Kim és Cynthia egyszerre kezdték lecsendesíteni a tömeget. -A leglelkesebb pompom-lányokat képző iskola idén nem más, mint a... -húzta az idegeinket a nő. -... a cambridge-i iskola! Gratulálunk!
Egyszerre kezdtünk örülni a lányokkal, Kim-et kivéve, aki egy gyilkos pillantást lövelt Cynthia felé, majd felment a színpadra, és átvette a kupát.
Minden sportolónk gratulált nekünk, valamint megköszönték a bíztatást, mindezt egy öleléssel. Természetesen mi már gratuláltunk nekik az eredményeikért, de az ölelés viszonzásával még jobban kifejeztük az elismerésünket. Minden pompom-lány bezsebelt 44 ölelést, engem kivéve, én csak 43-mat kaptam. Mikor Zayn odaért hozzám, némi habozás után odanyújtotta a kezét, és egy kézfogással gratulált.

Mondanom sem kell, a szálláson hatalmas volt a buli. Mivel Miss Stimpson, Mr. Blue, Mr. Hoechlin és Mr. Morley a suli legjófejebb tanárai közé tartoznak (annak ellenére, hogy például a tanárnő nem sokat tesz hozzá a pompom-edzésekhez), nyílt titok volt, hogy hol van "elrejtve" az alkohol. Erre a napra nem vonatkozott a hajnali 1-es takarodó-időpont.
Kate rendesen betépett. A földszinti nappaliban próbált szédülés nélkül eljutni a kanapéig, de út közben meggondolta magát.
-Allison -szólított meg. -, menjünk le a harmadikról, itt túl magasan vagyunk.
-Kate, nincs is harmadik emelet -nevettem el magam. -Ráadásul a földszinten vagyunk.
-Akkor menjünk aludni -kérte.
-Jó, gyere -kezdtem el magammal vonszolni a lányt, aki viszont a másik irányba kezdett menni.
-Itt a szobánk, Allison, hova mész? -indult meg agy másik helyiség felé.
-Az nem a mi szobánk, Kate -próbáltam elhúzni onnan a lányt, de ő addigra már benyitott oda. -Azt a rohadt...
-Jézusom -hallottuk magunk mögül Miss Stimpson hangját.
A szobában Mr. Morley, Mr. Hoechlin és az egyik pompom-lány, Dinah tartózkodtak kevés ruhában, félreértelmezhetetlen helyzetben.
Dinah, amint meglátott minket, sírva fakadt. A tanárnő megvárta, míg felöltözik, majd alaposan elbeszélgetett vele. A két edzővel nem tudom mit csinált a lebukásuk után, de őszintén szólva, nem is akarom tudni.
Termézsetesen hatalmas botrány lett az ügyből, mert néhány perc alatt már mindenki tudott a dologról.

Január 14. (Vasárnap)

-Jajj, Allison, úgy hiányoztál -ölelt át anya a reptéren.
-Te is nekem -mosolyodtam el.
Bár apa eléggé kiakadt, mikor megtudta, hogy egy hétre lelépek szurkolni, ahelyett, hogy bejárnék az iskolába, de azért ő is kijött elém. Sőt még Kristen és Bryan is ott voltak.
-Na mi van? Kibírtad az utat a géped nélkül? -öleletem át Bryan-t is.
-Nagyon vicces vagy -forgatta a szemét.
Kristen is bevallotta, hogy hiányoztam neki, valamint magával hozta Cameron-t is a reptérre. Pontosabban Cameron fuvarozta ide őt, mert nemsokára mennie kell dolgozni.
Nem számítottam ekkora felhajtásra azért, mert hazautazok, de boldogsággal töltött el, hogy a családom kimutatja, hogy mennyire szeret.
-Ma nem volt kedvem főzni, szóval otthon rendelünk pizzát -jelentette ki anya.
-Ez most komoly? -akadt ki Kristen. -Kéthavonta egyszer vacsorázunk pizzát, de azt is akkora időzítitek, mikor én dolgozom?
-Így jártál -vontam vállat, mire mindenki elnevette magát.
-Köszi -forgatta a szemét Kristen.